Jurij Vlagyimirovics Andropov

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Jurij Andropov**
Kép:Andropov2.jpg
Beosztás	A Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára
Beosztásban eltöltött idő	1982 – 1984
Előd	Leonyid Brezsnyev
Utód	Konsztantyin Csernyenko
Második beosztás	Legfelső Tanács elnöke
Születési idő	1914. június 15.,
Születési hely	Naguckoje, Oroszország
Halála ideje	1984. február 9.,
Halála helye	Moszkva, Szovjetunió
Képzettsége	Mérnök
Politikai párttagság	Szovjetunió Kommunista Pártja

Jurij Vlagyimirovics Andropov (oroszul: Ю́рий Влади́мирович Андро́пов; 1914. június 15. (régen június 2.)–1984. február 9.) szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkára 1982. november 12-től 16 hónappal később bekövetkező haláláig.

[szerkesztés] Élete

Andropov a cári Oroszországban, Naguckoje vasútállomáson (Sztavropol Kormányzóság) született, apja Vlagyimir Andropulo (később Andropov) (Владимир Андропуло (később Андропов)) vasúti hivatalnok, édesanyja Jevgenyija Fajnstejn (Евгения Файнштейн) volt. Rövid ideig a ribinszki Víziszállítási Műszaki egyetem hallgatója volt, majd 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lépett be a Kommunista Pártba, 1940-1944 között a Szovjet Karéliai-Finn Köztársaság Komszomol szervezetének első titkára volt. A II. világháborúban Andropov a partizánmozgalomban harcolt, majd a háború után, 1951-ben került Moszkvába, a Párt Főtitkárságára. 1954-ben kinevezték Magyarországra szovjet nagykövetnek. Andropov volt az egyik felelőse annak a szovjet döntésnek, hogy 1956-ban a szovjet csapatok megszállták Magyarországot.

[szerkesztés] Hatalomra jutása

Moszkvába való visszatérése után Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette (1957-1967), közben 1962-ben, Mihail Szuszlov utódjaként, tagja lett az SZKP KB Titkárságának. 1967-ben kinevezték a KGB parancsnokának, ezt a beosztást egészen 1982-ig töltötte be. 1973-ban Andropov az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett.

Néhány nappal Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én, mindenki meglepetésére Andropovot választották az SZKP főtitkárává, a biztos befutónak tartott Konsztantyin Csernyenko helyett. Ő volt az első olyan KGB-elnök, akiből pártfőtitkár lett. A Nyugat tartózkodással fogadta megválasztását, tekintettel a KGB élén végzett tevékenységére valamint magyarországi szerepére.

[szerkesztés] Andropov tevékenysége

Rövid vezetői időszaka során Andropov kísérletet tett a gazdaság helyzetének javítására és a korrupció visszaszorítására. Anti-alkoholista kampánya valamint a munkafegyelem javítására tett kezdeményezései szintén igen emlékezetesek. Mindkét kampányt a szovjetekre jellemző adminisztratív eszközökkel hajtotta végre, egy kicsit a sztálini időket idéző szigorúsággal.

A külpolitikában nem ért el különösebb eredményt – folytatódott az afganisztáni háború. Főtitkársága alatt romlottak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. Bár több nagyhorderejű ajánlást is tett, köztük a közép hatótávolságú nukleáris fegyverek számának jelentős csökkentésére és Ronald Reagan amerikai elnökkel való csúcstalálkozóra, ezek a javaslatok süket fülekre találtak a Reagan- és a Thatcher-kormányoknál. A hidegháborús feszültséget tovább növelte az az incidens, amikor szovjet vadászgépek lelőtték a Koreai Légitársaság (KAL) 007-es számú járatát, amely 1983. szeptember 1-jén a Szovjetunió légterében, Szahalin szigete fölött repült, valamint az amerikaiak döntése, amely szerint Pershing rakétákat telepítettek Európa területére. 1983 novemberében a Szovjetunió felfüggesztette az Európában telepített közép hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalásokat.

Emlékezetes az a cselekedete, amikor főtitkársága idején válaszolt egy amerikai gyermek, Samantha Smith levelére, és meghívta őt a Szovjetunióba. A látogatás eredményeként a kislány jól ismert béke-aktivista lett.

[szerkesztés] Andropov hagyatéka

Andropov, több hónapos betegség után, 1984. február 9-én halt meg veseelégtelenségben, utódja Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko lett. Moszkvában, a Kreml Fala melletti temetőben temették el.

Andropov hagyatékát mind a történészek, mind a média a mai napig élénken vitatják, Oroszországban is és a határain túl is. Különösen fontosabb évfordulók környékén kerül a televíziós dokumentumfilmek és a népszerű ismeretterjesztés figyelmének középpontjába.

Andropovot, magyarországi keménysége valamint a KGB élén eltöltött hosszú vezetői időszaka alatt elkövetett megtorlások és intrikák ellenére, számos történész és elemző humánus reformernek tartja. Általánosságban mindenképpen úgy értékelték, hogy sokkal inkább a fokozatos és konstruktív reformok híve volt, mint Gorbacsov; sokan teszik fel komolyan azt a kérdést, hogy vajon Andropov megreformálhatta-e volna Szovjetuniót olyan módon, hogy az néhány éven belül ne jusson el a teljes felbomlásig.

Főtitkárként eltöltött rövid ideje, amelynek nagy része ráadásul igen törékeny egészségi állapotban zajlott, nem hagy konkrét jelzéseket az elemzőknek arra nézve, hogy mi lett volna, ha a vezetői időszaka tovább tartott volna.

[szerkesztés] További olvasmányok

Yuri Andropov: A Secret Passage into the Kremlin, Vladimir & Klepikova, Jelena Szolovjov, MacMillan Kiadóvállalat, 1983, 302 oldal, ISBN 0026122901

The Andropov File: The Life and Ideas of Yuri V. Andropov, General Secretary of the Communist Party of the Soviet Union, Martin Ebon, McGraw-Hill Companies, 1983, 284 oldal, ISBN 0070188610