Mikoviny Sámuel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mikoviny (Mikovini) Sámuel (Ábelfalva, 1700 előtt (?) – Trencsén mellett, 1750. március 23.), matematikus, mérnök, térképész, földmérő és tanár.

A XVIII. század jelentős magyar polihisztora, szerteágazó tevékenysége nagy hatással volt a tudományos életre, ő tekinthető az magyar térképészet megalapítójának, nagy jelentőségűek folyószabályozási és mocsárlecsapolási munkái, továbbá úttörő szerepet játszott a hazai műszaki felsőoktatás megtermetésében.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 A térképész 3 Vízrendezői munkássága 4 Művészeti munkái 5 Emléke 6 Források

[szerkesztés] Élete

Feltételezhetően a Nógrád vármegyéhez tartozó Ábelfalván (ma Szlovákia, Ábelová) született 1700 előtt, elszegényedett nemesi családba. Édesapja, Mikoviny Sámuel evangélikus lelkész volt, édesanyja nem sokkal születése után meghalt. A középiskolát Besztercebányán végezte, ahol valószínűleg édesapja barátja, Bél Mátyás is tanította. A tehetséges ifjú az ő közbenjárásának és kapcsolatainak köszönhetően jutott el Németországba, ahol 1719-től Nürnbergben, majd az altdorfi és a jénai egyetemen tanult. Kedvenc tárgya a matematika volt, ezért nagy jártasságot szerzett benne, de térképkészítést, csillagászati helymeghatározást, rajzolást, rézmetszést is tanult. Miután 1723 októberében szerzett mérnöki diplomát, majd európai körutazásra indult. Ennek részletei nem ismertek, de feltehetően Bécsben is tanult térképészetet és esetleg megfordult Berlinben, talán Párizsban is.

1725-ben tért haza és Pozsony vármegye mérnöke lett, ahol elsőként folyószabályozási, gátépítési munkákkal bízták meg. 1735-ig töltötte be ezt a tisztséget, de közben - mivel szakértelmére nagy szükség volt az elmaradott országban - sok kisebb munka mellett felmérte az Eszterházy-család tatai birtokát, majd 1729-től az Udvari Kamara első mérnökeként is dolgozott, geometra és építész minőségben. 1731-től megkezdte Bél Mátyás Notitia Hungariae című, Magyarország történelmét és földrajzát bemutató könyve számára a vármegyék térképeinek elkészítését, amelyhez alapos terepi felméréseket végzett. Ehhez a munkájához - annak jelentőségét felismerve - segítséget nyújtottak az ország vezetői is. Gyakran megfordult Selmecbányán, ahol mérnökként segítette a termelést és 1735-től a téli hónapokban a selmeci Bányatisztképző Intézet alapító tanáraként oktatott. Matematikát, Mechanikát ésHidraulikát tanított valamint Föld és bányamérés gyakorlatokat vezetett. Nyaranta pedig folytatta az ország felmérését.

Az kamarai mérnökként szolgálataira a császári hadsereg is igényt tartott; őrnagyi rangot kapott és az osztrák örökösödési háború során, 1742-ben a magyar-morva határvidék felmérésével és védelmének kiépítésével bízták meg. 1745-ben részt vett a sziléziai hadjáratban, ahol szintén műszaki feladatokat; erődítmények tervezését, építését, valamint térképészeti felméréseket végzett, gyakran a harcok közvetlen közelében, élete kockáztatásával. 1747-ben lecsapolta a tatai, ószőnyi és almási mocsarakat; az ehhez szükséges árok még ma is látható és a nevét viseli, majd 1749-ben a tervei alapján kezdődött a budai vár újjáépítése. 1750-ben, a Vág folyó szabályozási munkálatai közben a gátakon súlyosan megfázott és március 23-án Trencsén közelében meghalt, sírjának helye ismeretlen.

[szerkesztés] A térképész

Mikoviny Sámuel elsősorban a magyarországi térképészet megalapítójaként ismert. A török kiűzését követően a császári hadmérnökök; Luigi Ferdinando Marsigli és Johann Christoph Müller már földrajzi szélesség meghatározásán alapuló térképeket készítettek. Azonban kevés mérést végeztek, módszereik sem voltak a legkorszerűbbek. Így Mikoviny volt az első Magyarországot felmérő mérnök, aki a kor színvonalán álló mérési technikát alkalmazott. A folyószabályozási munkák tervezéséhez szükséges felmérések, majd a vármegyék térképeinek készítése során kidolgozta [topográfia]i térképkészítési alapelveit, amelyeket 1732-ben Pozsonyban megjelent Epistola de methodo concinendarum mapparum Hungariae című nyílt levelében közölt.

