Salamon-szigetek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Mottó: To Lead is to Serve | |||||
 |
|||||
| Hivatalos nyelv | angol | ||||
| Főváros | Honiara | ||||
| Államfő | II. Erzsébet angol királynő | ||||
| Kormányzó | Nathaniel Waena | ||||
| Miniszterelnök | Manasseh Sogavare | ||||
| Terület - Teljes - ebből víz |
140. 28.450 km² 3,2% |
||||
| Népesség - Teljes (2004) - Népsűrűség |
160. 470.000 17/km² |
||||
| Függetlenség - Dátuma |
Egyesült Királyságtól 1978 július 7 |
||||
| Pénznem | Salamon-szigeteki dollár (SBD) |
||||
| Időzóna | UTC +11 | ||||
| Himnusz | God Save Our Solomon Islands | ||||
| TLD | .sb | ||||
| Hívószám | +677 |
||||
 |
|||||
Salamon-szigetek mint állam a Melanéziához tartozó, vulkáni eredetű Salamon-szigetek legtöbbjét magába foglaló ország a Csendes-óceán déli részén. (Bougainville és Buka földrajzi értelemben a Salamon-szigetekhez tartozik, politikailag azonban Pápua Új-Guineához.)
1978 óta a Nemzetközösség része. A szigeten kb. 100 nyelvet beszélnek. A lakosság 90 %-a melanéz, a többiek polinézek, kiribatiak, valamint európai, és ázsiai bevándorlók. Bár az angol a hivatalos nyelv, a köznapokban egy Salamon-szigeteki keveréknyelvet használnak.
Körülbelül 990 vulkáni eredetű sziget alkotja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Őstörténet, és a gyarmatosítás
A Salamon-szigetek első telepesei valószínűleg körülbelül 30 ezer éve érkeztek meg északnyugatról. Az időszámításunk előtti 4000-es években jelentek meg az első szervezetten mezőgazdasággal foglalkozó emberek. Egészen a 17. századig nagyfokú bevándorlás jellemezte, és ez színes kultúrát hozott létre a szigeteken. Az új bevándorlók a kisebb szigeteket foglalták el, mivel a fő szigeteket már a melanézok népesítették be. Ezeket a területeket sokszor zaklatták tongai, és tokelaui agresszorok.
Az európaiak 1568-ban fedezték fel, ezek Peruban élő spanyolok voltak. Alvaro de Mendaña y Neyra, és Pedro Sarmiento de Gamboa expedíciója, ami eredetileg a legendás déli kontinens keresésére indult, találta meg a szigetcsoportot. Mivel Guadalcanal szigetén de Mendaña aranyat talált, azt hitte, hogy Salamon király kincsére bukkant rá, ezért adta a szigetcsoportnak máig érvényben lévő nevét. Mivel a 16. század végéig a a csendes-óceáni spanyol expedíciók nem jártak gazdasági sikerrel, a Spanyol Királyság beszüntette ilyen irányú kalandjait. Ezután 150 évig a szigetek feledésbe merültek Európa számára. 1767-ben Philipp Cartaret fedezte fel újra véletlenül. Ez véget vetett a szigetek nyugalmának, a fehérek (bálnavadászok, kereskedők) a korábbi földrajzi felfedezések során már tapasztalt arroganciával léptek fel, rengeteg őslakost vittek el rabszolgának. Ez, és az általuk behozott betegségek mély gyűlöletet ébresztettek az őslakosokban. Hamarosan elkezdték öldösni a betolakodókat, a Salamon-szigetek hírhedtté vált ellenségességéről a fehér emberrel szemben, még a misszionáriusok is ódzkodtak az idejöveteltől.
A 19. század végén újra fellángolt a kolonizációs láz, új országok kértek részt a gyarmatokból. 1886-ban az északi része német, a déli brit protektorátus lett egy angol-német szerződés révén. 1899-ben Nyugat-Szamoáért cserébe a németek átadták az északi részeket Angliának.
