Trója

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Trója térképe

Trója tágabb értelemben Troasz, szükebb értelemben Iliosz vagy Ilion, melynek helyét Homérosz adatai után Heinrich Schliemann előbb ugy határozta meg, hogy az 80 stadiumnyira a Helleszpontusztól a síkságon az Ida-hegy aljában, a Szkamandrosz és Szimoeisz közt feküdt, délkeleti részében a Pergamon v. Pergamosz nevezetü fellegvár Pallas Athéné templomával és más szentélyekkel; Priamosz, Hektor és Paris palotáival. Ezen adatokra támaszkodva (egyúttal azonban Homerostól az autopsziát elvitatva) a tudósok nagy tábora (Welcker, Gell, Leake, Fellows, Kiepert, Curtius, Conze) Tróját a Ballikdagh magaslatára helyezte a mai Bunarbasi közelében. Egy kisebbség (az angol Maclaron és Grote) azonban még Schliemann ásatásai előtt azt vitatta, hogy Trója a mai Hisszarlik helyén volt. Az akadémikus vitának pozitiv irányt adott Schiliemann Henrik, aki 1868-ban elvégzett előleges helyszíni szemle után 1870-ben kezdte meg felesége kiséretében ásatásait, melyeket 1871-1873 között folytatott; ekkor találta meg az akropolisz alsó falazatát, «Atrues kincsét» (az ásatások történetében páratlan aranyleletet) és a Homerosznál említett «skai kaput». Közbe hasonló sikerrel kutatv fel Mikéné-t és Itkát, 1879. folytatólag ásott, föltárva a Pergamoszt és a környékbeli sírokat, majd 1882-ben és 1890-ben Dörpfeld segítségével kutatott, de meghalt anélkül, hogy életének nagy célját elérte volna, amire most özvegye törekszik, aki 1893 ősze óta Dörpfelddel együtt folytatta a kutatásokat.

A trójai faló, a 2004-es Trója c. filmből. Ma Çanakkale-ban van kiállítva.

Trója a Schliemenn-féle kutatások világánál határozottan Homerosz adataival megegyezőnek mutatkozik s kétségtelen az is, hogy az akropolisz (Pergamosz), melynek földjéhez Trója összes lakói ragaszkodtak, a mai Hisszarlik helyén volt. Az alsó város kiterjedését kisebb fontosságúnak itélvén, Schliemann csak a fellegvárat tárta fel és egymás mellett hét telepítvényt különböztet meg rajta, mivel a későbbi lakók az előbbi város omladékaira telepedtek. Igy aztán alulról felfelé egymáshoz sorakozva következő rétegek válnak ki: a) primitiv telepítvény (apró falak és nem égetett agyagedények; b) a homeroszi Ilion (hatalmas akropoliszfalak, kapuk, paloták és leletek három különféle arany-, bronz- és agyagmunkáju korszakból; c) szegényes kunyhók, melyek a homeroszi Pergamosz felett különféle időkben épültek; d) a hellén-római város maradványai (Athene-templom, propileumok, oszlopcsarnok és szinház). A primitiv telepítvény természete még nincs megállapítva, a homerosziban különösen az aranyleletek meglepők (edények 226-600 g. közt változó súllyal, ezrekre menő gyűrűk és gombok, diadémek és láncok, de úgy munkájukban, mint motívumaikban sem a görög, sem a keleti művészettel egyezést nem mutatnak). Ezzel szemben egyesek megkísérelték a Schliemann által kiásott városnak a homeroszi Iliontól való különbözését tovább vitatni (különösen Bötticher, aki halotti városnak, nekropolisznak tartja a Schliemann-féle várost), de csekély eredménnyel, holott Schliemann hívei egyre szaporodnak. Bárhogy álljon a dolog, annyi tény, hogy ezek a telepítvények kézzelfogható bizonyságok a Homérosz által megénekelt történelmi események topográfiájához.

Trója története az őskorban olyan népekkel kezdődik, melyek bár a hellénekkel érintkeztek és hősmondájukban állandó nyomokat hagytak, tőlük nemcsak fajilag különböztek, hanem fontos elemekben eltérő kultúrát is kifejlesztettek. Egy erőszakos pusztulás hirtelen véget vetett e kultúrának ( Schliemann kincsei hamuban és félig elolvadva kerültek elő). Ha később mégis hellén, telepedés történt, ez eol és jón törzsekre vall. Ámde Ilion (amint Tróját ekkor széltében nevezik) csakis Kroisos korában (Kr. e. VI. sz.) kezd nagyobb jelentőségre emelkedni. A persa hódoltság idején sem mondható fontosnak, inkább csak istentiszteleti fontossága van a fellegvárában létező Athene-templom által. [[Nagy Sándor]g, mint Homerosz lelkes bámulója meglátogatta és az Athene-templomban saját fegyverzetét feláldozva, állítólag ó-trójai fegyvereket vitt el magával cserébe. Utódai közül különösen Lysimachos volt az, aki Tróját ismételten kitüntette, erős falakkal vetette körül és a környékből odahívott lakosokal újból benépesítette. Azonkívül ő építette a Schliemann által feltárt Athene-templomot. A rómaiak pártfogása a császárok korával kezdődik, igazabban a Júliusi dinasztia abbeli törekvésével, hogy családfáját Aeneas révén Trója uralkodóival egyenes összeköttetésbe hozza. Caesar állítólag komoly megfontolás tárgyává tette, vajon Ilion nem volna-e alkalmasabb a római világbirodalom központjának Rómánál, Nagy Konstantin pedig annyira ingadozott Bizánc és Trója között, hogy az utóbbiak helyén már falakat is kezdett emeltetni.