Mikoviny szerint a térképeknek asztronómiai, geometriai, magnetikus és hidrogáfiai alapokon kell nyugodniuk. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a terepfelmérések során háromszögelést kell végezni, háromszögelési hálózatokat kell létrehozni, amelyeknek fontosabb pontjain csillagászati helymeghatározást kell elvégezni a pontosság növelése és az abszolút (földrajzi) koordináták meghatározása céljából. Ezen mérések kiegészítésére használta még a korábbi, mágneses északi iránytól való eltérés mérését, a hidrográfiai alapokon pedig a folyók folyásirányában való távolságok és irányok iráyntűvel való mérését-becslését értette. Ezen módszerek, és főleg azok együttes használata Mikoviny és tanítványai nyomán váltak általánossá. Elméleti dolgozata jelentős újdonság volt térségünkben. Később még két rövidebb, módszertani összefoglalása jelent meg a Notitia Hungariae ... köteteiben; a Monitio I. és II. amelyekben további részleteket közölt módszereiről, különös tekintettel a csillagászati úton való [földrajzi helymeghatározás]ra.

Elméleti munkásságához hasonlóan gyakorlati tevékenysége is nagy jelentőségű volt; mestere és munkatársa, Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historico geographica című, Magyarország történetét és földrajzát bemutató művéhez 1731-ben megkezdte az egész országra kiterjedő felméréseit. Kezdetben a pénzhiány, a helyi hatóságok és a lakosság ellenállása is nehezítette a munkáját, de az ország egyes vezetői - felismerve a vállalkozás jelentőségét - segítették a megvalósításban. III. Károly király 1731. október 25-én dekrétumban rendelte el Magyarország részletes feltérképezését, gr. Pálffy Miklós nádor, a helytartótanács elnöke pedig felszólította a megyei hatóságokat, hogy ne akadályozzák a felmérést. Mikoviny végül több mint harminc vármegyének a térképét készítette el, de végül 9 megye 11 térképe jelent meg a Notitia ... négy kötetében 1735 és 1742 között, a többit különféle levéltárak, könyvtárak őrzik, vagy elvesztek, megsemmisültek.

[szerkesztés] Vízrendezői munkássága

Amikor Pozsony vármegye mérnökeként kezdett dolgozni, a terület folyói, a Duna, a Vág és a Dudvág árvizei folyamatos veszélyt jelentettek. A korábbi, spontán gátépítések hibáiból tanulva Mikoviny tett kísérletet az árvízvédekezés megszervezésére. Elsőként készített térképeket a folyók medréről, mert korábban nem végeztek felméréseket a területen, majd ezekre a térképekre támaszkodva elkészítette a gátrendszerek terveit. Elrendelte, hogy a fokozott veszélynek kitett szakaszokat jobban erősítsék meg, magasabb gátakat építsenek és az építkezés során fát, nádat is használjanak a töltésekhez. Felhívta a figyelmet az összefüggő gátrendszerek, a védekezés összehangolásának fontosságára, ugyanis gyakran megesett, hogy egy-egy elárasztott falu lakói a szomszéd település földjére vezették a vizet, tönkretéve azt, továbbá javasolta, hogy árvíz idején folyamatos figyelőszolgálatot tartsanak a gátakon, így időben észrevehették és kijavíthatták a szivárgásokat. Felismerte, hogy a vízimalmok fokozzák az árvízveszélyt, mert felduzzasztják és eltömítik a folyómedreket, sokat leromboltatott. Ezen intézkedések maguktól értetődőnek tűnhetnek, de akkoriban az újdonság erejével hatottak, olyannyira, hogy a legtöbb terve csak jó száz évvel később valósulhatott meg a folytonos pénzhiány és a nemtörődömség miatt. Mikoviny érdeme a Duna Pest megyei szakaszának, az ország összes nagyobb folyó- és állóvizének szabályozása, vagy legalábbis felmérése, szabályozási terveik készítése. Ezen munkássága miatt az első magyar vízügyi mérnöknek tekinthető, halála is ehhez kapcsolódik: a gátakon végzett munkák során súlyosan megfázott, hat napig tartó betegeskedés után meghalt.

[szerkesztés] Művészeti munkái

Nürnbergi diákévei alatt rézmetszést tanult Johann Georg Puschner műhelyében; az 1723-ban megjelent Nürnbergische Prospekte című, Nürnberg nevezetességeit bemutató könyv 37 művészi rézmetszete közül 11 darabot ő jegyzett, és a munkát kedvezően fogadták. Szintén 1723-ban jelent meg Bél Mátyás Prodromus (Hungariae antiquae et novae prodromus) című műve, amelyet az ő illusztrációi is díszítettek. Élete során még számos művészi rajzot, látképet készített.

[szerkesztés] Emléke

• A Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1950-ben emlékérmet alapított a tiszteletére.
• Nevét viseli a Miskolci Egyetem doktori iskolája.
• Nevét emléktábla őrzi a tatai Öreg-tó partján.

[szerkesztés] Források

• Mikoviny Sámuel, a polihisztor
• Bél Mátyás, Mikoviny Sámuel és a honismereti iskola
• Deák Antal András: A Hungaria Nova megrajzolója Mikoviny Sámuel, 1987
• A magyar térképészet nagyjai, tudományos emlékülések előadásai és kiálítási katalógus, 2001, Osiris