Bilderberg-csoport

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek, ld. lentebb) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben. A csoport alapítója a nemrég elhunyt Bernát holland herceg volt, de a kutatók megegyeznek abban, hogy a jelenlegi igazi irányítókat a Rothschild és a Rockefeller család vezető tagjai között kell keresni.

A csoport 1954-től minden évben tanácskozik – csak egyszer, 1976-ban maradt el – szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett. A 2005-ös Müncheni konferenciát az MI6 (Military Intelligence section 6, angol kormányhivatal), CIA, Moszad valamint a Német Különleges erők védelmezték.

Híradás ezekről a tanácskozásokról a médiában egészen az utolsó évekig nem volt jelentős. A nagyobb újságok, tv-csatornák teljes érdektelenséget mutattak, aminek az oka talán az, hogy ezek tulajdonosai és vezetői szintén ott ültek a konferenciákon.

[szerkesztés] Tagjai

A világ leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei alkotják a csoportot. Néhány ismertebb tagja:

James D. Wolfensohn - a Világbank elnöke
Bodil Nyboe Andersen - a Dán Központi Bank vezetője
Gazi Ercel - a Török Központi Bank vezetője
David Rockefeller - a Chase Manhattan Bank elnöke
Bokros Lajos - a Világbank főtanácsadója
Ulrich Cartellieri - a Deutsche Bank AG felügyelőbizottsági tagja
William J. McDonough - a Federal Reserve Bank of New York elnöke
Sauli V. Niinisto - Finnország pénzügyminisztere
Herman H.F. Wijffels - a Rabobank Nederland igazgatótanács elnöke
John M. Page Jr. - a Világbank - Közel-Kelet, Afrika régió vezető közgazdásza
Surányi György - a Magyar Nemzeti Bank elnöke
Robert L. Bartley - a Wall Street Journal szerkesztője
Hugo Butler - a Neue Zurcher Zeitung fôszerkesztője
Hubert Burda - a Burda Media elnöke
Will Hutton - a The Observer szerkesztője
Peter Carrington - a NATO exfőtitkára
Marcus Wallenberg - a Investor AB ügyvezető igazgatója, a Wallenberg család feje
Francisco Pinto Balsemao - Portugália ex-miniszterelnöke
Samuel R. Berger - USA elnöki tanácsadója
Richard C. Holbrooke - USA ex külügyi szóvivője
Jaakko Iloniemi - Finnország ex-amerikai nagykövetje
Henry A. Kissinger - USA ex-külügyminisztere
Sam Nunn - USA exszenátor
Göran Persson - Svédország elnöke
Andrzej Olechowski - a Central Europe Trust, Lengyelország volt elnöke
Flavio Cotti - Svájc külügyminisztere
Francois X. de Donnea - Belgium volt védelmi minisztere
Yannos Kiranidiotis - Görögország külügyminiszter-helyettese
Umberto Agnelli - az IFIL elnöke
Paul A. Allaire - a Xerox Corp. elnöke
Percy Barnevik - az ABB Asea Brown Boveri Ltd. elnöke
Maarten A. van den Bergh - a Royal Dutch/Shell Comp. csoport ügyvezető igazgatója
C. Fred Bergsten - az Institute for International Economics igazgatója
E. John P. Browne - a British Petroleum Comp. p.l.c. vezérigazgatója
John H. Bryan - a Sara Lee Corporation elnök, vezérigazgatója
Jon S. Corzine - a Goldman Sachs & Co. elnök, vezérigazgatója
Robert M. J. C. Cranborne - a Lordok Háza az ellenzék vezetôje
Jean-Louis Gergorin - a Matra Hachette igazgatótanácsi tagja
Louis V. Gerstner - az IBM Corporation elnöke
Andre Levy-Lang - a Banque Paribas igazgatótanácsi elnöke
William W. Lewis - a McKinsey Global Institute igazgatója
Egil Myklebust - a Norsk Hydro vezérigazgatója
Matthias Nass - a Die Zeit vezető szerkesztője
Jorma Ollila - a Nokia Corporation elnök-vezérigazgatója
Matias Rodriguez - az Inciarte Banco de Santander alelnöke
Klaus Schwab - a World Economic Forum elnöke
Peter D. Sutherland - a Sachs International elnöke
Franz Vranitzky - Ausztria exkancellárja

[szerkesztés] Találkozók

1954. Hotel de Bilderberg Oosterbeek, Hollandia
1955. (március 18-20.), Barbizon, Franciaország és (szeptember 23-25.), Garmisch-Partenkirchen, Nyugat Németország
1956. (május 11-13.), Fredensborg, Dánia

...

