Musztafa Kemal Atatürk

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Musztafa Kemal Atatürk (1881. március 12. - 1938. november 10.), török katona és államférfi, a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke.

Tartalomjegyzék 1 Családi háttér 2 Katonai pályán 3 Bekapcsolódás a politikába 4 Musztafa Kemal, a háborús hős 5 Harc a versailles-i béke ellen 6 A modern Törökország megteremtése 7 Atatürk rendszerének ellentmondásai 8 Atatürk-kultusz Törökországban 9 Lásd még 10 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Családi háttér

Az Oszmán Birodalom Selânik városában született (ma Thesszaloniki, Görögország). Az akkori szokásnak megfelelően a Musztafa nevet kapta. Apja, Ali Rıza (Efendi) (1841-1888) vámhivatalnok, aki még Musztafa gyerekkorában (1888) meghalt, az anyja Zübeyde (Hanım) (1857-1923) volt. Musztafa öt testvére közül csak egy nővére érte meg a felnőttkort.

[szerkesztés] Katonai pályán

Nagybátyja nevelte, s mikor a köztisztviselőnek szánt Musztafa 1893-ban közölte, hogy a katonai pályát választja, minden igyekezetével le akarta beszélni erről - sikertelenül. Az ifjú Musztafa előbb szülővárosában, majd Bitolában (ma Macedónia) járt katonai iskolába. A katonai iskolában nem csak matematikatudásával tűnt ki, de kiváló eredményeket ért el az irodalomban is, s megtanult franciául - ott kapta a Kemal, azaz tökéletes nevet is. 1899-ben az isztambuli hadi akadémia növendéke lett, ahol 1905-ben végzett vezérkari kapitányi rangban.

[szerkesztés] Bekapcsolódás a politikába

Szíriába került, a 3. hadsereg élére. 1906-ban itt alapította meg a titkos Anyaföld és Szabadság Társaságot, és amikor hazatért, az Egység és Fejlődés Bizottmányának (közkeletű nevén az ifjútörök mozgalomnak) lett aktív tagja. Ez 1908-ban forradalmat robbantott ki, amiben Kemal még nem játszott jelentős szerepet, de a II. Abdul-Hamid szultánt megbuktató puccsban (1909) már igen: hadai élén vonult Isztambulba. 1910-ben Franciaországban szerzett katonai tapasztalatokat, majd néhány barátjával Líbiába ment, ahol harcolt az olaszok ellen, és érdemeiért 1911-ben őrnaggyá léptették elő. Az 1912-es balkáni háborúban Kemal szervezte meg a Dardanellák védelmét, a következő évben pedig Törökország bulgáriai katonai attaséjává nevezték ki.

[szerkesztés] Musztafa Kemal, a háborús hős

Az első világháború idején visszatért, és rábízták a Dardanellákat védő 19. hadosztály vezetését. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az antant-erők nem jutottak át a tengerszoroson, és az ő érdeme a törökök Gallipolinál aratott győzelme is (1915), ami után ezredessé léptették elő. Az első világháború végére már tábornoki rangban szolgált, és jelentős győzelmeket aratott a britek ellen az aleppói 7. hadsereg főparancsnokaként.

[szerkesztés] Harc a versailles-i béke ellen

A háború után, 1918. november 13-án Kemal állást kapott a hadügyminisztériumban, majd a szultáni kormányzattal szembeszállva felhívást intézett a törökökhöz a nemzeti függetlenség megvédésére, mivel nem egyezett bele az Oszmán Birodalom tervezett felosztásába (1919). Így esett meg, hogy míg a szultáni rezsim 1920-ban Sèvresben aláírta, hogy egyes anatóliai területeket átad a görögöknek, Kemal Ankarában saját kormányt hozott létre. Miután a görögöket a török szabadságharc során a különféle fegyveres csoportok egybekovácsolásával megverték előbb Sakaryánál (1921. augusztus), majd Dumlupinarnál (1922. augusztus), Izmir is Kemal ellenőrzése alá került.

[szerkesztés] A modern Törökország megteremtése

A hadvezér 1922. november elsejével megszüntette a szultánságot, a 1923. október huszonharmadikán pedig egyhangúlag megválasztott elnökként kikiáltotta a köztársaságot. 1924. március harmadikán a kalifátus is eltöröltetett, így csökkent az iszlám befolyása az államéletre. Kemal elnöksége alatt a nőket egyenjogúsították, eltörölték a különféle címeket és titulusokat, ruházkodási reformot vezettek be, elfogadták a nemzetközi mérték-, szám- és időrendszert, a latin ábécét, egységesült az oktatás, szekularizálták az államot, illetve etatista gazdaságpolitikával fejlesztették a nemzetgazdaságot.

[szerkesztés] Atatürk rendszerének ellentmondásai

Saját bevallása szerint a „kemalizmus” alapelvei a következők voltak: republikanizmus, popularizmus, nacionalizmus, etatizmus, szekularizáció és forradalmiság. Kemalt haláláig minden választáson újraválasztották, bár a harmincas évekre már megszerveződött politikája ellenzéke. Azonban csak saját szervezete, a Republikánus Párt volt legális, az ellenzéket – többek között a kommunistákat – elnyomták. Atatürk rendszere örökségének tartják, hogy a politikába a hadsereg tábornokai erősen beleszóltak, és a mai napig is jelentős a befolyásuk. A modern Törökország megalapításáért 1934-ben a Nagy Nemzetgyűlés ráruházta a megtisztelő Atatürk (a törökök atyja) címet. Az 1930-as években a britekkel és a franciákkal erősítette meg kapcsolatait, bár a tengelyhatalmak próbálták szövetségesükké tenni.

[szerkesztés] Atatürk-kultusz Törökországban

Isztambulban halt meg májbetegségben. Nevét azóta Isztambul nemzetközi repülőtere, az Aranyszarv-öböl felett átívelő egyik híd, a világ egyik legnagyobb gátja, stadion, és még számos dolog viseli. Óriás szobrai minden nagyobb városban megtalálhatóak, de a kisebb településeken is gyakoriak az emlékművei. Képe ott függ a legtöbb közfeladatot ellátó épületben (iskolákban, hivatalokban), de gyakori a családi otthonokban is.

Atatürköt a számára épített, monumetális Anıtkabirban, Ankarában helyezték végső nyugalomra.

[szerkesztés] Lásd még

• Törökország köztársasági elnökei
• Török személyek listája
• örmény holokauszt

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Atatürk hangja
• Az új Törökország és megalapítója
• Atatürkről minden

Törökország köztársasági elnökei
Atatürk | İnönü | Bayar | Gürsel | Sunay | Korutürk | Evren | Özal | Demirel | Sezer