Bréma (város)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bréma
Bréma zászlaja	Bréma címere
Adatok
Tartomány:	Bréma (tartomány)
Területe:	325,42 km²
Lakossága:	547 193 fő (2005)
Népsűrűség:	1679 fő/km²
Hivatalos honlap:	www.bremen.de
ISO 3166-2:	DE-BE
Politika
Polgármester:	Jens Böhrsen (SPD)
Hatalmon lévő párt:	SPD/CDU koalíció
Térkép

Bréma (németül Bremen) város Németországban, Bréma tartomány székhelye.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 3 Gazdaság 3.1 Kikötőgazdaság 3.2 Tudásipar 4 Kultúra és művelődés 4.1 Kulturális intézmények 4.2 Híres épületek 4.3 Szobrok 4.4 Jellegzetes városrészek 4.5 Brémai ünnepek

[szerkesztés] Fekvése

Bréma város Németország észak-nyugati részén fekszik az Északi-Tenger partjától 60 kilométernyire. A város 25 kilométer hosszan és 1-5 km szélességben húzódik a Weser folyam mindkét partján. A város déli területei a Weser melletti marschokon terülnek el, míg az északi városnegyedek a geest domboldalaira kapaszkodnak fel.

[szerkesztés] Története

A korai középkorban a Weser körüli magaslatok vihardagályoktól védett pontjain apró falvak létesültek. Ezek közül csak az alaxandriai Ptolemaiosz által említett Phabiranum neve maradt fenn. Bréma nevét először 782-ben, Nagy Károly egyik oklevelében a kereszténység észak-európai terjesztése kapcsán említik. 788-ban megalapítják a brémai püspökséget és ebben az időben épül meg az első fatemplom is, melynek feladata a környékbeli szászokkal szembeni védekezés miatt a város megerősítése is volt. Az új templomot Willehad püspök Szent Pál apostolnak szentelte, annak kulcsát pedig Bréma város címerére helyezte.

Bréma kedvező fekvésének köszönhetően kezdetektől fogva a fríz tengeri és folyami kereskedők telephelyéül szolgált. Bréma kereskedelmi jelentősége egyre növekedett és egyre több környékbeli paraszt hagyta el szülőhelyét, hogy Brémában kereskedelemmel foglalkozzon.

A IX. századben Bréma pár érseki székhely. Az fatemplomot 853-ban lebontották és helyében már kőből épült fel a Dóm. Az egyre erősödő viking támadásokkal szemben a várost megerősítették. Bréma ellen tudott álni a 913 nyarán bekövetkezett magyar támadásának is. 965 augusztus 10-én a brémai érsek vásártartási, pénzverési és vámszedési jogot kapott.

1076 Brémai Ádám szerzetes, történelem- és földrajztudós befejezi a Hamburgi Egyházaskönyvet, melyben megemlíti Amerika (Vinland) vikingek általi felfedezését.

1260 Bréma a Hanza kereskedőszövetség tagjává válik

1285 Brémát első alkalommal zárják ki a Hanzából, miután Bréma kereskedői súlyosan megsértették a hanzavárosok wismari gyűlésén a norvégok ellen kimondott blokádegyezményt. Bréma nem profitált a Keleti-tenger és a Baltikum felé gyorsan fejlődő kereskedelemből, ellenben érdeke lett volna az észak, nyugat és dél felé kapcsolatokat létesíteni. Ezt az érdeket sértette a Keleti-tengeri városok által erőltetett blokád.

XII-ban Bréma elnyeri függetlenségét az érsektől

1300 körül épül meg a városfal.