[szerkesztés] A II. világháborúban betöltött szerep
1942-ben japán megszállás alá került. Mikor repülőteret kezdtek építeni Guadalcanalon, a szövetségesek elhatározták, hogy közbelépnek. Augusztusban megkezdődött a partraszállás, de a savo-i csatában az Amerikai Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb tengeri vereségét szenvedte el. 1943-tól kezdve az USA fokozatosan erőfölénybe került, és lassacskán visszahódította a szigeteket. A szigetlakók túlnyomó többsége a szövetségeseket támogatta. A Guadalcanalért folytatott kemény csata, és a többi nagy összecsapás a Salamon-tengeren lett a csendes-óceáni színtéren a háború fordulópontja.
Mivel Guadalcanal nagy jelentőséggel bírt az amerikaiak számára, legnagyobb városában, Honiaraban logisztikai központot hoztak létre. Ez a város fejlődését jelentősen fellendítette, sok szigetlakó dolgozott a központban.
A háború jelentős pusztítást okozott a Salamon-szigeteken, az újjáépítés nehezen indult meg.
[szerkesztés] A függetlenség kivívása
A háború után Amerika-barát mozgalmak szerveződtek a brit uralom ellen, főleg Malaitan. Ennek oka főként az volt, hogy azt látták, hogy az amerikaiak egyenlőként kezelték őket, nem nézték le az őslakosokat. Ezt az 1947-ben és 1948-ban történt tömeges letartóztatásokkal letörték, majd 1950-ben - amikor az amerikaiak elhagyták a szigeteket - a mozgalmak végképp elhaltak. Ennek ellenére volt hatásuk, mivel a britek fokozatosan egyre nagyobb autonómiát biztosítottak az országnak. 1970-ben kormányzó testületet hoztak létre, 1974-ben új alkotmányt fogadtak el, ami a miniszterelnöki és a miniszteri posztokat a szigetlakóknak biztosította.
A teljes függetlenséget 1978. július 7-én kiáltották ki.
[szerkesztés] Legújabb kor
A függetlenné válás viszonylag békés folyamat volt. Külpolitikai szempontból, eltekintve a Bougainville-ért folytatott vitától Pápua Új-Guinea-val, nem történtek a Salamon-szigetekkel különösebb események.
Belpolitikailag annál inkább léptek fel feszültségek. 1999-ben a Guadalcanalon élő gwalék, és a Malaita szigetéről érkezett bevándorlók közötti régóta feszülő ellentétek erőszakba torkolltak. A „Guadalcanali Forradalmi Sereg” elkezdte terrorizálni a vidéken élő malaitaiakat, és otthonuk elhagyására kényszerítette őket. Ennek következménye az lett, hogy sokuk Honiarába menekült, ahonnan viszont a gwalék menekültek el, így a főváros malaitai birtokká vált. Ezzel párhuzamosan - a malaitai érdekeket védve - megalakult a „Malaitai Sas Sereg”.
A kormányzat a nemzetközösség főtitkárához fordult segítségért, és 1999. június 28-án megkötötték a honiarai békét. Ez viszont nem oldotta meg a problémákat és 2000 júniusában utcai összetűzések törtek ki. Bár még abban az évben ismét békét kötött a két ellentábor, ez sem volt hosszúéletű. Guadalcanal gazdasági élete romokban hevert az összetűzések miatt, a kormányzatnak titokban kellett üléseznie a hadurak miatt. Volt időszak, hogy a dolgozók hónapokig nem kaptak bért. A biztonsági erők tehetetlenek voltak, nagyrészt azért, mert tagjaik nagy része valamely lázadó csoport része volt. 2002-ben az ausztrál békefenntartók elhagyták az országot, mivel az gyakorlatilag az anarchia állapotában volt,nemzetközi szakértők közül sokan nem bukott államnak tekintették.
