Sakk

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A sakk táblajáték két személy részére, egyben az egyik sportág. A sakk szó – amely nemcsak a játékot jelenti, hanem azt a helyzetet is, amikor az ellenfél királya „ütésben van” – a perzsa sah szóból ered, amely uralkodót jelent. A sakk története a legendák világába nyúlik vissza. Egy ismert mese szerint egy brahmin találta ki a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla kockáira a következő szabály szerint képletesen rátehető: az első kockára egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem terem a Földön.

A sakknak különféle változatai ismertek, ezek közül itt az Európában legnépszerűbb modern sakkot ismertetjük.

Tartalomjegyzék 1 A sakk leírása 1.1 A tábla 1.2 A figurák 1.3 Lépés és ütés 1.4 A figurák bemutatása 1.5 Különleges lépések 1.6 Sakkadás 1.7 A sakkjáték célja 1.8 Események a játszma során 1.9 A sakkjátszma részei 1.9.1 Megnyitás 1.9.2 Középjáték 1.9.3 Végjáték 1.10 A játszma kimenetele 1.11 A sakkjátszmák lejegyzése 1.12 Játék időre 2 A sakk története 3 Minősítés és pontrendszerek 4 Érdekességek 4.1 A leggyorsabb matt 4.2 A sakktáblán játszható egyéb játékok 4.3 Számítógépes sakkprogramok 5 Híres sakkozók 6 Lásd még 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A sakk leírása

A sakkjátékot két játékos játssza egymás ellen a négyzet alakú, nyolc sorra és nyolc oszlopra felosztott sakktáblán, összesen 32 bábuval. A két játékos bábui határozottan eltérő színűek. A színek elnevezése világos, ill. sötét. A játékosok felváltva lépnek, és mindkettejük célja, hogy a másik fél király nevű figuráját a játkszabályok szerint megsemmisítsék.

A sakktáblák és a figurák sokféle anyagból készülhetnek. A legegyszerűbbek akár kartonpapírból is lehetnek, rajzolt figurákkal. Jobb minőségűek a fából készült figurák, de vannak üvegből, csontból és fémből készült táblák és figurák is. Legelterjedtebb a műanyag, ill. a mágneses sakkészlet.

[szerkesztés] A tábla

A játékosokkal egy síkban lévő nyolcmezős egységeket soroknak hívjuk, és 1-től 8-ig arab számokkal jelöljük őket.

A játékosok síkjára merőleges nyolcmezős egységek a vonalak, és a-tól h-ig betűkkel azonosítjuk őket. Magán a sakktáblán többnyire nagybetűk láthatók; a játszmák lejegyzésénél kisbetűket írunk.

A váltakozó színű négyzetek neve mező, és a vonalak, ill. sorok jelével hivatkozunk rájuk. A játékosok bal keze felé eső sarokmező sötét színű. A világossal játszó játékos esetén ez a mező az a1, sötétnél a h8. Alapállásban a világos király e1-en, a sötét király e8-on áll.

Az a–d vonalak neve vezérszárny, az e–h vonalaké királyszárny.

A tábla közepe a centrum. Szűkebb értelemben ez csupán a d4, d5, e4 és e5 mezőket jelenti, tágabb értelemben centrumnak nevezzük a c3, c6, f6 és f3 mezők által kijelölt négyzetet.

A sarkaikkal érintkező mezők neve átló. Az a1–h8, ill. a8–h1 átlókat nagyátlóknak hívjuk.

[szerkesztés] A figurák

A játék kezdetén világosnak és sötétnek ugyanannyi figurája van: 1–1 király, 1–1 vezér (köznyelvben gyakran: királynő), 2–2 bástya, 2–2 huszár (köznyelvben gyakran: ló), 2–2 futó és 8–8 gyalog (köznyelvben gyakran: paraszt). A figurák kiindulási helyzetét, illetve mozgatásuk lehetőségeit a játék szabálya határozza meg.