1358 Bréma másodszor is a Hanza kereskedőszövetség tagjává válik

1404 A Dóm előtti téren felállítják a városi szabadságjogokat jelképesen védelmező Roland kőszobrot.

1427 Brémát másodszor is kizárják a Hanzából.

1532 A "104-ek felkelése". 1530-ban forradalmi nyugtalanság lett úrrá Brémán, amely a város falaitól keletre lévő Bürgerweide legelő használata körüli vitákban robbant ki. A reformáció eszméit magáévá tevő tömegmozgalom dühe először a szolgáját meggyilkoló Német Lovagrend Nagymestere ellen fordult. A város polgárai fenyegetésekkel elérték, hogy a város irányításában egy 104 tagú választott tanács is résztvegyen. A tömegharag elől a katolikus elöljáróság Verdenbe menekült, a Dómban ezek után evangélikus szertartásokat vezettek.

1563 Brémát harmadszor zárják ki a Hanzából

1619-1623 A Weser folyó a középkor folyamán folyamatosan felhomokosodott. A meder alfajult, mindenfelé homokpadok, zátonyok, keletkeztek. A Weser hajózóútjának mélysége Bréma és Vegesack között egy méterre csökkent. Bréma város ezért holland mérnököket bízott meg, hogy Brémától 20km-re északra Vegesacknál egy új, merterséges átrakó kikötőt építsenek. Ez lett Németország első mesterséges kikötője.

1783 Az Egyesült Államok felé irányuló kereskedelem kezdete.

1798 A Weser medrének fokozódó elfajulása miatt a vegesacki kikötő feladása. Új átrakó kikötő építése Brake mellett.

1811-'14 francia megszállás

1831 Az utolsó nyilvános kivégzés a brémai Dóm mellett. Gesche Gottfried méreggel vitte véghez tetteit. 15 elkövetett gyilkosságért és 15 gyilkossági kísérletért ítélték halálra.

1832 Az első kivándorlóhajók indulása Bremerhavenből Amerika irányába.

1849 Megnyílik a Művészcsarnok

1855 Hannover felől a vasút eléri Brémát. Megnyílik a főpályaudvar.

1875 Joseph Franczius Bréma építési igazgatója lesz. Terveket készít a Weser hajózhatóvá tételére.

1876 Megnyílik az első lóvasút

1870-'95 A Weser nagyszabású korrekciója.

1888 Bréma csatlakozik a német vámunióhoz. Megnyílik az első vámszabad kikötő (Europahafen)

1890 Megépül az első villamosvasút

1999: Megnyílik a második szabadkikötő (Überseehafen)

1911: Megnyílik az ipari kikötő (Industriehafen)

1914-'18: Bréma a Nagy-Britannia elleni tengeralatjáró-háború egyik kiindulópontja

1918 december 8: A német császárság összeomlása, Brémában a vállalkozók által támogatott Friedrich Adolph Vinnen szerzi meg a hatalmat.

1919 január 10: A városháza erkélyéről kikiáltják a Brémai Tanácsköztársaságot. Pénzügyi összeomlás és zűrzavar következik. Január végén "rendcsinálás" céljából a városba küldik Wilhelm Gerstenberg tábornok csapatait. Február 8-áig tartó utcai harc kezdődik a tanácsköztársaságot védő munkásság és a hadsereg között, melyben 24 katona és 28 munkás veszíti életét.

1920 Bréma nyugati felén megnyílik az első repülőtér és működni kezd az első rádiós adótorony

1920 után Brémát súlyosan érinti a német gyarmatok elvesztése. A hajóforgalom visszaesik, majd a nagy gazdasági világválság idején az ipar is visszaeseik. A városi munkásság egyre inkább a szociális biztonságot igérő szélsőjobb és szélsőbal irányába fordul, radikalizálódik. 1930-as évek elején több jelentős utcai tömegverekedés a kommunisták és a náci párt támogatói között.

1945 április 19. A 2. brit hadsereg eléri Brémát és megadásra felszólító ultimátumot intéz a védőkhöz. A német helyőrség ellenáll. Május 22-én a britek támadásba lendülnek és elfoglalják a délkeleti elővárosokat. Május 24-én a brit támadás eléri a belvárost, ahol a heves német ellenállás miatt sok áldozattal járó utcai harc bontakozik ki. Május 26-án este a német helyőrség leteszi a fegyvert.

