Kazárok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ha nem ezt kerested nézd meg a kazár cikket.
A kazárok eredete és nyelve sokáig holmokegyenest ellenkező nézetekre szolgáltattak alkalmat, a Fekete-tengertől és a Kaukázustól északra eső területen élt. A 7-10. század között létezett Kazár Birodalom szövetséges népei (onogurok) közé tartoztak hosszabb ideig az etelközi és lebedi magyarok is.
Biborban Született Konztantinoz szerint "a környező népcsoportoktól eltérően (akik az iszlám vagy a keresztény hitet tették államvallásá habár már igen korán voltak keresztény templomaik) a kazárok az izraelita vallásra tértek át". Egyes kutatók szerint (pl. Arthur Koestler) jelentős szerepük lehetett a kelet-európai zsidóság (askenázik) kialakulásában. Származásuk körül azonban épp e miatt heves viták alakultak ki az idők folyamán. Míg az izraeliek a tízenharmadik elveszett törzs egyikének tartják, más tudósok a török népekhez sorolják őket.
töredékek
"Az igazi kazárok nyelve elkülönül úgy a türkökétől, mint a perzsákétól." ,A kazár az emberiség egy fajtájának neve."
(Ibn Hauqal X. századi arab író)
"A derbendi kapuk ... az ott lakó bolgárok és wugurok régen keresztyének voltak. Mikor pedig mások kezdtek ott uralkodni, kazároknak nevezték el őket ..."
(Mihály antiókhiai pátriárka a VI. századi Ephesos-i János nyomán)
"A khazarok hatalmas népe feltűnt Berzilia legtávolabbi vidékeiről, a valaha volt (korábbi) Szármáciából, és uralta az egész országot, amely egészen a Fekete-tengerig terjedt ki ..." (Theophanes: Chronographia)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevük
A kazárok elnevezése a különböző nyelvű forrásokban: arab خزر; török hazar; perzsa خزر; orosz хазар; tatár хäzär; héber כוזרי kuzari; görög μαζαροισ;χαζάρος (khadzarosz); latin gazarus.
[szerkesztés] A Pallas Nagylexikon szócikke
Kazárok
máskép (és a tőle eredt hely- és személynevek alapján kétségkivül hegyesebben) kozárok is, ősrégi nép a keleti turkok csoportjából, melynek neve a persa nyelvből származtatva «futót», «szaladót» jelent. Eredete és nyelve sokáig holmokegyenest ellenkező nézetekre szolgáltattak alkalmat. Fejér György véleménye (a napkeleti hunnok négy törzsének egyike), Hunfalvy Pálé (csuvas-féle nyelvü török törzs) és a Marczalié (a magyar nyelv keverék turk, kozár és ugor elemekből) nemcsak három emberöltő álláspontját mutatják a K.-kal szemben, de egyúttal a tudomány nézetét a K. nyelvére nézve, melyből egyébként épp ugy mint hunnból egyetlen szó maradt reánk (sarkel, állítólag a. m. fehérszállás, ami a csuvasban is ugyanazt jelenti). A K. nemzeti hagyománya szivósan ragaszkodott a magyarokkal való rokonsághoz s a K.-tól elszakadt egyik törzs, a Lebediából a magyarokkal tovább vonuló kabarok (l. o.) tanították meg a magyarokat[1] a maguk nyelvére, de viszont a magyarokét is eltanulták, tehát egyazon nyelvüek nem lehettek[2]. A K. földje, mint hódító törzsé, különböző időben különböző kiterjedésü volt. Már jóval a VII. sz. előtt a Kaspi-tenger partján Kaukáziának ÉNy-i részében nagy hatalmat gyakoroltak, majd az Azovi-tenger mellékére kiterjeszkedtek, sőt a tauriszi félszigetet hatalmuk körébe vonván, egészen a Kárpátokig hatoltak. Ezen kiterjedésben Kazárország határai voltak a IX. század