[szerkesztés] Lépés és ütés

Egy mezőn egy időben csak egy figura állhat. A játékot mindig világos kezdi, és tetszése szerint – de a szabályoknak adta kereteken belül – valamelyik figuráját áthelyezi egy másik mezőre. Ezt lépésnek hívjuk. Ezt követően sötét lép egyet. A játékosok felváltva lépnek, passzolásra nincs lehetőség („lépéskényszer”). Ha egy mezőn az ellenfél bábuja áll, azt ki lehet ütni: az ellenfél figuráját levesszük a tábláról, és sajátunkat tesszük a helyére.

[szerkesztés] A figurák bemutatása

A 8–8 gyalogon és az 1–1 királyon kívül minden figura tiszt. A huszárt és a futót könnyűtisztnek, a vezért és a bástyát nehéztisztnek hívjuk. A kiindulási helyzetben elfoglalt helyük (királyszárny vagy vezérszárny) alapján szokás beszélni királybástyáról, vezérfutóról stb., ezek azonban nem „hivatalos” elnevezések. Azt a sort, amelyen alapállásban a tisztek állnak (világos esetében az 1., sötét esetében a 8. sort) alapsornak hívjuk.

A figurák értékét egyrészt a lépéslehetőségeik, másrészt az adott állás határozzák meg. Kiindulásként szokás úgy számolni, hogy egy gyalog 1 egységet ér, egy könnyűtisztek 3-at, egy bástya 5-öt, a vezér 9-et vagy 10-et. Eszerint általános érvénnyel lehet azt mondani, hogy a vezér erejét tekintve kb. két bástyával vagy három könnyűtiszttel egyenértékű. A konkrét helyzetben ezek az értékek azonban egészen szélsőségesen is változhatnak.

Noha a bábu és a figura szinonímák, a sakkszlengben néha a könnyűtiszteket nevezik egyszerűen figurának. Pl. „Van egy figura fórom” – azaz egy huszárral vagy egy futóval jobb anyagi helyzetben vagyok, mint az ellenfelem.

• Király: Bármely irányban (vízszintesen, függőlegesen, átlósan) léphet, de csak egy mezőt. A táblán a király a legmagasabb bábu, és a legfontosabb is. Az egész játék az ellenfél királyának megsemmisítésére irányul. A játék elején passzív és védelemre szorul, a végjátékban azonban többnyire aktivizálódik és erős támadóbábbá válik. A királyt mozgását korlátozza, hogy sakkba nem léphet, azaz nem állhat olyan mezőre, amelyen ki lehetne ütni. Azért csak „lehetne”, mert a szabályok szerint a király üthető.

• Vezér: Bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Ha az ellenséges figura, kiütheti, ha saját báb, meg kell állnia egy mezővel előtte. E szabály egyébként a huszár kivételével minden figurára igaz. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.

• Bástya: Bármennyi mezőt léphet, de csak függőleges és vízszintes irányban, az átlókon nem. Úgy tartják, nem célszerű túl korán játékba hozni őket, de ha igen, erős bábnak számítanak. Legjobban a nyílt vonalakat „kedvelik”, azaz az olyan vonalakat, amelyeken nem áll más bábu.

• Futó: Átlós irányban léphet, bármennyi mezőt. Mindkét játékosnak az egyik futója csak a sötét, a másik futója csak a világos mezőkön közlekedik. Egy játékos két futóját futópárnak hívjuk. Ennek azért van jelentősége, mert a játék előrehaladottabb szakaszaiban a futópár gyakran bizonyul erősebbnek, mint két huszár vagy egy huszár–futó pár (noha alapesetben, mint láttuk, a huszár és a futó ugyanannyit ér).