1941-'45 A brit légierő számos bevetést intéz Bréma ellen, mely során megsemmisül a városközpont nagyrésze, a hajógyárak, kohók és vámraktásak szinte mindegyike.

1945 augusztus 1. Brémából kivonul a brit hadsereg, a megszállói feladatokat az amerikaiak veszik át.

1946 Bréma az újonnan megszervezett Bréma Szabad Hanzaváros tartomány fővárosa lesz

1953 A városháza mellett felállítják a brémai muzsikusok szobrát, mely azóta a város jelképévé vált

1961 A Weser bal partján megnyílik a harmadik szabadkikötő (Neustadter Hafen)

1985 Brémában megépül az első Araine-2 alkatrész. A városban egyre jelentősebbé válik a kutató- és fejlesztőtevékenység.

1993 A forgalom visszaesése miatt a város bezárja régi szabadkikötőit (Europahafen és Überseehafen). Helyükön 1999-ben elkezdődik az új brémai városközpont építése. Az Überseestadt projekt jelenleg Európa legnagyobb zajló városrész-rekonstrukciós programja.

2001 A Brémai városházát az UNESCO a világörökség részének ismeri el.

2004 Megnyílik és három hónapnyi működés után bezár a világ legnagyobb fedett vidámparkja, a Space Center.

[szerkesztés] Gazdaság

Bréma gazdasági életének szereplői tevékenységüket a város két kiváló adottsága köré csoportosítják. A legjelentősebb súlyt a kikötőgazdasághoz és nemzetközi kereskedelemhez köthető cégek adják, de egyre robosztusabb gazdasági erőt képviselnek a kutató és fejlesztő cégek, illetve a csúcstechnológiai termékeket előállító középvállalatok.

[szerkesztés] Kikötőgazdaság

Az 1990-es évek elejéig megkérdőjelezhetetlenül a kereskedelmi kikötő jelentette város gazdasági gerincét. A városközpont közvetlen közelében létesült kikötőmedencék mellől mára világszerte ismerté vált cégek indultak el, vagy más országok nagyvállalatai létesítettek itt telephelyeket, hogy kedvező pozícióból léphessenek be a német piacra. A brémai kikötőhöz köthető vállalatok közül a legjelentősebbek:

• Bremer Lagerhaus Gesselschaft (BLG) - Kikötői szolgáltatások világszerte
• Beluga Shipping - Hajózási társaság
• Rhenus (Logisztikai szolgáltatások Európában)
• Senator Lines - Konténerhajózási társaság
• Kraft Food - Élelmiszeripar
• Hansa-Papier - Európa legnagyobb papír-nagykereskedője
• Haren & Partner - Európa 2. számú kereskedelmi hajóügynöksége
• Beck's Co. - Sörgyártás
• Eduscho - Kávékereskedelem
• Hachez - Csokoládégyártás

A kikötőben gyárai illetve telephelyei működnek a Tschibonak (eredetileg csak kávé, 2000 óta kiskereskedelem) , a BMW-nek (járműgyártás) , az Archelornak (acélgyártás), A Kellog's-nak (élelmiszergyártás), és a Siemens-nek (elektrotechnika és közlekedési gépgyártás).
A Wikimedia Commons képei Brémai világkikötőről

[szerkesztés] Tudásipar

Brémában a kikötőipar helyét 1990 óta egyre inkább az ún. "tudásipar" veszi át. A város 2006-ben elnyerte a "Tudomány városa" címet. Egyre több nemzetközi nagyvállalat telepíti kutatóhelyeit, speciális termékeit előállító üzemeit a városállamba. Ezek közül a legjelentősebbek:

