Andrej Hlinka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Andrej Hlinka (*1864. szeptember 27., Csernova - †1938. augusztus 16., Rózsahegy)

Római katolikus szlovák pap, a második világháború előtti időszak egyik legjelentősebb szlovák politikusa. Alapítója és haláláig vezetője a Szlovák Néppártnak. 1924-től pápai kamarás, 1927-től pápai jegyző, a csehszlovák parlament képviselője, a vallásos könyveket kiadó Szent Béla Társulat elnöke.

[szerkesztés] Élete

Hlinka Rózsahegyen és Lőcsén járt gimnáziumba. Teológiát végzett Szepeshelyen, ahol 1889-ban nevezték ki katolikus pappá. Több helyen dolgozott papként, utoljára Rózsahegyen. Már fiatalon politizálni kezdett a kereszténydemokrata gróf Zichy vezette Néppártban. Amikor a párt erősítette a magyar nemzeti arculatát, Hlinka kilépett és a Szlovák Nemzeti Párt (Slovenská ľudová strana) egyik alapítója és kulcsfigurája lett. Főszerkesztője lett 1897-ben a „Népi Hírek” (Ľudové Noviny) című újságnak, és 1906-ban megalapította a „Népi Bank”-ot (Ľudová banka). 1906-ban kétéves börtönbüntetésre ítélték magyarellenes agitáció miatt, és eltiltották a papi hivatástól. A szegedi Csillagbörtönben (ahol többek között Kun Bélával is találkozott) egyházi támájú műveket írt és fordított. A szülőfalujában történt 1907-es csernovai tragédia után X. Pius pápa felmentette, és kiengedték a börtönből.

1918-ban tagja lett a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Eleinte elfogadta az egységes csehszlovák nemzet eszméjét, de néhány hét elteltével változtatott a politikáján és megalapította az új Szlovák Néppártot. Már 1919 nyarán elutazott Párizsba és a versailles-i konferencián sikertelenül követelte a szlovák autonómiát. A pártja nevét 1925 után „Hlinka Szlovák Néppártjára” (Hlinkova slovenská ľudová strana, HSLS) változtatták, melynek halálaig elnöke, fő ideológusa és parlamenti képviselője lett. A csehszlovák parlamentben Hlinka volt a párt frakcióvezetője. Elhunyta után Jozef Tiso vette át a helyét.

[szerkesztés] Eszmevilága

Eszméiben keveredett a nacionalizmus, a szélsőséges klerikalizmus, az antikommunizmus és idegengyűlölet. Harcolt a prágai centralizmus ellen, az utolsó években a nácizmus és a fasizmus ideológiának egyes elemeit átvette, anélkül, hogy feladta volna a katolikus hitét. Szövetségesének tartotta a nemzetiszocialista Szudétanémet Párt vezetőjét, Konrad Henlein-t és a magyar Esterházy herceget.

[szerkesztés] Utóélete

A háború utáni Csehszlovákiában nem tűrt személy lett.

1989 után változtattak ezen a képen, az 1991-ben megjelent Szlovák Nemzeti Életrajzok-ban (Slovak National Biography) már a következőképpen jelölik meg személyét: "a modern Szlovákia történetének egyik legfontosabb személyisége, nemzeti keresztény politikus és a szlovák autonóm törekvések képviselője". Arcképe díszíti a szlovák 1000 koronás bankjegyet.