2003 júliusában a parlament egyhangúlag nemzetközi segítség kérése mellett szavazott. Ennek hatására Harold Keke, a legerősebb hadúr tűzszünetet ajánlott, és visszavonult Guadalcanal egy elhagyott részére. Augusztusban megérkezett a békefenntartó erő, a hadműveletnek a „Helpem Fren hadművelet” nevet adták, ami egy bizonyos angol nyelvjárásban „Helping Friendet” jelent. A haderő javát Ausztrália adta, de többek között Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek is küldött katonákat. A beavatkozás sikeres volt, még ebben a hónapban megadta magát Keke. A közbiztonság nagyrészt helyreállt.
Ezzel együtt súlyos gondokkal kell szembenéznie az országnak. Bár a gazdaság nő, a pénzügyi helyzet még mindig instabil.
2006-ban az új miniszterelnök, Snyder Rini beiktatása lázongásokat okozott a fővárosban Rini állítólagos korrupciós ügyei miatt, az agresszió főleg a kínai kisebbség ellen irányult. A kínai kormány repülőgépet küldött a Salamon-szigetekre, hogy kimenekítse az ott lévő honfitársaikat. A rendbontás elharapózását megelőzendő további ausztrál, és új-zélandi csapatok érkeztek a szigetekre. Snyder Rini április 26-án lemondott, ami Honiarában utcai ünnepléseket váltott ki. Az ország miniszterelnöke jelenleg Manasseh Sogavare, aki másodjára tölti be ezt a hivatalt.
[szerkesztés] Államszervezet
A Salamon-szigetek államformája alkotmányos monarchia. A Nemzetközösség tagja 1978 óta, uralkodója II. Erzsébet. Az államfő az ország kormányzója, akit 5 éves időtartamra választanak.Egykamarás parlament van, a hatalmat miniszterek gyakorolják. A parlamentnek 50 tagja van, 4 éves ciklusokban választják a képviselőket. A választójog minden 18 éven felüli állampolgárt megillet. A kabinet tagjait a miniszterelnök választja ki.
Az ország 10 közigazgatási területre van felosztva. Ez 9 provinciát jelent, valamint a fővárost, Honiarát. Földet csak salamon-szigeteki állampolgár birtokolhat. A függetlenség kikiáltásakor minden brit szülőkkel rendelkező ember, illetve minden őslakos törzs tagja megkapta az állampolgárságot. A Salamon-szigeteken élő külföldiek is folyamodhatnak állampolgárásgért egy a szigeteken eltöltött bizonyos idő után.
Katonasága nincs, de kb. 500 fős rendőrséggel rendelkezik. A rendőrség felel a tűzoltásért, és a katasztrófavédelemért is.
[szerkesztés] Parlamenti pártok
- People's Alliance Party
- Association of Independent Members
- Solomon Islands Alliance for Change,
és Solomon Islands Liberal Party
- People's Progressive Party
- Salamon-szigeteki Munkáspárt (Solomon Islands Labour Party)
A People's Alliance Party 20 hellyel rendelkezik a parlamentben, vezetője, Allan Kemakeza, az ország miniszterelnöke volt 2001-től 2006. április 19-ig. A parlamenti viszonyokat gyenge pártok, és instabil koalíciók jellemzik. Gyakran cserélődik a kormányzat vezetése. Jelenleg az ellenzék vezetője Bartholomew Ulufa’alu. Kemakeza megprólta megválasztása után megoldani az országot sújtó problémákat, de a körülmények nem kedveztek elgondolásának. Ezért külső segítséget kért. A már említett hadművelet nagyban javította a helyzetet. Jelenleg a kormányzati szervek helyreállítása, és a pénzügyi helyzet javítása a legfőbb cél. A 2006. április 5-én tartott parlamenti szavazáson a People's Alliance Party veszített, Kemakeza lemondott. Az új miniszterelnök Snyder Rini lett, Kemakeza szövetségese, de ő mindössze 8 nappal beiktatása után ő is lemondott, megelőzve egy bizalmatlansági indítvány benyújtását ellene. Az rövid miniszterelnöki pályafutás oka az volt, hogy sokak szerint Rini kínai, és tajvani üzleti érdekcsoportok kenőpénzével vásárolt szavazatokat a parlamentben, emiatt lázongások törtek ki a fővárosban, a kínai negyed nagy részét lerombolták. A parlament azt a Manasseh Sogavaret választotta miniszterelnöknek május 4-én, aki 2000. június 30-a és 2001. december 17 között már betöltötte ezt a hivatalt.