második felében: északon az az ideális vonal, melyet a Jaiktól Dnyepr és Bugig húzva gondolunk; keleten a Jaik, a Kaspi-tó (melyet Kazár-tengernek is neveznek), délen a Kaukázus és a Fekete-tenger, nyugaton a Dnyepr és időről-időre az Al-Duna. De bár a határok változnak és velök a hatalom is, annak kulcsa mégis a Don, Donec és Azovi-tenger közti terület maradt. Itt (az Etil torkolatánál[3] volt a fejedelmek megerősített székes fővárosa, melyet az oroszok közeledése ellen emeltek. Városok: Balangiar (ma Asztrakán), Daras, Khelandia, Szidrája (az utóbbi három a Kerszonezoszban, de legfontosabb erősségük Sarkal, melyet bizanci mesterek építettek (jelenleg Bjelavezsa, a kacsalini kozákok stanicája közelében). Kertjeiről és ültetvényeiről volt hires Szemeder, ahol török mecsetek és keresztény templomok versenyt épültek zsidó zsinagógákkal. A K. eredetileg természetvallást követtek, imádván az égi testeket és az elemeket és természeti erőket. Később aztán ugy a mohammedánizmus, mint a zsidóság is meghonosodtak, sőt az utóbbi uralkodó, igazabban irányadó vallássá lett (hozzátartozván a fejedelmek és főtisztek), a nélkül azonban, hogy a többi vallásokat (keresztények, nazarénusok) üldözte v. elnyomta volna. A nép rendkivül harcias volta mellett szorgalmas földmívelő, halász és kereskedő volt. A hajózáshoz nem értettek, de a hozzájuk szállított árukkal csereberéltek és különösen Bizanccal állandó összeköttetésben állottak. Lakásaik ugy látszik könnyen szállítható sátrak voltak, kivéve a három nagy székvárost, melyek közül az egyikben a király, a másikban a királyné lakott. Voltak falvaik is, melyekben a telet töltötték, mig tavasszal hol nyájaikat legeltették, hol ismét hires gyümölcsöseiket gondozták. A halottak tiszteletére tort rendeztek, sírjok fölé nagy halmot emeltek és arra annyi követ helyeztek, ahány ellenséget az elhunyt életében elejtett. Két fejedelmük volt: a főkirály (khágán) és a mellékkirály (bég, tévesen isa). Ezek közül a tényleges hatalmat a második gyakorolta (mint a magyaroknál a kende és gyula), ki mint végrehajtó hatalommal felruházott fejedelem jelenik meg az örökös király mellett. A fejedelmet szabad akaratból választották (tekintet nélkül eredetére vagy származására) és pajzsukra emelve napkeletnek fordulva, kilencszer körülhordozták. A katonák és tisztviselők föltétlen engedelmességgel voltak iránta; ő határozta meg az adót és a katonák számát, de hadat csak az egész nép akaratából izenhetett, amikor aztán az esetleges zsákmányból kiszedte magának azt, ami neki tetszett, a többit elosztotta a katonák közt. A katonák kizárólag lovasokból állottak. Maga a főtörzs csak 10,000 lovast állított ki, de tartottak rendes páncélos zsoldos sereget (7000 főnyit), sőt jó pénzért maguk is elmentek zsoldosnak Bizancba. Taktikájuk főereje, gyors rohamokban, cselvetésekben rejlett. A K. saját nemzeti hagyományuk szerint eredetöket Noé unokájára, Gomesre vezették vissza, aki Togarmahnak atyja volt. Ennek a Togarmahnak 10 fia volt, közülök a hetediknek gyermekei a K., kik messziről jövén, a venenteket (dunabolgárok?) a Dunán átszorították és helyökre telepedtek. Arab, örmény, görög és más krónikák szerint egy részök a persáktól űzve Arménián keresztül a Kaukázus keleti oldalán