HIV

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel tenyésztett limfocita sejten lévő HIV-1 vírusról.

HIV (Human Immunodeficiency Virus, magyarul emberi immunhiány-előidéző vírus) embert fertőző vírus, az AIDS nevű betegség kórokozója. A retrovírusok közé tartozik, és az emberi szervezetet a fertőzésektől óvó immunrendszert támadja meg, azt évek alatt elpusztítva, védtelenné téve a szervezetet más betegségekkel szemben.

[szerkesztés] A vírus

A HIV két darab egyszálú RNS-t, illetve két reverz transzkriptáz enzimet tartalmaz a nukleokapszidban. Membránjában tartalmaz egy gp41 glikoproteint és egy ahhoz kapcsolódó gp120 hasonló felépítésű fehérjét.

A gp120 sejtmembrán fehérjéin keresztül képes kötődni a CD4+ T limfocitákhoz. Ezek elpusztításával az immunrendszer működését teszi lehetetlenné. A reverz transzkriptáz enzim teszi lehetővé a vírus-RNS DNS-re való átírását, mely ezek után megduplázódva képes beépülni a sejt genomjába.

A vírus elleni védekezés rendkívül nehéz, hiszen a vírus fent említett enzimje számos hibát ejt, ezeket a hibákat pedig semmilyen mechanizmus sem javítja ki. Így a folyamatosan kialakuló variációk nagy száma miatt hatékony, a vírust véglegesen eltüntető terápiával jelenleg nem rendelkezünk.

A nukleokapszidban a fentiekben felsoroltakon kívül helyet kap még egy integráz enzim (amely a sejt genomjába való beépülést segíti elő); a proteáz enzimek pedig a vírust szét-, és összeszerelő folyamatokban vesznek részt.

A vírus genomja a gag (nukleokapszid fehéjéért felelős), pol (reverz transzkriptázt termelő), env (a membránfehérjékéet termelő) géneken kívül transzkripciós faktorokat szintetizáló és variációt elősegítő géneket is magába foglal.

[szerkesztés] Két típusa ismert

HIV-1 - a leginkább elterjedt, a csimpánzokról terjedt át az emberre az 1980-as években. Alcsoportjai:
- M (major) a leggyakoribb. Variánsai:A-H-ig
- N
- O
HIV-2 - Nyugat Afrikában gyakori; kevésbé patogén

[szerkesztés] Működése

A HIV szerkezete

A vírus egy bizonyos fajta fehérvérsejtet támad meg, amelynek neve CD4+ T-limfocita sejt. A vírus behatol a sejtbe, beilleszti saját génjeit a gazdasejt DNS-ébe, és így arra használja, hogy újabb vírusokat termeljen, amelyek megfertőzik a többi sejtet. A CD4+ gazdasejtek végül elpusztulnak. Ahogy a szervezet CD4+ sejtszáma csökken, az emberi test egyre kevésbé képes harcolni a betegségekkel szemben. Végül a CD4+ sejtszám eléri azt a kritikus szintet, amelyet szerzett immunhiányos tünet-együttesnek, vagyis AIDS–nek (Acquired Immune Deficiency Syndrome) nevezünk.

A HIV retrovírus, amely egy különleges vírusfajta. A retrovírusok felépítése egyszerűbb, mint a többi vírusé, a szervezetnek mégis nehezebb ellenük harcolni. Ennek oka a reverz transzkriptáz enzim nagyfokú hibázó képességének tudható be. Ezeket a hibákat semmilyen enzimrendszer sem képes kijavítani, nem úgy, mint a DNS polimeráz hibáit.

A retrovírusok beágyazzák génjeiket a megtámadott sejt DNS-ébe, tehát minden olyan további sejt, mely ebből a gazdasejtből alakul ki, fertőzött lesz. Az a burok, amelyben a HIV vírusrészecske található, hasonló összetételű, mint némelyik emberi sejt. Ez tovább nehezíti az immunrendszer feladatát, mivel sokkal bonyolultabb a vírus és az egészséges sejtek megkülönböztetése. Azonban a fő probléma az, hogy a vírus rejtőzködni képes az immunrendszer patogéneket felismerő sejtjei elől, mint intracelluláris patogén. Amikor pedig integrálódni képes a gazdasejt genomjába, láthatatlanná válik a szervezet számára.