• Huszár: A róla elnevezett „lóugrásban” lép: vízszintesen 2 mezőt, majd függőlegesen 1-et (vagy fordítva). Mivel a huszárnak nincs konkrét menetiránya, csak kiindulási és érkezési mezője (azaz nem „halad”, hanem ugrik), nincs értelme „útjában álló bábról” beszélni. A huszár lépéslehetőségeit egyedül az korlátozza, ha a tábla szélén vagy a sarokban áll, illetve ha saját figurákkal van körülvéve. Sarokmezőről a huszár üres táblán is mindössze két helyre léphet; a centrumban 8-ra. Mozgása sajátosságából adódóan a huszárlépés kiindulási és érkezési mezője mindig ellentétes színű. Ebből következik, hogy az indulási mezővel azonos színű mezőre mindig csak páros, ellenkező színű mezőre csakis páratlan számú lépésben juthat el. Ahhoz, hogy az egyébként roppant fürge huszár egyetlen mezővel arrébb kerüljön, bonyolult manővereket kell megtennie.

• Gyalog: Kizárólag előre léphet. A kiindulási helyéről mind a nyolc gyalog tetszés szerint egy vagy két mezőt léphet előre, a továbbiakban azonban lépésenként mindig csak egy mezőt haladhat előre. Ütni azonban csak átlósan tud, szintén csak egy mezőnyi távolságra. Ha a gyalog áthaladt az egész táblán és eljutott az ellenfél alapsorába, átváltozik tisztté. Ez úgy történik, hogy a gyalogot levesszük a tábláról, és a helyére állítunk egy (a táblán levő állományon kívüli) vezért, bástyát, futót vagy huszárt, tetszés szerint. A játékosok többnyire a vezér figuráját választják, mivel a legerősebb. Ugyanakkor adódhat olyan állás, amikor érdemes más figurát fölvenni. Az alapsorra való belépés (vagy beütés), a gyalog (és esetlegesen a leütött figura) levétele a tábláról, az új figura felhelyezése – mindez egyetlen lépésben történik, mégpedig szükségszerűen: ha a gyalog elérte az utolsó sort, kötelező az átváltozás.

[szerkesztés] Különleges lépések

A sakkban két különleges lépés van.

• Sáncolás: A király és az egyik bástya együttes lépése. Ezt világos is, sötét is mindössze egyszer teheti meg a játék során. A király a kiválasztott bástya felé lép két mezőt, a kiválasztott bástya pedig a király által átlépett, tehát a királlyal szomszédos túloldali mezőre kerül. Ha a király a királyszárnyra sáncol, azt rövidsáncnak, ha a vezérszárnyra, hosszúsáncnak hívjuk. A sáncolás csak akkor lehetséges, ha az alábbi feltételek mindegyike igaz:

1. a király még nem lépett a játszma folyamán;

2. az a bástya, amellyel sáncolni szeretnénk, még nem lépett a játszma folyamán;

3. a király és a bástya között nem áll sem saját, sem ellenséges;

4. királyunk nem áll sakkban;

5. sáncolás közben királyunknak nem kell ellenséges báb által támadott mezőn átlépnie.

• Menetközbeni ütés (en passant): Ha a kiindulási mezőjéről kettőt lépő gyalogunkkal áthaladunk egy ellenséges gyalog ütésmezején, akkor az ellenfél gyalogunkat a következő lépésben – de csakis akkor – leütheti. Az ütés pontosan úgy történik, mintha a gyalog csak egyet lépett volna.

[szerkesztés] Sakkadás

Ha az ellenfél lépésével olyan helyzet alakul ki a táblán, hogy amennyiben megint ő következne lépéssel, kiüthetné a királyunkat, akkor sakkot kaptunk, vagy másként: a királyunk sakkban áll. A sakkot kötelező megszüntetni. Ez háromféleképpen történhet:

1. Kilépünk a sakkból, vagyis királyunkkal olyan mezőre lépünk, amelyet nem támad ellenséges báb.
2. Leütjük a sakkot adó bábot.
3. Közbehúzunk egy másik figurát a támadó báb és a királyunk közé. Ez a megoldás értelemszerűen nem jöhet szóba, ha huszártól vagy gyalogtól kaptunk sakkot.

