Esztergomi bazilika
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A klasszicista stílusban épült Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Prímási Főszékesegyház a Magyar Katolikus Egyház főszékesegyháza az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében. Magyarország legnagyobb egyházi épülete, és egyben az ország legmagasabb épülete. Európában a római Szent Péter-bazilika és a londoni Szent Pál-katedrális után a harmadik, a világon az ötödik legnagyobb templom.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A bazilika elődei
A bazilika helyén álló eredeti templomot Szent István építtette a Várhegy közepén a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére. Ezt 1180-ban tűzvész pusztította el. A Szent Adalbert egyházat III. Béla segítségével Jób érsek hozatta rendbe. A székesegyház a török 1543. évi ostromakor megsérült. Esztergom eleste után a török hadászati okokból lebontotta, illetve dzsáminak használta. 1594-ben, a Vár visszavételére indított harc során a benne tárolt lőpor felrobbant, és csupán Bakócz Tamás érsek 1506–1511 között épült Annuntiatio-kápolnája menekült meg. Mária Terézia 1768–1770 között a Vár közepén Szent István tiszteletére barokk templomot emelt. Az eredeti székesegyház romjai véglegesen Barkóczy Ferenc és Rudnay Sándor hercegprímások alatt tűntek el, hogy helyet adjanak az új templom, a mai bazilika építésének.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Építése
Építéséhez 1822-ben kezdtek hozzá az esztergomi Várhegyen a régi királyi vár romjain, amikor az érsekség visszatért Esztergomba Nagyszombatról, ahová még a török elől menekült.
Rudnay Sándor grandiózus terveivel elhatározta, hogy a magyar Siont teremti meg a városban, és ismét az ország egyházi központjává teszi Esztergomot. A Várhegyet betakaró épületegyüttest terveztetett, amelynek makettje ma is megtekinthető a bazilika kincstárának előterében. Pénz hiányában végül a komplexumnak csak egyes részei készültek el: maga a székesegyház, az Ószeminárium épülete, a Sötétkapu és az érseki palota. Az építkezést a bécsi udvar nem nézte jó szemmel. Ellenezték és megpróbálták meghiúsítani, hogy Esztergomban épüljön fel a Monarchia legnagyobb temploma, olyan, amilyen még Bécsben sincs. 1831-re elkészült a hatalmas, óegyiptomi stílusban épült altemplom, és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. Hét évvel később Packh Jánost, az építés vezetőjét meggyilkolták. A hercegprímás ekkor Hild Józsefre bízta az építkezés vezetését, aki módosította a terveket, például a keleti homlokzatot, így neki köszönhető a bazilika végső formája. 1846-ban került fel a kereszt a kupola tetejére. Az 1848-as szabadságharcot követően Scitovszky János, az újonnan kinevezett érsek türelmetlenül sürgette a főtemplom elkészültét. Az eredeti Szent Adalbert templom részéből fennmaradt reneszánsz stílusú Bakócz-kápolnát 1600 darabra szedték szét és így építették be a bazilika testébe. A bal oldali harangtoronyban található a közel hat tonnás Nagyboldogasszony-harang.
A bazilika felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor, még jóval a befejezése előtt. A ceremónián Ferenc József is részt vett. A felszentelésre írta Liszt Ferenc az Esztergomi Misét, amelyet ő maga vezényelt bemutatásakor.
A II. világháború alatt a bazilika súlyos sebekett kapot, körülbelül 95 gránát és bomba hullott rá. Az oszlopcsarnok egyik oszlopát szétlőtték, és a kupola héjazata elpusztult.
2005-ben adta át Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a bazilika 112 millió forintból megvalósult díszkivilágítását, 2006-ban pedig megtörtént a harangtorony felújítása.
[szerkesztés] Az épület
A főbejárat felett kőbe vésett latin felirat: CAPUT MATER ET MAGISTRA ECCLESIARUM HUNGARIAE („a magyarországi egyházak feje, anyja és tanítója”). Páczay Pál négy méter magas, fából faragott Szent István-szobra bazilika északi harangtornyába került, ahol az államalapító király kápolnáját adták át 2001-ben.
A bazilika belső alapterülete 5660 m²; 118 m hosszú és 49 m széles. Közepén elhelyezkedő félkör alakú kupoláját 24 oszlop tartja, amelyek között 12 ablak található. Az épület a kupolánál 71,5 méter magas belülről, átmérője 33,5 méter. Az altemplomtól a kupola gömbjéig kereken 100 méter. A kupola feletti gömb átmérője 2,5 méter, a kereszt 7 méter magas. A timpanont tartó nyolc oszlop 22 méter magasba nyúlik, a főhomlokzat oldalaihoz kapcsolt harangtornyok 57 méternél végződnek. 17 méter vastag falai Közép-Európa legvastagabb falrendszerét alkotják. Oltárképe 13,5 × 6,6 méteres, Mária mennybemenetelét ábrázolja (Michelangelo Grigoletti munkája). Ez a világ legnagyobb egy vászonra festett oltárképe.
[szerkesztés] Orgonája
[szerkesztés] A Szent István tér
A bazilika körüli Szent István tér eredeti 19. századi tervei pénz hiányában sohasem valósultak meg. A tervek szerint a teret egy hatalmas félkör alakú épületsor zárta volna le a főszékesegyházzal szemben. Az évszázadok során a terület beépült lakóházakkal, így a tér keleti fele lezáratlan maradt. 2005-ben teljesen új tervek készültek a befejezésére. Ide került volna a Szent István Gimnázium és a Helischer József Városi Könyvtár is. A nyertes pályázatban szereplő modern épület viszont lerövidítette volna a teret, így a lakosság és az egyház ellenállása miatt megbukott. 2006-óta az önkormányzat már az eredeti tervek szerint tervezi az épületsor befejezését.
[szerkesztés] Bazilikával kapcsolatos nevek
[szerkesztés] Építtető prímásai
- Bakócz Tamás (1442–1521, érsek 1497–től) (A Bakócz-kápolna építtetője)
- Rudnay Sándor (1760–1831, érsek 1819–től)
- Kopácsy József (1775–1847, érsek 1838–tól)
- Scitovszky János (1785–1866, érsek 1849–től)
- Simor János (1813–1891, érsek 1867–től)
[szerkesztés] Építészek
- Kühner Pál (1765–1824)
- Packh János (1796–1839)
- Hild József (1789–1867)
- Lippert József (1826–1902)
[szerkesztés] Szobrászok
- Andrea Ferrucci (1465–1526)
- Marco Casagrande (1806–1880)
- Pietro Bonani (19. század közepe)
- Franz Anton Danninger
- Pietro della Vedova (1831–1893)
- Johann Meixner (1819–1872)
- Ferenczy István (1792–1856)
- Kiss György (1852–1919)
- Stróbl Alajos (1856–1926)
- Johann Hutterer (1835–1907)
- Antonio Detoma (1821–1895)
- Andreas Schrott (1791–1865)
- Giuseppe Pisani (1757–1839)
- Zala György (1858–1937)
[szerkesztés] Festők
- Hess János Mihály (1768–1833)
- Michelangelo Grigoletti (1801–1870)
- Ludwig Moralt (1815–1888)
- Anton Mayer (1862–1921)
- Mattioni Eszter (1902–1993)