[szerkesztés] Történelem

Robert Gallo, a HIV társfelfedezője

Az 1980-as évek elején az USA-ban Los Angeles, San Francisco városaiban fiatal homoszexuális férfiak között rejtélyes megbetegedéseket fedeztek fel az orvosok: olyan kórok jelentkeztek, melyek egészséges immunrendszer mellett nem okozhatnának betegséget. Kiderült, hogy valami pusztítja az immunrendszerüket, gyakorlatilag védtelenekké válnak mindenféle banális fertőzéssel szemben. 1983-1984-re kiderült, hogy egy retrovírus áll a háttérben, amely megtámadja az immunrendszer T4 helper sejtjeit (későbbi kutatások során bebizonyosodott, hogy valamennyi olyan sejthez képes kötődni, melyek tartalmazzák az úgynevezett CD4+-os receptort (CD4 sejtmembrán fehérjét tartalmazó sejtek), ilyen sejtből pedig nagyon sok típus van az emberi szervezetben).

E retrovírus felfedezése egymástól függetlenül két kutató nevéhez fűződik: Luc Montagnier - Párizs, Robert Gallo - USA. Az első elnevezések LAV, illetve HTLV-III (a HTLV I és II régebb óra ismert leukémia vírusok). Maga a betegség is új nevet kapott: Szerzett Immunhiányos Tünetegyüttes (Acquired ImmunoDeficiency Syndrome) (1982). Mivel az első megfigyelések, diagnosztizálások kizárólag homoszexuális férfiak között találták e kórt, úgy gondolták, valami különleges biológiai adottságnál fogva csak e populációt képes megfertõzni. Emiatt kapcsolódott hozzá a homoszexualitás előítéletek széles skálája. Az évek során azonban egyre több haemofiliás (vérzékenységben szenvedő) embernél, köztük gyerekeknél is diagnosztizálták, akik vérkészítmények útján kapták meg a fertőzést, majd intravénás kábítószereseknél, akik a közös tű és fecskendő közvetítésével fertőződtek meg.

A szakirodalom felállította a klasszikus rizikócsoportokat: homoszexuálisok, biszexuálisok és ezek szexuális partnerei, intravénás kábítószer élvezõk, és nemi partnereik, vérkészítményt kapottak, és nemi partnereik, prostituáltak és nemi partnereik. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy e csoportok tagjai a veszélyeztetettek a HIV-fertőződés szempontjából. Amikor diagnosztizálták az első heteroszexuális (férfi - nõ kapcsolat) fertőződéseket, át kellett értékelni az eddigi ismereteket e tekintetben. Csak az utóbbi években törölte a szakirodalom a rizikócsoport fogalmát, és jelent meg a rizikóviselkedés kifejezés: ez már tudomásul veszi, hogy a vírus nem válogat: teljesen közömbös a nemi érdeklődés iránya, stb. Lényege: olyan magatartás, életvitel folytatása, mely magas kockázati tényezõt jelent a HIV átvitelt illetően.

Tartalma országonként, területenként változik: pl. Lengyelországban a vezetõ terjedési mód az intravénás kábítószer fogyasztás, míg Magyarországon a szexuális kapcsolat. Ma Magyarországon rizikóviselkedésnek tekinthetõ a nem biztonságos nemi kapcsolat, a gyakori partnerváltoztatás, valamint az utóbbi idõben egyre inkább az intravénás kábítószer fogyasztás közös tű és fecskendő használattal.