Iberiában telepedett le s igy jutott a Kaspi-tóig (Kr. e 200 körül). Arméniával együtt Róma hatalma alá kerültek a K., majd 448 táján meghódolnak Atillának (Jornandes akacirjai), annak halála után a saragus és hunnogor**** nemzetségektől legyőzetvén, alárendelt sorsra jutottak, de csakhamar erőre kaptak és a persákkal szemben Heraklius szövetségesei voltak és lassankint a Fekete-tenger északi mellékének és a mai déli orosz síkságnak hegemoniát gyakorló népévé nőtték ki magukat. Uralmuk alá, mely a legkülönbözőbb faju és vallásu népeket egyesítette magában, vonultak meg a hunn nemzet töredékei is. 634 táján az unugurok****, Kuvrátnak, egy meotiszmelléki hunn törzsfőnöknek vezetése alatt, egyesültek a bolgárokkal és kotragokkal (a kuturgurok meotiszi maradványai) s felszabadítván magukat az avar***** uralom alól, nagy szövetséget képeztek, mely magában foglalta a K.-európai pusztaság összes törzseit. Kuvrát halála után birodalma öt fia alatt ötfelé szakadt, s a legidősb Batbaján meghódolt a K.-nak, akikkel már azelőtt változó viszonyok közt szomszédságban éltek a magyarok (természetesen nem ezen, hanem «szabartoi aszfaloi»****** néven, mely csak ezentúl változik által a turk névre). A besenyők fenyegető közelsége fegyverbarátságot teremtett és a magyarok 700 körül kazár védnökség alatt megtelepednek a Dontól keletre, második hazájokban Lebediában, mely nevét első vajdájuktól, Lebediastól vette. Ezzel fontos együttélés kezdődik, mely intézményekben, mondakincsben (hősmonda, Csaba mondája)******* fontos hatással volt a magyar nemzet alakulására. Később, midőn a magyarok tovább indulnak, jelentékeny megerősödésükre szolgál a kabarok törzse, mely elszakadt a K. anyatörzsétől és velök ment új hazát keresni. A magyarok távozása után a K. országa, melynek dinasztiája 740 óta lépett a zsidó hitre, még mindig virágzott, sőt akkor, midőn József, a zsidó bég volt a király, soha sem sejtett hatalomra emelkedett. 960 körül irott levelében meglepő képet rajzol hatalmáról, csupán a déli határon 15 adózó népet sorolván fel, melyek Derbentig laknak. E levélben említi azt is, hogy főtörekvése az oroszok előnyomulását megakadályozni, de már 5 évvel később az oroszok győztek, sőt Sarkal várát is lerombolták. Akkor elveszett az Azovi-tenger melléke is, csak a Krimben tartották magukat a K. 1016-ig, amikor a görögökkel egyesült oroszok Tamatarcha Motiszlávnak vezetése alatt végleg fölülkerekedtek. Egyesek Görögországba és Spanyolországba menekültek, mások ott maradtak és a kozákokkal együtt harcoltak az oroszok ellen, ugy hogy 1723. Turkonyi Sámuel még találkozott velük. Hogy a kareusok (a talmudellenes orosz zsidók) a K. utódai lennének, nem valószinü, mert a K. elfogadták a teljes izraelita hagyományt, ellenben Magyarországon emlékök számos helynévben magadt meg (Kaza, Kazar, Kozárd, Kazarvár részint Varasdvármegyében, részint Szolnok-Dobokában; Kozár [Nagy-, Kis-, Rác] Baranya; Kozári Vas, és Kozárd Nógrád), sőt a honfoglalást követő időben egy egész vidékről a Maros és Szamos közt) azt olvassuk, hogy ott kozár népek laktak.
-**** saragus, hunnogor> sar=sarj vagy szár mint rasz de az értelme fehér,tiszta; hun=choni; on=tíz; ghur,ghus,ogur,ugor= kormány ill. törzs
-***** ekkor a fenti uralom alat vannak.