• Felfedett sakk: amikor nem attól a figurától kapjuk a sakkot, amely a tényleges lépést tette. Ez úgy történhet, hogy az királyunk és a sakkadó báb között volt egy másik ellenséges figura, és ellenfelünk ez utóbbival kilépett az útból.

• Kettős sakk: ha a lépést követően nem egyetlen, hanem két figura is támadja a királyunkat. Ez történhet pl. úgy, hogy a királyunk és az ellenséges bástya között álló huszár ellép az útból (felfedett sakk), de maga is olyan mezőre érkezik, ahonnan sakkban tartja királyunkat. A kettős sakk nagyon erős lépésnek számít, hiszen kizárólag a sakkból való kilépéssel lehet megszüntetni.

[szerkesztés] A sakkjáték célja

A sakkjáték célja olyan állás elérése, amelyben az ellenfél királya sakkban (ütésben) van, de nincs olyan mező, ahová szabályosan léphetne, és más szabályos módon sem tudja a sakkot kivédeni (azaz közbehúzni egy másik figurát, vagy leütni a támadó bábot). Ha ez történt, a király mattot kapott. Az eredeti játékszabályok szerint a játékot akkor nyeri meg valaki, ha ellenfelének mattot ad. A versenysakkban azonban az is győzelemnek száít, ha ellenfelünknek elfogyott az egész játékra meghatározott gondolkodási ideje (lásd alább). A gyakorlatban a mattadást általában nem várják be, hanem a vesztésre álló játékos feladja a játszmát.

[szerkesztés] Események a játszma során

Csere: ha a két játékos egymás azonos értékű figuráit üti le. Tehát gyalogot adunk gyalogért, könnyűtisztet könnyűtisztért, bástyát bástyáért vagy vezért vezérért.

Áldozat: ha (többnyire a jobb pozíció kedvéért) anyagi ellenérték nélkül engedjük leütni valamely figuránkat.

Minőség: a bástya és a könnyűtiszt különbsége. Ha pl. egy ütésváltásban világos elveszít egy futót, sötét egy bástyát, akkor világosnak minőség előnye van.

Csel: anyagi áldozat a játszma elején, jobb pozíció érdekében.

Csapda: gyakorlatlanabb sakkozók ellen bevethető lépéssorozat, amelyben az egyik fél látványos anyagi áldozatot vállal. Ha a partner ezt elfogadja, gyors és megsemmisítő vereséggel fizet érte.

Fór: gyakorlott játékos által biztosított anyagi előny a gyengébb félnek: az erősebb 16 figura helyett 15 (esetleg még kevesebb) figurával kezdi a játékot. A hiányzó figura függvényében beszélünk pl. bástyafórról vagy vezérfórról. Fórnak nevezzük a játék során szerzett előnyt is: pl. beszélünk „két gyalog fórról”.

[szerkesztés] A sakkjátszma részei

A játékosok a játszma során bármikor illetve folyamatosan törekedhetnek mattadásra. A játékosok játékerejének növekedésével illetve hasonló játékerejű ellenfelek játszmáiban a tényleges mattadásra vagy a játszma bármilyen módon való eldöntésére egyre több lépés után kerül sor. A sakkjátszma 3 szakaszát szokás megkülönböztetni:

[szerkesztés] Megnyitás

Csak kezdő játékosok ellen adható ún. susztermatt, amikor a mattot az első 4 lépésen belül megadják. A tipikus a hosszabb, esetenként akár 8–10 lépésből álló megnyitási szakasz, kivételesen vannak megnyitások ahol még a 20 lépésen túl is megnyitásról beszélünk. Létezik 2 lépéses matt is (bolondmatt. A szakirodalomban a megnyitás tipikus lépéssorait megnyitásnak vagy védelemnek nevezik és saját névvel látják el (pl. nimzoindiai védelem, szicíliai védelem). Jellemző, hogy a profi sakkozók és számítógépek ezeket a megnyitásokat ismerik, gyorsabban játsszák, legfeljebb taktikai választások vannak ismert megnyitások között. Időnként előfordulnak újítási kísérletek, újítások...

