Hangköz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hangköz két egymás után megszólaló hang távolsága, egymáshoz való viszonya, amelyet az akusztikában a két hang rezgésszámának aránya fejez ki.
[szerkesztés] Részletesebben
Két hang fizikai hangmagasságát jellemző frekvenciája hányadosának logaritmusa, mértékegysége az oktáv. Minden lépés a kromatikus skálában félhanglépés. A hangközök legtöbbjének van több elnevezése is. A diatóniában a két szomszédos fok közötti távolságot szám, illetve azok latin nevéből létrejött név fejezi ki. Pl. a C-dúr skála alaphangjához viszonyítva a 2., a d-hang neve szekund. Az oktáv fölött nona, decima, undecima és duodecima. Ezek az elnevezések a 14.-15. századi ellenponttanok óta ismertek, de előzményeit a görög zeneelmélet már leírta. Az európai zenében 1500-ban kialakult a temperált hangrendszer, ami az oktávot 12 félhangra osztja. A hangok között nem tesz kulönbséget a temperált hangolás. (Cisz-Desz)
[szerkesztés] Félhangonként
- 0,5-kis szekund,félhang(C-C#)
- 1 -nagy szekund,egészhang(C-D)
- 1,5-kis terc(C-D#)
- 2 -nagy terc(C-E)
- 2,5-tiszta kvart(C-F)
- 3 -bővitett kvart,tritónusz(C-F#)
- 3,5-tiszta kvint(C-G)
- 4 -kis sext(C-G#)
- 4,5-nagy sext(C-A)
- 5 -kis szeptim(C-A#)
- 5,5-nagy szepim(C-H)
- 6 -oktáv(C-C)
Based on work by 