-****** A szabartoi vagy szavir az avarok nemzetsége, az aszfaloi pedig "állhatatos". -******* közismert hogy: Csaba (Dengizik) királyfi Székely (la:sicul) eredet monda.
[szerkesztés] A kazárok eredete
[szerkesztés] Togarmah
A "paganus" kazárok királya József(Khazar) 960-965 körüli levelezése szerint Saját ősapjuknak a bibliai "Tógármah"-ot tartják.(Noé fia Jáfet, aki fia Gomer, aki fia Tógármah)
"Apáink nyilvántartásában azt találtuk, hogy Togarmának tíz fia volt (a nevek egy részének elmásolása valószínű!),akiktől egy-egy nép származott: 1. Agiôr 2. Tirôsz 3. Avôr 4. Ugin 5. Bizel 6. Tarna 7. Kazar 8. Zagur 9. Balgôr 10. Szavvir (szabir). Mi a hetediknek, Kazárnak vagy Kozárnak utódai vagyunk."
Joszef Ben-Gorion:"Tugarma tíz törzse ezek: 1. Kozar 2. Pacinak 3. Aliqanosz 4. Bulgar 5. Ragbiga (Ragbina, Ranbona) 6. Turqi 7. Buz 8. Zabuk 9. Ungari 10. Tilmac (Tilmic)." Arab másolat ugyanerről:�"Togorma tíz törzse ezek: 1. Khazar 2. Badsanag 3. Asz-alân 4. Bulghar 5. Zabub 6. Fitrakh (Kotrakh?) 7. Nabir 8. Andsar (Ajhar) 9. Talmisz 10. Adzîgher 11. (az arab átírásban egy tizenegyedik törzs is szerepel) Anszuh.�"
[szerkesztés] Ujgur eredet teoria
A tokuz-oguzok (azaz 9 törzs) 6. törzsét Kaszirnak nevezik(~Kr.u.750 körül a VIII. században). Több forrás is megerősíti, hogy miután az úzokátvették a hatalmat a szkíták felett kazároknak nevezték őket.
[szerkesztés] Geografiájuk
Ókori források szrint a Meotisz ill. a Kaukázus vidékén éltek. A szaszpeirokat pedig Hérodotosz már a Kr. e. V. században Transzkaukáziában említi (Historiarum IV. 37.)
Középkori források a kazárok otthonát az Ural vidékére helyezik . A középkor klasszikus írói között 'Chozar', 'Khazir', 'Akatzir' neveken voltak ismertek, az orosz krónikák szerint pedig 'Khwaliss' és 'Ugry Byelyye' neveken.�
Térkép a Nyugati (lila) és keleti (kék) Gokturk khaganates at their height, c. An.D. VI. a világosabb trületek a közvetlen uralmat; a sötétebb a befolyásolási zónát mutatják sphere of influence.
"A Scythia országgal keletre határos a Joriabeliek országa ezután Tarszia s végre Mangalia, hol Európa végződik. A nyári nap alatti táj felé a korozmi nemzet fekszik és Ethiopia, mellyet Kissebb Indiá-nak hivnak, s aztán délszak és a Don folyó közt áthatolhatatlan puszta van. A Don folyó, mellyet a magyarok Etölnek neveznek, Scythiában ered ugyan, hanem a mint folytában a Rif hegyeken átmegy, Donnak nevezik, melly is osztán a sikra kiérvén az alánok földén foly, azután pedig három ágon szakad a kerek tengerbe. A Togora folyó pedig Scythiából ered, s puszta erdőkön, mocsárokon, és havas hegyeken át folydogálván, hol a köd miatt, a nap soha sem süt, végre Irkániába szakad, az éjszaki tengernek tartva. Scythia tartománya hosszában háromszázhatvan, széltében százkilencven stadiumra terjed. S oly erős természeti fekvése van, hogy egyetlen nagyon kicsiny helyen lehet beléje jutni; miért is sem a római császárok, sem Nagy Sándor nem birtak belé jutni, jóllehet megkisérlették vala. Scythiának földe buja, ligetekkel, erdőkkel, legelőkkel ékes, különféle vadakban csuda gazdag és tele. Nyugot felől szomszédai a besenyők és fejér húnok. Az éjszaki tenger körül pedig, melly vele szomszéd, Susdal országáig emberi nemzetnek járhatatlan sivatag erdő van, melly mint mondják nagy messze terűl, hol kilencz hónapon át sürű köd fekszik; ott a napot sem láthatni, hanemha csak junius-, julius- és augusztusban, azt is csak napjában annyi ideig, a mennyi hat órától kilenczig van. Az említett sivatag hegyeiben kristályt találnak és griffek fészkelnek s vadászsólyom madarak költenek, mellyeket magyarúl kerecset-nek hívnak.."(KÉZAI SIMON MESTER:MAGYAR KRÓNIKÁJA 4.o:Fordította: Szabó Károly)
[szerkesztés] Nyelvük
A 'μαζαρ~mazsar' turk; késöbb a türkis Altáji-török. Történelmi koronként más más összetételű.