• Brémai Egyetem - kutatóközpont, a világ egyetlen mikrogravitációs laboratóriuma
• OHB-Systems - űrhajóalkatrészek és - berendezések
• EDAS Space Transportation - űrhajózás, űrkutatás, műholdgyártás
• Airbus - repülőgépalkatrészek
• T-online - a cég fejlesztési központja
• Max Planck Intézet tengerkutató osztálya
• IMSAS - Mikroszenzorok kutatóinzézete
• DFKI - A német mesterséges inteligencia kutató-központ
• UFT - Környezettudományi és környezettechnikai kutatóintézet

[szerkesztés] Kultúra és művelődés

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Híres épületek

A város régi piacterén áll a Régi városháza, mely az európai gótikus építészet egyik remeke. Az épület ma a városállam elnöki tisztét ellátó polgármester hivatalául szolgál. Az épületet 1405 és 1409 között emelték. 1595 és 1612 között felújították; ekkor kapta az épület a jellegzetes piactérre néző boltívsort. A későbbiekben az épület reneszánsz, majd neoreneszánsz stíluselemekkel is gazdagították. 1918 őszén a városháza erkélyéről kiáltották ki a Brémai Tanácsköztársaságot. A második világháború pusztításait a csodával határos módon minimális károsodással vészelte át, miközben a közvetlen környezete is elpusztult. 2000-ben kezdődött el ismételt felújítása. Az UNESCO 2004 júliusában a brémai városházát a világörökség részének ismerte el. Az épületnek karakteres jelleget szolgáltatnak a vörös és fekete téglákból kirakott falminták. Homlokzatát a reneszánsz által nagyra becsült antik filozófusok és természettudósok szobrai, illetve a város jelképéül választott kulcsos címer díszíti.

A piactérről a Weser partjára vezető szűk síkátor a Böttcherstraße (magyarul: Kádárok utcája). A középkorban a forgalmas piactér és az akkor városi kikötőként használt Schlachte közötti utcában kötélverők, hordó- és ládakészítők dolgoztak. Amikor az 1800-as években a Schlachte kikötője megszűnt, az utcában az ipari tevékenység hanyatlásnak indult. 1902-ben egy brémai kávékereskedő vásárolta meg a mindössze 100 méter hosszúságú utcát, aki cégeinek irodaházait építette fel a szűk helyen. Ekkor alakult ki az utca jellegzetes vöröstéglás-homokköves jellege, amelyhez a később épített házak tulajdonosai is igazodtak.
A második világháborúban az utca épületeinek mindeggyike megrongálódott. 1979-ben Az egykori kávé-nagykereskedő leszármazottja az egész utcát felvásárolta és felújíttatta. 1989-ben az utcát megvette a Brémai Takarékbank és ismételten nekilátott a felújításnak, amely 1999-ben fejeződött be. A Böchterstraße ma is magántulajdon, gazdája és üzemeltetője a Brémai Takarékbank egyik leányvállalata.

Az utca a város leglátogatottabb idegenforgalmi látványosságainak egyike. Bár magántulajdon, mégis szabadon látogatható. A sikátorban éttermek, galériák, kikötővállalatok reprezentetív vendégszobái foglalnak helyet. Falait szobrok, akváriumok, domborművek és a középkort idéző cégérek díszítik. A legfőbb látványosság az óránként megszólaló harangjáték.

