Betegség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A betegség legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, mint az egészség ellentéte. A testi - lelki - szellemi egyensúly felborulása. Lehet örökletes betegség, szervi eredetű, parazitás vagy sérülésből eredő. A betegség leküzdése illetve a tünetek enyhítése az orvostudomány feladata.

A pszichológiában néha nehéz megkülönböztetni az (átlagtól való) eltérés, a furcsaság, az elváltozás, a viselkedészavar, ill. a mentális betegség fogalmát. Egy modern definíció szerint egy mentális elváltoztásan szenvedő/leledző egyén csak akkor tekinthető betegnek, ha az elváltozás „tünetei” saját vagy mások mindennapi életvitelét súlyos mértékben akadályozzák.

A diagnózisok egyértelmű megadásához a BNO kódot szokták használni.

[szerkesztés] Egy definíció

Az élő szervezet olyan állapota, amelyben az életfolyamatok a normálistól eltérnek.

A betegségnek szubjektív és objektív megnyilvánulásai vannak. Szubjektív tünetek, amelyeket a beteg érez (fáradtság, fájdalom, levertség stb.). Az objektív tünetek azok, amelyeket az orvos füllel, kézzel, szemmel érzékel, ill. egyéb (kémiai, mikroszkópos, bakteriológiai stb.) vizsgálómódszerekkel megállapít.

A betegség keletkezésében belső és külső tényezők szerepelnek, e tényezők bizonyos esetekben önállóan, más esetekben együttesen hozzák létre a betegséget, ill. annak tüneteit. A belső (endogén) tényezők egyben megszabják a külső (exogén) tényezők szerepét is. A betegségek kialakulásában az életkornak is szerepe van. A csecsemő-és gyermekkorban a táplálkozás hibái idézhetnek elő betegségeket, az öregkorban rendszerint a szív és a keringés betegségei állnak előtérben, a felnőtt-, érett korban pedig gyakoribbak a daganatos betegségek.

Forrás: Tények könyve - Medicina ISSN 1418-5253