Elba (sziget)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a szigetről szól. További jelentéséhez lásd: Elba.

Az Olaszországhoz tartozó Toszkán-szigetek közül a legnagyobb. (Latin neve: Ilva)

Tartalomjegyzék 1 Elhelyezkedése 2 Szerkezete, felépítése 3 Történelme 4 Gazdasága 5 Látnivalók

[szerkesztés] Elhelyezkedése

Az Appennini-félszigettől nyugati irányba, közelitőleg K-Ny irányban fekvő sziget, melyet a 12,5 km szélességű Piombino tengerszoros választ el a szárazföldtől. Partvonala 147 km hosszú, területe: 223,5 km². Lakosainak száma meghaladja a 30.000 főt. Közigazgatási központja: Portoferraio. 8 közigazgatási egységre van felosztva.

Földrajzi koordinátái: északi szélesség: 47° 47’ 12’’; keleti hosszúság: 10° 16’ 28’’

[szerkesztés] Szerkezete, felépítése

Felszínét egy kelet-nyugati irányú hegylánc uralja, mely ókori palákból és szerpentin kőzetből áll, de nyugati része harmadkori gránit. A hegylánc legmagasabb csúcsa az 1019 méter magas Monte Capanne. A sziget partjai meredeken futnak le a Tirrén-tengerre.

[szerkesztés] Történelme

Már az etruszkok lakták és egy vasérc bányát műveltek a szigeten, melyben a termelést csak 1982-ben szüntették meg és a bányát bezárták. a 11. században Pisa birtokában volt. 1290-ben elvették a genovaiak, később egy spanyol Sora herceg hűbéri tulajdona lett. A sziget egy kis északi területe ekkor a Medici család birtoka. 1736-ban Nápoly királya vette birtokba, míg 1801-ben Napóleon foglalta el. 1814-ben Napóleon kapta meg felségjogokkal, és a hatalomból való kényszerű távozása után a szigeten tartózkodott 1814. május 4-től, 1815. február 26-ig. A bécsi kongresszus határozata alapján 1816-ban a Toszkán Nagyhercegséghez csatolták. 1860-tól az egységes Olaszország része. A II. világháborúban a sziget felszabadítására érkező francia csaptok 1944. június 17-én értek partot.

[szerkesztés] Gazdasága

Már a római korban fontos vasércbányászati helyszín. Lakói közül többen tintahal halászattal foglalkoztak. A sziget keleti, alacsonyabban fekvő részén füge, mandula és olajfa ültetvények vannak, valamint szőlőskerteket művelnek. Jelentős az idegenforgalom, melynek főbb üdülőhelyei: Proocchio, Marciana és Marina di Campo. Megközelíthető a szárazföldről komppal, Piombinoból. Úthálózata mintegy 120 km hosszban van kiépítve. Rendszeres hajójárat köti össze Livornó, Genova és Bastia városok kikötőivel. La Pila városka mellett (a sziget közepén) repülőtere van. A szigeten több mint 8000 szállodai férőhely, 2300 bérelhető rezidencia és 10000 campinghely van.

[szerkesztés] Látnivalók

• Turistáknak szervezett kirándulások kisvasúttal.
• Arheológiai múzeum Portoferraioban
• Geológiai tanösvények
• Több ásványtani múzeum
• Bányászati múzeum (olaszul Piccola Miniera) Porto Azzurroban. A sziget bányászatának történelmét mutatja be, s ezenkívül ásványgyűjteménnyel is rendelkezik.
• Napoleon rezidencia Portoferrioban
• A főszezonban több kulturális programot és fesztivált szerveznek.