[szerkesztés] Középjáték

A középjáték a megnyitásnak nevezett szakasz után következik és jelentős részben a választott megnyitás határozza meg a kezdetét. A középjátékban a játékosok vagy helyzeti vagy ún. anyagi (a bábuk számában illetve játékerejében való) előnyök szerzésére törekednek. Jellemző az, hogy sok bábu van még a táblán, emiatt az állásokban sok lehetőség van, így az álllások kiértékelése és a legjobb lépés meghatározása itt a legnehezebb.

[szerkesztés] Végjáték

A végjáték a játszma utolsó szakasza, amelyben a táblán általában kevés báb marad. Emiatt a lehetséges lépések száma korlátozottabb, a tábla jobban átláthatóbb egy személy számára. Azonban nagyon profi sakkban, itt is nagyon éles, és hosszú taktikai játékok alakulhatnak ki.

[szerkesztés] A játszma kimenetele

Ha királyunk sakkban áll, és a sakk megszüntetése semmiylen módon sem lehetséges, a játszma véget ért: mattot kaptunk. A másik fél nyerte meg a játszmát.

Ha lejárt a gondolkodási időnk, és a másik félnek olyan anyagi ereje van, amellyel elvileg lehetséges a mattadás, szintén elveszítettük a játszmát.

Ha lejárt a gondolkodási időnk, és a másik félnek azonban nincs mattadó anyagi ereje, a játszma döntetlen.

A játék kimenetele további hat esetben is döntetlen:

• Patt: az egyik félnek nincs semmilyen lépéslehetősége, a királya azonban nincs sakkban.
• Örökös sakk: az egy fél folyton sakkot kap, mattot azonban nem lehet neki adni.
• Az ötven lépés szabálya Ha úgy történik a játszma során 50 lépés, hogy közben nincs sem ütés, sem gyaloglépés.
• Lépésismétlődés: a táblán háromszor ugyanaz az állás látható.
• Nincs mattadó erő: az ütések következtében már egyik félnek sincs megfelelő anyagi ereje, hogy mattot adhasson.

Lehetetlen a mattadás akkor, ha megmaradt figurakészletünk az alábbiak valamelyike:

1. király
2. király és egy huszár
3. király és egy futó
4. király és két huszár (Abban az esetben, ha az ellenfélnek a királyon kívül nincs más figurája. Ha a királyon kívül tud mással is lépni, a mattadás elvileg lehetséges.)

Egyetlen gyaloggal nem lehet mattot adni. Ennek ellenére az egyetlen megmaradt gyalog is mattadó erőnek számít, hiszen elvi lehetősége van, hogy átváltozzon mattadó bábbá.

• Megegyezés: A játékosok a játék folyamán bármikor megegyezhetnek döntetlenben. Döntetlent ajánlani csak a saját lépésünk megtételével egyidejűleg lehet. Az ajánlatot a másik fél elfogadhatja vagy elutasíthatja. A játék során korlátlan számban lehet döntetlent ajánlani.

[szerkesztés] A sakkjátszmák lejegyzése

Fő szócikk: A sakkjátszmák lejegyzése

A sakktábla mezőinek és a báboknak betűjeleivel egyértelműen lejegyezhető a sakkjátszma menete. Versenyen a játékosnak kötelessége, hogy mind saját, mind ellenfele lépését feljegyezze az ún. játszmalapra. A lejegyzett játszma nincs szerzői joggal védve.

[szerkesztés] Játék időre

Annak érdekében, hogy egy-egy játszma ne nyúljon a végtelenségbe, a versenyeken sakkórát használnak. A sakkóra olyan készülék, amely két óraszerkezetet tartalmaz. Az egyik óra leállítása elindítja a másikat és viszont. Lépésének megtételét követően a játékos egy gomb lenyomásával leállítja saját, egyben elindítja ellenfele óráját. A sakkóra segítségével meghatározható, hogy a játékosoknak mennyi gondolkodási idő álljon rendelkezésükre a játék során. Akinek letelik a gondolkodási ideje, elveszíti a játszmát, ugyanúgy, mintha mattot kapott volna. Ez alól kivétel, ha ellenfelének már nincs a táblán mattadó bábja.