- Zakariás Rétortól(555) tudjuk a korai időszakban:
- a hun nyelvű törzsekek, allanaje ,[onogur],ugor,szabar,bolgár, kuturgur,abar, kazár,dyrmyr(?), saragur, barszil(?), káliz, abdél és eftalita népek.(Zakariás rétor)
- ekkor saját a nyelvű törzsek:
- Ddw
- Abaszgia
- burgare
- Grúzia
- Aran
- Sziszgan
-
-
- ("... a magyarokat(τυρκοισ) a kazárok(μαζαροισ) nyelvére megtanították, és mindmáig megvan ez a dialektusuk""tudják a magyarok(τυρκοισ) másik nyelvét is")>Bíborbanszületett Konstantinosz mondja a "honfoglaló magyarokról".
-
- a Kök-türk megszállást követően fokozatosan a terület eltörökösödik és a türkish lesz az uralkodó a térségben.
[szerkesztés] Történelmük
[szerkesztés] Kr e. II. század
- Mar-Ibas-Katina
- "Első Arsaces uralkodása alatt, azon nagy belháborúk következtében, melyek a Kaukázus hegységben, név szerint a bolgárok földjén támadtak ..."
[szerkesztés] I.század
Plinius (Kr. u. I. század) India vidékén kazirokat mint szkítákat említ:"ab Attacoris gentes Phruri Tochari et jam Indorum Casiri introrsus ad Scythas versi" (Historiae Naturalis L. VI., [27])
"Scythia országa egy területbe van ugyan foglalva, de uralkodásra nézve három országra, Baskar-, Dent- és Magyarországra oszlik. 'Száznyolcz tartománya' van száznyolcz nemzetség miá, a mennyire osztották hajdan Hunor és Mogor fiai, midőn Scythiába berontottak. Mert száznyolcz nemzetségből áll a tiszta Magyarország, s nem többől, s ha tán hozzájok mások is csatlakoztak, azok idegenek, vagy foglyoktól eredtek. Mivel Hunortól és Mogortól a Meotis ingoványban minden jöttmenteken kivűl száznyolcz nemzetség származott volt. Melly jövevények nemzetsége e könyv végén rendre ki lesz téve."(KÉZAI SIMON MESTER:MAGYAR KRÓNIKÁJA 5.o:Fordította: Szabó Károly)
[szerkesztés] II.-III. század
"Északi Szármáciában számos nép lakik, úgymint kazárok, hunok, bulchok, basilok, abházok, kud- vagy guda-makarok és masszagéták." (Moses Chorenensis Geographia) Ugyanő másutt: "(Valarsesnek, 194-214) ... országlása idején az északiak, azaz a kazárok és basilok egyesült csapatai Szurhab-Venaszep nevű királyuk vezérlete alatt a tzur-kapun betörtek ..." (Historia Armeniae)
[szerkesztés] IV.század
"Az ... 700. esztendejében":
- "A száznyolcz nemzetségből osztán kiválogatták a hadra erős férfiakat, mindegyikből tizezer fegyverest szedvén, s a többit Scythiában hagyván, hogy országukat az ellenségtől őrizzék. S emelt zászlókkal megindúlván a besenyők és fehér kúnok földén átvonulának; azután Susdaliába, Ruthéniába és a fekete kúnok földére nyomulván, végre minden kár nélkűl, az említett népek ellenére, a Tisza vizéig jutának."(KÉZAI SIMON MESTER:MAGYAR KRÓNIKÁJA 5.o:Fordította: Szabó Károly)
[szerkesztés] V. század
Mesrob örmény történetíró 400 körül:
"Sapores ... segítségül hívta Észak különböző népeit, úgymint lipanokat, chusokat, kaspiakat, buchurokat, kazarokat és masszagétákat." (Szent Nerses élete)
[szerkesztés] -VI. századig
[szerkesztés] VI.- század
I. Justiciánus Bizánczi uralkodó területei
- 541-ben Szír források kangar népet említenek a bizánci-perzsa háborúkkal kapcsolatban .