1976-ban nem volt konferencia
1977. (április 22-24.), Torquay, Anglia
1978. (április 21-23.), Princeton, Egyesült Államok
1979. (április 27-29.), Baden, Ausztria
1980. (április 18-20.), Aachen, Nyugat Németország
1981. (május 15-17.), Bürgenstock, Svájc
1982. (május 14-16.), Sandefjord, Norvégia
1983. (május 13-15 Montebello, Kanada
1984. (május 11-13.), Saltsjöbaden, Svédország
1985. (május 10-12.), Rye Brook, NY, Egyesült Államok
1986. (április 25-27.), Gleneagles, Skócia
1987. (április 24-26.), Villa d'Este, Olaszország
1988. (június 3-5.), Telfs-Buchen, Ausztria
1989. (május 12-14.), La Toja, Spanyolország
1990. (május 11-13.), Glen Cove, NY, Egyesült Államok
1991. (június 6-9.), Baden-Baden, Németország
1992. (május 21-24.), Evian-les-Bains, Franciaország
1993. (április 22-25.), Vouliagmeni, Görögország
1994. (június 2-5.), Helsinki, Finnország
1995. (június 8-11.), Zürich, Svájc
1996. (május 30. - június 2.), CIBC Leadership Centre, Toronto, Kanada
1997. (június 12-15.), Pine Isle szálloda Lake Lanier,GA, Egyesült Államok
1998. (május 14-17.), Turnberry, Skócia
1999. (június 3-6.), Caesar Park Hotel Penha Longa, Sintra, Portugália
2000. (június 1-3.), Chateau Du Lac Hotel, Brüsszel, Belgium
2001. (május 24-27.), Gothenburg, Svédország
2002. (május 30. - június 2.), Chantilly,VA, Egyesült Államok
2003. (május 15-18.), Versailles, Franciaország
2004. (június 3-6.), Stresa, Olaszország
2005. (május 5-8.), Dorint Sofitel Seehotel, Rottach-Egern, Németország
2006. (június 8-11.), Brookstreet Hotel, Ottawa, Ontario, Kanada

[szerkesztés] A csoport célja

Közvetett bizonyítékok alapján a kutatók összeállították azokat a célokat amelyek elérésén a Bilderberg-csoport dolgozik. A legelső nemzetközi cél egy világszintû gazdasági unió létrehozása. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos felszámolásával érnének el.

[szerkesztés] Tények a csoportról

Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében – a nyugat-német Garmischban – tartott koferencián írt titkos jegyzőkönyvről. Ez áll a jegyzőkönyv 30. oldalán: „Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.” Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a „bilderbergista” Sir Paul Chambers: „Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról.”

Fennáll annak a lehetősége, hogy a csoport érvényesíteni tudja tagjai befolyását a világpolitika irányításában. Az 1991-es Baden-Badenben tartott tanácskozáson részt vett egy addig hazáján kívül ismeretlen amerikai kormányzó, William Jefferson Clinton, akinek sem politikai sem pézügyi hatalma nem volt jelentős. Kevesebb, mint három hónap múlva pártja elnökjelöltje lett, s másfél év múlva beiktatták, mint az Egyesült Államok elnökét. Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair mindannyian bilderbergisták voltak még a szakmai karrierjük kezdetén.

[szerkesztés] Angol nyelvű referenciák

Hatch, Alden (1962). “The Hôtel de Bilderberg” H.R.H.Prince Bernhard of the Netherlands: An authorized biography, London: Harrap. ISBN B0000CLLN4.
Ronson, Jon (2001). THEM: Adventures with Extremists, London: Picador. ISBN 0330375466.