A piactér keleti sarkában áll a Szent Péter Dóm, az evangélikus egyház brémai főtemploma. A brémai dómot a frízeket római katolikus hitre téríteni akaró Willehad püspök kezdte építtetni. 789-ben, pontosan a maival megeggyező helyen építette fel a város első templomát, egy fatemplomot.
A mai templom alpjait 1035 és 1043 között Adalbert püspök rakatta le. 1223-tól kezdve a templomot a korszellemnek és a város növekvő népességének megfelelően jelentősen átépítették. A főhajó mellé két mellékhajót húztak fel, melyeket a későbbiekben többször lebontottak és megnagyobbítottak. Így alakult ki a katedrális ma ismert, tengelyére aszimetrikus belső tere.
A dómot 1522-ben az evangélikus egyház vette át, a katolikus püspök a közeli Werden városkába menekült. A város ettől kezdve majd 60 évig tisztán evangélikus lakosságú volt. Sokáig dúltak a vallásháborúk. 1581-ben a brémai egyház a genfi reformációhoz református egyház csatlakozott, 1600-ban bevezették a heidelbergi katekizmust. 1638-ban a városba érkező dánok ismét az evangélikus szertartást vezették be. A templomot az uralkodó egyház kívánsága szerint többször átépítették, melynek következtében egyre többet veszített középkori jellegéből. 1901-ben a brémai városi tanács eredeti formáját visszaállítván felújíttatta a dómot.
1945 márciusában az angol királyi légierő bombája telibe találta Dóm északi toronyát, mely ledőlvén az épület főhajójába omlott. A templomot az '50-es években állították helyre. A ledőlt torony egyik köve - a bombázások emlékeként - még mindig a padsorok között hever.

[szerkesztés] Szobrok

[szerkesztés] Jellegzetes városrészek

A Schnoor-negyed (ejtsd:"snúr") a belváros déli szegélyén található. A Schnoor jellegzetes arculatát a számtalan apró, szorosan egymáshoz tapadt háznak köszönheti. A negyedet elsőként egy XIII. századi okirat említi, az ekkor alapított ferences kolostor környékén alakult ki a nagyszámú városi szegénypolgárnak lakhelyet nyújtó zsúfolt negyed. A negyed lakói a Weser Balge nevű mellékágán kikötő hajók rakodásából éltek. A Balgét később betemették, hogy a város újabb területeket nyerjen. A ma látható házak többsége 1500 és 1900 között épült. A Schnoor-ban a XIX. század során olyan rosszá váltak a higénés körülmények, hogy a város többször tervezte a negyed lebontását. A negyed megmaradását végül is a világháborúknak köszönhette. A II. világháború bombázásait a negyed túlélte, ekkortól számítható újjáéledése is.
A Schnoor aprócska házai ma éttermeknek, műtermeknek, hagyományőrző egyesületeknek adnak otthont. Itt található az észeknémet nyelvjárás hagyományait ápoló "Plattdütsch Institut" is. Közvetlen szomszédja Németország legkisebb szállodája, amely 20 négyzetméteres alapterületén mindössze két vendég fogadására képes.
A Wikimedia Commons képei a Schnoorból

A Bürgerpark (~polgárok parkja) Németország legnagyobb magánpénzből fenntartott nyilvános parkja. Bréma város északi határától, 1-3 kilométer szélességben húzódik a városközpontig. Mai területe 202 hektár.
A Bürgerparkot 1865 és '70 között a tájtervező Wilhelm Benque tervei alapján, a new yorki Central Park mintájára építtette Bréma városa. A parkot tavak, kertek, a világ különböző égtájait idéző növénygyűjtemények tagolják. Egyes részei az ott megjelent ritka növénytársulások miatt természetvédelmi területnek minősülnek.
A parkot a Bürgerpark-egyesület mindenféle állami segítség nélkül, adományokból, tagdíjakból, rendezvények bevételéből tartja fenn. Az egyesületnek 2600 tagja van.
A Wikimedia Commons képei Brémai Bürgerparkból

A Überseestadt a belváros északi peremén újonnan létesülő városrész. A kikötői technológiaváltás miatt az egész városrész funkcionális válságba került. A kikötőtevékenység hanyatlott, a raktárak és a berendezések pusztulásnak indultak. Bréma 1996-ban határozott a tönkrement negyed szanálásáról. A régi kikötők helyén nagyszabású munkálatok kezdődtek, melyek a mai napig zajlanak. Az Überseestadt-pogram átalakítja az egykori Überseehafen (ejtsd: "überzéháfen"; ~kb.: tengeren túli kikötő) környékét. A hatalmas vámraktárak épületeiben lakások, konferenciatermek, kávéházak nyílnak, a teherpályaudvarok helyét parkok foglalják el. A kikötő védelemre érdemes épületeit megóvják és új funkciókkal ruházzák fel azokat. Az Überseestadt városrész véglegesen 2020-ra készül el, amikor 30.000 ember él és dolgozik majd e területen.
A Wikimedia Commons képei az Überseestadtból