Nemzeti ünnep: Függetlenség napja, július 7.
[szerkesztés] Közigazgatás
A Salamon-szigetek 9 provinciára van felosztva, illetve a főváros, a Guadalcanal szigetén található Honiara is külön közigazgatási egységbe tartozik.
A provinciák:
| Provinciák | Terület (km²) | Lakosság | |
|---|---|---|---|
| 1 | Középső provincia | 615 | 21 577 |
| 2 | Choiseul | 3 837 | 20 008 |
| 3 | Guadalcanal | 5 336 | 60 275 |
| 4 | Isabel | 4 136 | 20 421 |
| 5 | Makira-Ulawa | 3,188 | 31 006 |
| 6 | Malaita | 4,225 | 122 620 |
| 7 | Rennell és Bellona | 671 | 2 377 |
| 8 | Temotu | 895 | 18 912 |
| 9 | Nyugati | 5,475 | 62 739 |
| Honiara | 22 | 49 107 |
[szerkesztés] A közigazgatás története
A brit protektorátus idején az ország 12 egységre volt felosztva, ezek: Choiseul, Kelet Salamon-szigetek, Gizo, Guadalcanal, Lord Howe, Malaita, Nggela és Savo, Rennell és Bellona Szigetek, Santa Cruz, Shortlands, Sikaiana (Stewart), valamint Ysabel és Cape Marsh. A főváros Tulagi volt.
A II. világháború után átszervezték a közigazgatást, és 4 egységet különítettek el: Kelet, Nyugat, Középső Területek, Malaita. Ezeket további részterületekre osztották. A főváros ekkor lett Honiara.
1981-ben 7 provinciát hoztak létre azáltal, hogy a Középső Területeket felosztották Guadalcanal, Isabel, és Középső provinciára; valamint Keletet Makirára, és Temotura bontották. A két változatlan terület (Nyugat, Malaita) is provincia státuszt kapott.
1983-ban lett Honiara önálló közigazgatási terület. Ezzel együtt Guadalcanal provinciának maradt a székhelye.
1995-ben Choiseul-t leválasztották a Nyugati provinciáról, valamint Rennell és Bellona-t a Középsőről, ezáltal nyerve el a mai formát.
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Földrajzi adatok
Terület
teljes: 28,450 km², szárazföld: 27,540 km², víz: 910 km²
Területi arányok
szántóföld: 1%, termőföld: 1%, legelő: 1%, erdő: 88%, egyéb:9%
Szárazföldi határ: 0 km
Partvonal: 5 313 km
Felszín: Egyenetlen hegyek, és alacsony atollok
Legalacsonyabb pont: Csendes-óceán (0 km)
Legmagasabb pont: Mount Popomanaseu (2332 m)
Ásványkincsek: arany, bauxit, foszfátok, cink, nikkel, ólom
A Salamon-szigetek -mint neve is mutatja- szigetország, körülbelül 1000 kisebb-nagyobb sziget alkotja.
Nagyobb szigetei:
- Guadalcanal (Klalakana)
- Choiseul
- Santa Isabel (Magaha)
- Malaita
- San Cristóbal (Makira)
- New Georgia (Rubiana)
- Santa Ana
- Rennel
- Bellona
- Florida szigetek
A legnagyobb távolság két szigete közt kelet-nyugati irányban nagyjából 1500 km. Legjobban izolált szigetcsoportja a Santa Cruz szigetek, amelyek a legközelebbi szigettől is 200 km-re vannak.
A nagyobb szigeteken találhatunk vulkánokat, melyek változó működési állapotban vannak. A kisebb szigetek nagy része csupán kisméretű, homokkal borított, pálmafákkal tarkított atoll.
Bár földrajzilag a Salamon-szigetek része, Bougainville közigazgatásilag Pápua Új-Guineához tartozik.
