I. Tóth Zoltán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Tóth Zoltán (Versec, 1911. augusztus 11. - Budapest, 1956. október 25.) történész, akadémikus, az ELTE Történettudományi Karának dékánja, az 1956-os forradalom mártírja.

Tartalomjegyzék

1 Élete, pályája
- 1.1 Alapélményei
- 1.2 Magyarországon
2 1956-ban
3 Utóélete
4 Fő művei
5 Lásd még
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete, pályája

[szerkesztés] Alapélményei

A Bánságban született, ahol a mindennapi élet része volt a magyarok, románok, szerbek és svábok együttélése.

A temesvári Piarista Gimnáziumban végzett, majd a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen tanult teológiát és bölcsészetet.

Meghatározó élménye volt, ami történészként a román nacionalizmus kutatására fordította figyelmét, hogy érettségije évében a magyar diákok kilencven százaléka elégtelen osztályzatot kapott, mert egy miniszteri rendelet miatt idegen bizottság előtt, románul kellett érettségizniük. Másik szakmailag fontos élménye volt, hogy egyetemi évei idejében tűnt fel az a román történésznemzedék,, amely már kritikusan viszonyult a korábbi román történelemtudomány "nemzeti messianizmusához". (A kolozsvári román egyetem ekkori nagy történész alakjai: Alexandru Lapedatu, Stefan Mate, Ioan Lupa, Silviu Dragomir.) Történészként I. Tóth Zoltán is következetesen elutasított minden nacionalista hatást - de ez nem akadályozta meg abban, hogy hazafiként viselkedjen.

1933-ban történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett, ezután két évig a párizsi Sorbonne egyetemen tanult ösztöndíjasként, majd a szatmárnémeti gimnázium tanára lett.

1941-től az Erdélyi Tudományos Intézetben dolgozik (ezt 1942-ben Pál Tudományos Intézetnek keresztelták át).

[szerkesztés] Magyarországon

Később a Magyar Történettudományi Intézethez került. 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1953-ban az ELTE demokratikus országok történeti tanszékének vezetője lett. 1954-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának tagja. 1955-től a Magyar Történelmi Társulat alelnöke.

[szerkesztés] 1956-ban

1956. október 25-én, a Kossuth téri vérengzés idején egy előre bejelentett delegációt vezetett a Parlament közelében, az Akadémia utcában lévő pártközpontba, hogy elmondja, mit kívánnak a tüntető diákok. Az épület kapuja közelében azonban egy szovjet golyó megölte.

[szerkesztés] Utóélete

2005-ben Nagy Ernő Eötvenhat címmel dokumentumfilmet készített a Bölcsészkaron 1956-ban működő "Kolhoz Körről", amelyben egy 1985-ös archív felvételen Hanák Péter történész - aki a lövöldözésben maga is golyót kapott a lábába - emlékezik meg I. Tóth Zoltán haláláról. [1]
2006. október 20-án Sólyom László köztársasági elnök és Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke leplezte le I. Tóth Zoltán Vígh Tamás alkotta mellszobrát, az emlékbeszédet Szabad György akadémikus mondta.

[szerkesztés] Fő művei

Magyar utazók Nyugat-Európában a XIX. sz. első felében (Nagyvárad, 1939)
Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében (Századok, 1945-1946)
Az erdélyi román nacionalizmus első százada, 1697-1792 (Budapest, 1946, jóval később románul is kiadták)
Klein Sámuel és az erdélyi román felvilágosodás (Kolozsvár, 1947)
Varga Katalin (Budapest, 1951)
Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig (Budapest, 1951,

románul Bukarest, 1955)

A Szemere-kormány nemzetiségi politikája (Budapest, 1952)
Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848-49-ben (Kossuth-Emlékkönyv, Budapest, 1952)
A sok nemzetiségű állam néhány kérdéséről az 1848 előtti Magyarországon (Budapest, 1955)
Bãlcescu Miklós élete (Budapest, 1958)
Az erdélyi és magyarországi román nemzeti mozgalom 1790-1848 (Budapest, 1959)
Magyarok és románok (Tanulmányok Csatári Dániel életrajzi bevezetőjével és I. Tóth Zoltán műveinek bibliográfiájával, Budapest, 1966)