[szerkesztés] Brémai ünnepek

Az Eiswette (ejtsd: "ájszvette" magyarul kb.: Jégfogadás") az egyik legjellegzetesebb brémai ünnep. Az esemény még 1828-ből ered, amikor brémai fiatalok fogadást kötöttek, melynek során azt kellett megtippelni, hogy 1829. január 1-ére a Weser befagy-e. A fogadás nyertese egy tál barna káposztát és a hozzá való köretet nyerte. Az ünnep egyre népszerűbb lett, hamarosan a városi polgárság minden rétege képviseltette magát a káposztaevésen. A folyó akkor számított befagyottnak, ha a városi szabó afrikai származású segédjének kíséretében száraz lábbal kelt át a Weseren. Ha a szabó cipóje vizes lett, akkor a folyó nem minősült befagyottnak.
A XIX. század végén Joseph Franzius elvégezte a Weser szabályozását, melynek következtében a folyam a Brémában megjelenő árapály jelenség miatt többé nem fagyott be. A fogadás így látszólag elveszítette tétjét, de népszokásként megmaradt. A II. világháború éveinek kivételével minden január harmadik szombatján kerül rá sor. A tehetős brémai polgároknak, hajógazdáknak, gyártulajdonosoknak azóta illik komoly összeggel fogadást kötni a Weser befagyására. A fogadásból származó összeget jótékony célokra fordítják.
http://www.eiswette.de

A Schaffermahl ((ejtsd: ~sáffermál)) a legrégebbi ún. üzleti ebéd az egész világon. 1554 óta minden évben február második hetében kerül megrendezésre. Ertedeti funkciója az volt, hogy a kereskedelmi hajózás körül csoportosuló szolgáltatókat egy asztalhoz ültesse és a téli időszak zárultával jó üzleti légkört biztosítson. Az esemény rendkívül szigorú protokol szerint zajlik. A tőzsde épületében gyülekező kapitányok, hajógazdák és kereskedők együtt vonulnak a városháza nagytermébe, ahol terített asztal várja őket. A menü tyúkhúsleves, káposzta, vaj, kolbász, szardínia, hal és egyéb hagyományos brémai ételek. Az eseményen csak a brémai sörgyár külön e célra főzött erős söre iható. Az ebéd zárultával kötelező a közös dohányzás és italfogyasztás. Az ebéd bevételeit a városi szegények között osztják fel.
A hagyományokat 2005-ban kissé megújították. Az addig kizárólag férfiak számára látogatható eseményen ma már a gyengébb nem képviselői megjelenhetnek. Erre azért volt szükség, mert a brémai kapitányok egyre jelentősebb része nő.
http://www.schaffermahlzeit.de/

1035 év minden évben megrendezésre kerül a Freimarkt (~ vásár), amely a XX. század második felében az északi német országrész legnagyobb szabadtéri eseményévé vált. Az esemény a II. Konrád császár által adományozott vásártartási jogra vezethető vissza. A XI. században a környékbeli parasztok és kézművesek Brémába mentek, hogy ott árúikat értéksítsék. A piacot 1934-ig a városházával szomszédos nagy téren tartották, ma már a hatalmasra növekedett esemény a pályaudvar mögötti "Bürgerweide" téren kerül lebonyolításra.
A Freimarkt minden év októberének második felében zajlik. Időtartama 17 nap. A Bürgerweide-n óriáskerekek, hullámvasutak, sörsátrak, mutatványos bódék épülnek, melyekben hajnalig zajlik a mulatozás.
http://www.freimarkt.de/
A Wikimedia Commons képei a brémai Freimarktról