Koreai háború

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A koreai háború 1950-1953 között zajlott konfliktus volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, Észak-Korea) és a Koreai Köztársaság (KK, Dél-Korea),illetve szövetségeseik, Kína és a Szovjetunió, illetve az USA között.

[szerkesztés] Előzmények

A konflktus előzménye az volt, hogy az 1945 nyári potsdami értekezleten a szövetséges nagyhatalmak megállapodtak: a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai hadsereg fogadja a japán csapatok kapitulációját. 1945 augusztusában a Vörös Hadsereg, szeptemberben pedig az USA csapatai bevonultak Koreába. Így két megszállási övezet jött létre. A 38. foktól északra a szovjetek a saját megszállási övezetükben egy szovjetbarát kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen vezetésével, míg az amerikai övezetben Li Szin Man (Syngman Rhee) kezdett kiépíteni amerikabarát autokratikus rendszert. 1948-ban jött létre a két övezetben a KNDK és a KK, de mindkettő magát tartotta Korea legitim képviselőjének. Az ENSZ a Koreai Köztársaságot ismerte el.

Az amerikai csapatok nagy része 1949-re elhagyta Dél-Koreát, ekkor a KK-ot csak a saját hadserege védte, amely akkoriban gyenge és tapasztalatlan volt. A KNDK hadserege erősebb volt, s Kim Ir Szen számított a szovjet és kínai támogatásra is. Kim Ir Szennek azonban nem sikerült rávennie Sztálint arra, hogy a Vörös Hadsereg is részt vegyen Korea egyesítésében; fegyveres segítség helyett a szovjetek haditechnikával, szakértőkkel és a csapatok kiképzésével működtek közre a küzdelemben.

[szerkesztés] A háború

Amerikai tengerészgyalogosok Szöul első visszavételekor (1950. szeptember)

1950. június 25-én a Kim Ir-szen pártfőtitkár vezette Észak-Korea meglepetésszerű támadást indított Dél ellen, s csaknem az egész félszigetet elfoglalta, Szöullal, a déli fővárossal együtt.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa még aznap összeült, s hamarosan felszólította a tagországokat a szabad világ védelmére. 1950. június 27-én Truman elnök - megfelelően a nevéhez kötött Truman-doktrínának - utasította az amerikai légierőt és haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának.

Az ENSZ égisze alatt 1950. szeptember közepén jelentős amerikai erők szálltak partra Dél-Koreában, s még 1950-ben visszaverték az északiakat az eredeti határvonalon túlra, visszafoglalták Szöult, és bevették Phenjant. Válaszul 1950 októberében Kína is belépett a háborúba, névleg önkéntesekkel, gyakorlatilag reguláris hadseregével, s a határa felé közeledő amerikaiakat délre szorította: 1950 decemberében az észak-koreai és kínai csapatok elfoglalták Phenjant, 1951 januárjában pedig Szöult. 1951 márciusában azonban az amerikai-dél-koreai hadsereg visszavette Szöult.

Végül 1951 márciusára a frontvonalak - nagyjából az eredeti határvonalnál - megmerevedtek, s India (Nehru) javaslatára béketárgyalások kezdődtek, miközben a harc tovább folytatódott. 1953. július 27-én a felek tűzszünetet kötöttek, amely a határvonalat újra a 38. szélességi foknál rögzítette.

[szerkesztés] A következmények

A tedzsoni mészárlás - visszavonuló északiak által legyilkolt dél-koreai civilek

Békét a felek az 1953-as tűzszünet óta sem kötöttek, jelenleg e megállapodás van érvényben. A félsziget megosztottsága rögzült, s északon a világ egyik legdiktatorikusabb kormányzata jött létre és maradt fenn a mai napig. Délen erősen autokratikus, antidemokratikus rendszer jött létre, amely csak az 1980-as évek második felében kezdett nyitottabbá válni. Mindkét rendszer fennmaradásában nagy szerepet játszott az állandó katonai fenyegetettség.

A koreai háborúban Korea infrastruktúrájának nagy része elpusztult, s mintegy 2,5 millió koreai meghalt. Kína kb. 1 millió embert veszített. A koreai háború volt a hidegháború első fegyveres konfliktusa.

Lásd még: Észak-Korea történelme