at-Tabari
-
- 566 és 571 a türk uralkodó, Sindzhibu (Szizabul) meghódoltatta a bandzˇarokat, balandzˇarokat (bendzˇereket, belendzˇereket) és khazarokat.Fokozatosan kök-türk megszállás alá kerül, de nevük és országaik megmaradnak.
Mihály pátriárka
-
- 585-ben az eftalita birodalom területéről - az Imaus hegyétől - három szkíta testvérnép indult útnak, s a Káspi-tavat délről megkerülve, átkelt a Kaukázuson. E három népet három testvér vezette. Mikor a Donhoz értek, a vezérek egyike, Bulgarios tízezer embert vett magához, elvált véreitől s Maurikiosz császár engedélyével az al-Dunánál telepedett le. A másik két testvér az alánok országába jött, melyet Barsiliának hívnak, és amelynek városait, mint például a Toraje (Derbend) kapunak nevezett Caspiát, a rómaiak építették. Az ezeken a helyeken lakozó bulgárok és wugurok régen keresztyének voltak. Mikor pedig idegenek kezdték uralmuk alá vonni az országot, ezeket kazároknak nevezték az idősebb testvér, Khazarig neve után. Aztán megerősödött és elhatalmasodott az a nép ..."
[szerkesztés] VII. század
Sebeos örmény történetíró 661 körül a kazárokat eftalitának (tetal) nevezi.
682-ben:
- Izrael püspök leírja, hogy "keresztyén templomok épültek a hunok országában", beszámol a hunok Derbendtől északra fekvő fővárosáról, "a fénypompás Varachanról", amelynek utcái, terei vannak, ahol "ügyes ácsok" dolgoznak, akik egy állatmotívumokkal díszített hatalmas keresztet is állítottak; ötvöseik arany- és ezüstszobrokat készítenek.
692-es adat szerint a kangar törzsek kipcsák törzsekkel élnek együtt a Fekete Irtis és a Szür-Dárja között (azaz a mai Kazahsztán területén), ez az az időszak, amikorra a besenyő törzsszövetség kialakulása datálható.
[szerkesztés] VIII.sz
[szerkesztés] XI. század
1016 Az Kijevi-russzok lerombolják a kazárok fővárosát a krim félszigeten ezel a kazárok korai időszaka lezárul.
[szerkesztés] XX. századtól
[szerkesztés] Lásd még
- Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs (A kazár birodalom és öröksége; 1976, The Thirteenth Tribe, 1990. ISBN 9630283522)
- Kohn, Sámuel, Dr.: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez, Budapest, 1881.
- Harkavy, A. J.: A kazárokról [oroszul: „O xaзapax”], Szentpétervár, 1874.
- Kézai Simon mester Magyar történelme (latin,1282-85)