[szerkesztés] Éghajlat
Éghajlata trópusi, a hőmérséklet ritkán ér el nagyon magas értéket, mivel a szigeteket körülvevő tengerekről hűs szelek érkeznek. A nappali hőmérséklet megszokott értéke 30 Celsius fok körül van, éjszaka 3-5 fok körül. Április és október között 50-60 km/h sebességű délkeleti szelek fújnak. Az esős évszak - a monszun- novembertől márciusig tart.
A Korall-tengeren gyakran keletkeznek ciklonok, de ezek általában Vanuatu, vagy Ausztrália felé sodródnak.
[szerkesztés] Élővilág
A szigetcsoport nagy része a Salamon-szigeteki esőerdős ökorégió része, de a Santa Cruz szigetcsoport a Vanuatu esőerdős ökőrégióhoz tartozik. Ebből kifolyólag területének nagy hányadát trópusi esőerdők borítják. A Föld egyik legsokszínűbb denevér, és patkányfaunája található a szigeteken. Pillangókból ugyancsak rengeteg faj található. 173 szárazföldi madárfajt találtak eddig a kutatók. Ez az osztály az ország legjobban tanulmányozottja, egyedisége és diverzitása miatt nagyon fontos nemzetközi szerepe van. Több különleges állatfaj a kihalás szélére sodródott. Ilyen például a bougainville-i majomfejű repülő róka (Pteralopex anceps, a képen a világoszöld területek jelzik elterjedését), vagy a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae). Természetesen a különböző tengeri állatok is szép számban lelhetőek fel, például tonhal, garnélarák. Flórája is hasonlóan sokszínű. A gyógynövények széles skálája található meg a szigeteken. Az orchideák számtalan faját megtalálhatjuk, jellemzőek a pálmafák.
[szerkesztés] Gazdaság
A Salamon-szigetek GDPje körülbelül 800 millió $. Ennek csupán 11 %-a jut az ipari szektorra. A lakosság túlnyomó része halászattal és földműveléssel foglalkozik. A közelmúltban történt etnikai zavargások a gazdaság minden ágára kifejtették kedvezőtlen hatásukat. A közelmúltig a fa volt a fő kiviteli cikk, a szigetek erdeit rendkívül agresszíven irtották. Emellett a kopra, és a pálmaolaj a vezető exporttermékek. A 2000-es lázadások erős visszaesést okoztak az ország külkereskedelmében is.
1998-ban Guadalcanal szigetén beindult az aranybányászat, valamint más ásványkincsek kitermelése is folyik. A halászat, ami pedig az ország egyik fő bevételi forrása lehetne, stagnál, mivel a japán érdekeltségű Solomon Taiyo Ltd. a 2000-es események hatására bezárta az ország egyetlen halkonzervgyárát. Ezt azóta újraindították, de egyelőre nem mutatkozik előrelépés.
A turizmus se nevezhető húzóágazatnak, mivel egyelőre hiányzik a más óceániai turistaparadicsomokon meglévő infrastruktúra, valamint a közbiztonság se megfelelő teljesen.
A belpolitikai eseményeken túl a 90-es évek végének ázsiai gazdasági válsága is kellemetlenül érintette az ország gazdaságát. Ez a Salamon-szigetek szempontjából főleg a fakereskedelem szempontjából volt káros, a tópusi fa piacának összeomlása az ország GDP-jét kb. 15-20 %-kal csökkentette.
Az ország gazdasága gyakorlatilag csak a külföldi segélyeknek köszönhetően nem omlik össze. A költségvetés hiánya eléri a GDP 8 %-át ( Magyarországon ez 3,6 %, de például az USA-ban is ugyanez a hiány értéke ). A kormány kiadásainak közel 50 %-át a külföldi segélyekből fedezik, teljes mértékben a segélyezőktől függ az ország. A fő segélyező országok: Ausztrália, Új-Zéland, az Európai Unió, Japán, valamint Tajvan.