A versenysakkban a játékosnak az első 40 lépés megtételére 2 órája van, a továbbiakban minden 20 lépésre 1-1 órája. Az úgynevezett rapid játszmákban a rendelkezésre álló idő 20–20 perc az egész partira nézve, a villámpartikban (blitz vagy schnell) 5–5, esetleg 3–3 perc, a bulett játékban mindössze 1–1 perc.

[szerkesztés] A sakk története

Fő szócikk: A sakk története

[szerkesztés] Minősítés és pontrendszerek

A sakkjátékosok minősítésére pontrendszert használnak, mely a sakkjátékosok egymáshoz viszonyított játékerejét – a partikon elért eredmények alapján – egy értékszámmal (Élő-szám) határozzák meg. Ezt minden játszma után ki lehet számítani: egy gyengébb (alacsonyabb értékszámú) játékos ellen elszenvedett vereség vagy döntetlen csökkenti, míg egy erősebb ellenfél legyőzés növeli az értékszámot. A jelenleg is alkalmazott Élő-pontrendszert Élő Árpád (1903-1992) magyar származású amerikai fizikus dolgozta ki, melyet 1960-ban vett át az USCF (US Chess Federation), majd 1970-ben a FIDE (Fédération Internationale des Échecs – Nemzetközi Sakkszövetség) is.

[szerkesztés] Érdekességek

[szerkesztés] A leggyorsabb matt

A leggyorsabb matt a bolondmatt, melyet sötét adhat be világosnak 2 lépésben.

[szerkesztés] A sakktáblán játszható egyéb játékok

A sakktáblán más játékok is játszhatók, például a dáma, vagy a rókavadászat, amelynek célja a „róka”, azaz egy figura bekerítése. A kezdő sakkozók feladatául szokták adni, hogy a sakktábla egyik felére felállított összes figurát, lólépésben szedje le. Ez nem csak a huszár lépéseinek megfigyelését, gyakorlását jelenti, hanem összpontosítást kíván, és a kombinatív készséget is fejleszti.

[szerkesztés] Számítógépes sakkprogramok

Az 1990-es évek második felétől a számítógépes sakkprogramok olyan játékerősek lettek, hogy egy sakknagymesternek is komoly kihívást jelent egy sakkparti egy erős sakkprogram ellen. Nagy feltűnést keltett, amikor 1996-ban a történelemben első alkalommal a sakkprogram győzött: a Deep Blue szabályos mérkőzésen legyőzte az akkori világbajnokot, Garri Kaszparovot.

[szerkesztés] Híres sakkozók

Fő szócikk: Sakkozók

A szócikk tartalma:

• A férfi és női világbajnokok
• A FIDE 100 legjobb játékosa
• A jelenlegi magyar nemzetközi nagymesterek
• Más híres magyar sakkozók

[szerkesztés] Lásd még

• Kínai sakk
• Japán sakk
• Viking sakk
• Sakkvariánsok
• Bolondmatt
• Susztermatt
• Hexasakk
• Francia sakk
• FIDE
• Kvantumsakk (más néven progmatos sakk)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Magyar Sakk Szövetség
• Sakk online
• FICGS
• A világ húsz legjobb sakkozója
• sakktörténet, orosz nyelvű
• Sakk.hu - online sakk
• Kerti Sakk
• [1] → Sakk szabályzatok:

A sakkjáték szabályzata

A sakkjáték versenyszabályzata

A Magyar Sakkszövetség versenyszabályzata

A Magyar Sakkszövetség alapszabálya

Minősítési szabályzat

• Az Élő értékszámrendszer
• World Chess Links Best collection of chess links and free chess online resources.