Zichy Mihály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zichy Mihály (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.): festő, grafikus.
[szerkesztés] Életpályája
1842-től jogot hallgatott Pesten. 1844-től Bécsben festészetet tanult. 1846-ban készült el Mentőcsónak című festménye.
1847-ben ajánlással Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának rajztanára lett. 1849-ben festette meg Batthyány Lajos arcképét. 1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, akvarelljei, portréi születtek.
1853-ban az orosz cár megrendelésére egy gatcsinói vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet. 1868-ban készült el Autodafé című festménye a spanyol inkvizíció borzalmairól.
1874-től Párizsban élt. Deák Ferenc halála után megbízták az Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára című kép megfestésével. A Párizsi világkiállításra 1879-ben festett A rombolás géniuszának diadala című háborúellenes festményét kicenzúrázták a kiállításról.
1881-ben visszatért Szentpétervárra, és főleg illusztrálással foglalkozott: Madách Imre: Az ember tragédiája, Arany János: Balladák. Petőfi, Lermontov, Gogol, Puskin illusztrációk; Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag.
A cári udvarban – belső használatra – erotikus tárgyú rajzokat is készített (Zichy Mihály: Erato; Corvina, 1989).
[szerkesztés] Irodalom
- Elek Artúr: Z. M. születésének századik évfordulóján (Nyugat, 1927)
- Lyka Károly: Z. M. emlékezete (Budapesti Szemle, 1928)
- Bényi László – B. Supka Magdolna: Z. M. (Budapest, 1953)
- Berkovits Ilona: Z. M. élete és munkássága (Budapest, 1964)
Based on work by