[szerkesztés] A vírus eredete

A járvány okának elméletei:

Ma a legelfogadottabb elgondolás az, miszerint valamikor az afrikai zöldmajomról került át az emberre a vírus, Afrikában már a '60-as években okozott szórvány megbetegedéseket (ezt lefagyasztott vérsavók utólagos vizsgálatával sikerült igazolni: Fekete Afrikában ekkor a lakosság 1-2 %-a lehetett HIV-POZITÍV). A járvány valószínűleg a nemzetközi migráció következtében tört ki. Európában és az USA-ban is sikerült utólag olyan eseteket felderíteni, akik a '70-es években, egyesek szerint még korábbi években is, valószínuleg AIDS-ben hunytak el.
katonai biológiai fegyver kísérletek eredményeként alakult ki a vírus, és kiszabadulva a laboratóriumból okoz járványt .
mutációval egy egészen új vírus keletkezett, egy már korábban is létezõ vírus olyan változásokon ment át a mutációnak köszönhetõen, hogy képes lett áttörni az állatok és az ember közötti fajhatárt, és ennek következtében megbetegíteni az embert; valamilyen módon átkerült egy állatfajról az emberre
a vírus már régóta létezik, de csupán elszigetelt populációkban okozott szórvány megbetegedéseket, fõként Fekete Afrikában, járványszerű elterjedése a nemzetközi migrációnak köszönhetõ.

Magyarországon az elsõ AIDS megbetegedést 1985-ben diagnosztizálták egy haemofiliás, vérkészítményt kapott embernél. A véradáskor levett véreket 1986. július 1-tõl szűrik Magyarországon.

[szerkesztés] HIV fertőzés terjedésének módjai

Védekezés nélküli szexuális úton
Fertőzött vérrel vagy vérkészítménnyel
Anyáról gyermekre történő átvitele (méhen belüli fertőzés, szülés és szoptatás során)
Injekciós, intravénás kábítószer által
Nem megfelelően sterilizált eszközök révén

[szerkesztés] Diagnosztika

AIDS szűrés

A HIV fertõzöttség laboratóriumi diagnosztikája két lépcsőből áll:

Ellenanyag vizsgálat: ez az elsõ szűrés. Ekkor a vérmintát abból a szempontból vizsgálják, hogy tartalmaz-e olyan ellenanyagot, antitestet, amit a szervezet a HIV ellen termel ( 6-8 hét kimutathatósági idő). Ezek a tesztek azonban túlságosan is érzékenyek, több minden befolyásolja, okozhatja, hogy reaktívak, vagyis jelzik az antitestek jelenlétét. (A teszteket azért így állították be, hogy véletlenül se fordulhasson elõ, hogy egy fertőzött vér "átcsúszik" negatívként, azaz a teszt ézékenysége magas, specificitása alacsony.)
Csak ezek a reaktív (rossz szóhasználatból pozitívnak nevezett) vérminták kerülnek - verifikációs, azaz a második lépcsőt jelentő - igazoló vizsgálatra. Antigén vizsgálat, vagy verifikáció (igazolás): ennek során HIV részecskéket, fehérjéket, egyéb, csak a HIV vírusra jellemzõ "alkatrészeket" keresnek. Ide tehát csak az előző lépcsőben reakciót mutató vérminták kerülnek.

Pozitív eredményt csak akkor ad ki a labor, ha a verifikáció során bebizonyosodik, hogy valóban HIV okozza a teszt eredményének pozitivitását. Ez két hónappal korábbi állapotot jelez, illetve nem célszerű szűrést végezni a vélt fertőződéshez képest két hónapnál korábban.

[szerkesztés] Tanácsadás, szűrés

Országos Bőr-és Nemibeteggondozó Intézet,
- Budapest VIII. kerület, Mária utca 8.
- tel: 215-7300
Szent László Kórház Ambulancia
- Cím:Budapest, IX kerület, Gyáli út 5-7.
- tel:455-8100/8328
Anonim AIDS tanácsadó szolgálat, ingyenes
- Budapest, XI ker, Karolina ut 35/b.
- tel:466-9283.
- rendelés:hétfő, szerda, csütörtök: 16.00-20.00H. kedd, péntek: 09.00-12.00
Szent Sebestyén 97 Kft. ingyenes, anonim csak homoszexuálisoknak!
- Cím:Budapest, IX kerület, Podmaniczky ut 27 fsz 10. tel:302-7572
Józsefvárosi STD tanácsadó szolgálat
- Cím: 1084 Budapest, József u 46.
- Tel:303-4490, 476-4400
Fővárosi Önkormányzat Schöpf-Merei Ágost Szakkórház és Anyavédelmi Központ STD rendelés
- Cím:1092 Budapest, Bakáts tér 10.