[szerkesztés] Kultúra
A Salamon-szigetek lakossága túlnyomórészt melanéz, ez a kultúrájukra is rányomja bélyegét. Pápua Új-Guineával nagyfokú rokonság tapasztalható kulturális téren.
Hosszú évszázadokig ismeretlen világ volt ez az európaiak számára. Az európaitól igen eltérő kultúra alakult ki ezeken a szigeteken, mely a totális izoláltságuknak köszönhető. Egyes régészeti kutatások 40 ezer évvel ezelőtti civilizáció jelenlétéről tesznek tanúbizonyságot. A Salamon-szigetek lakóinak egy része a mai napig a több ezer éves hagyományok szerint éli az életét, megpróbálják megakadályozni azt, hogy a modern civilizáció eltüntesse az ősi tradíciókat. Ez leginkább a Nyugati provinciára jellemző.
A szigetek mindegyikén kialakult a rá jellemző kultúra. Erre jó példa a kenuk díszítésének szigetenként való eltérése. Rendkívül jellemző a fregattmadár motívumának felhasználása különböző puha fákból készült faragványokon. A madarat gyakran hallal a karmai közt ábrázolják.
A testdíszítés, az ékszerek különböző formái rendkívül elterjedtek. Főleg kagylókat használnak fel ilyen célokra.
Az őslakosok kisebb közösségekben élnek szétszórva. Minden ilyen közösségnek van egy törzsfője, akinek nagyobb háza van a többiekénél. A tengerparti településeken a „kenuház” a színhelye az ifjak férfivá avatásának, ide nőnek tilos belépni. A férfivá avatás fontos része a tonhal halászatának elsajátítása.
A törzsek közötti harc és a fejvadászat mindennapos volt, ahogy mindenhol máshol Melanéziában. Ez utóbbi célja az volt, hogy a különböző rituálékhoz áldozatokat gyűjtsenek. A távolsági harcot kedvelték, fő fegyvereik az íj, és a dárda voltak, de közelharchoz bunkósbotot is használtak.
A Salamon-szigetek népzenéjére a pánsíp, és a fából hasított dobok használata a jellemző. Malaitán, és Guadalacanalon népszerűek a nemritkán 10-fős sípzenekarok, amelyek minden tagja más hangolásban használja sípját. Az ismert francia elektro-világzenét játszó zenekar, a Deep Forest 1992-ben Sweet Lullaby című dalukban felhasználta egy észak-malaitai asszony által énekelt Rorogwela című altadódal felvételét. A szám világszerte sikeres lett, bár páran nemtetszésüket fejezték ki a tiszta népzenei örökség „kommersz” célú felhasználása miatt.
A Salamon-szigeteken az elmúlt évtizedekben kialakult az úgynevezett „island music”, amit gitárral, és ukukelével játszanak. A stílusra leginkább a polinéz, és a keresztény zene volt hatással.
A Fidzsi-szigetekkel együtt a Salamon-szigeten konzerválódott leginkább a modern kor által érintetlen óceániai kultúra.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Salamon-szigetek kormányzata
- Salamon-szigetek linkgyűjtemény
- Jane's Oceania Home Page
- A Solomon Airlines légitársaság oldala
| A világ országai | Ausztrália és Óceánia | |
| Ausztrália | Fidzsi-szigetek | Kiribati | Marshall-szigetek | Mikronézia | Nauru | Palau | Pápua Új-Guinea | Salamon-szigetek | Szamoa | Tonga | Tuvalu | Új-Zéland | Vanuatu | |
| Függő területek: Amerikai-Szamoa | Baker-sziget | Chatham-szigetek | Cook-szigetek | Északi-Mariana-szigetek | Francia Polinézia | Guam | Howland-sziget | Jarvis-sziget | Johnston-atoll | Kermadec-szigetek | Kingman-zátony | Korall tengeri-szigetek | Midway-szigetek | Niue | Norfolk-sziget | Palmyra-atoll | Pitcairn-szigetek | Tokelau | Új-Kaledónia | Wake-sziget | Wallis és Futuna | |
Based on work by 