Madách Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Madách Imre (1823–1864)

sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus.

Tartalomjegyzék

1 Származása
2 Életpályája
3 Művei
4 Családja
5 Élete
6 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Származása

Madách Imre a 13. századig tudta visszavezetni családját. Közvetlen ősét a II. András király korában élt Raduntól eredezteti. Fiai (Madách de Oszlár, Tóbiás és Mike) mindannyian alapítottak családot, de ezek közül is a legjelentősebb a Madách-ág, melynek tagjai 1250-ben IV. Bélától kaptak adománylevelet, birtokot pedig Zólyom vármegyében. A Mádáchék 1430-tól bírják Sztregovát. Innen ered az úgynevezett sztegovai-ág, a költő felmenői, kiknek több tagja Nógrád megye szolgálatában állt, de volt köztük törökverő hős, kuruc főtiszt és költő (Madách Gáspár) is. A ifj. Madách Imre nagyapja, Madách Sándor (1756-1814) híres szabadkőműves, kora egyik legsikeresebb ügyvédje, a Martinovics-per 16 vadlottjának, köztük Batsányi János védője, de emellet Nódrád megye főügyészeként tevékenykedett. Fia, id. Madách Imre (1781-1834), császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott Alsósztregován. Felesége, Majthényi Anna (1789-1885) öt gyermeket szült neki (Imre, Károly, Pál, Anna, Mária).

[szerkesztés] Életpályája

Madách Imre Alsósztregován (ma: Dolná Strehová, Szlovákia) születt 1823-ban. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József, Osztermann Ernő) vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Közben elveszítette édesapját, és ez annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét: Wielanddal foglalkozott és az Abderiták szellemében írt kisérleteket. 1837 nyarán kéziratos hetilapot indított négy évvel fiatalabb öccsével, Pállal, Litteraturai Kevercs címmel, melynek olvasói családtagjaik voltak.

A hat nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a pesti egyetemre. Az első két szemesztert bölcsészhalgatóként, majd a harmadiktól a jogot hallgatott. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Figyelemmel kisérte a folyóiratokat, a kor legjelesebb magyar költőinek műveit olvasta, de még előfizetett az Athenaeumra is. Meg-megújuló betegségeinek ellenére diáktársaival együtt kéziratos lapot (Mixtura) szerkesztett, úszni, vívni, festeni, zongorázni tanult, részt vett az egyetemi ifjúság báljain, kirándulásain, színház- és koncertprogramjain, megismerkedett az Ifjú Magyarországgal, a radikális fiatalok csoportjával, és ezen kívül a faeszterga használatát is elsajátította. A szerelem sem hiányzott az életéből: beleszeretett diáktársának húgába, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkába, első verseinek ihletőjét, múzsáját. Ez időtájt jelentek meg első versei a Honművészben. Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lant-virágok anyja költségén -neki is ajánlva- jelent meg Pesten. A versek többsége Etelkához szólt. Még a nyáron -részben anyagi gondok, részben a személyzettel való folyamatos konfliktus miatt- felszámolták a Kálvin téri háztartást. Anyjával és téstvéreivel visszautazott Nógrádba és Madách imre ettől kezdve magánúton folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait Bory László ügyvéd vezetése mellett. 1841 tavaszán Trencsénteplicen keresett gyógyulást, ahol barátságot kötött Dacsó Lujzával, akkori időszakának múzsáját, aki tüdőbaját kezeltette ott. A szerelem rövid ideig lángolt közöttük, mivel Lujza 1843 tavaszán elhunyt.

1841 októberében és novemberében tette le ügyvéti vizsáját a pesti egyetemen, és a kötelező egyéves joggyakorlatot Sréter Jánosnál, majd ennek elhunyta (1842. március) után Fráter Pál oldalán töltötte le.

1834. január 3-án meghalt édesapja id. Madách Imre.

1836 körül megismerte első szerelmét Cserny Máriát.

1837-ben öccsével, Madách Pállal közösen kéziratos lapot szerkesztett Litteraturai Kevercs címen.

1837-től 1841-ig a pesti egyetemen tanult bölcseletet, majd jogot. Részt vett a Mixtura című kéziratos lap szerkesztésében.

1839-ben megismerkedett és beleszeretett évfolyamtársa Lónyai Menyhért húgába Lónyai Etelkába, akihez rengeteg verset írt, amelyekből 1840 nyarán megjelent első kötete a Lant-virágok.

1841-től joggyakornok volt Balassagyarmaton. Ugyanebben az évben írta meg Nápolyi Endre című drámáját.

1842. január 16-tól tiszteletbeli aljegyzőként dolgozott. Ebben az évben írta Duló Zebedeus kalandjai című elbeszélését, illetve a Jó név s erény című drámatöredékét, valamint a Művészeti emlékezés című munkáját és befejezte Csák végnapjai című drámáját.

1842. december 19-én megkapta ügyvédi oklevelét.

1843 elején írta Férfi és nő című drámáját, amelyet 1843 márciusában benyújtott a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatára, de nem nyert díjat.

1843 novemberétől táblabíróként dolgozott.

1845. július 20-án feleségül vette Fráter Erzsébetet.

1846. augusztus 31-én megszületett fia, Imre, aki még aznap meghalt.

1848. január 1-jén megszületik fia, Aladár.

1848 augusztusában Madách Imrét nemzetőrök szervezésével bízzák meg.

1849 júliusában az orosz csapatokkal szembeni általános népfelkelésre szólította fel környéke lakosságát. Még ugyanebben az évben meghalt öccse, Pál, tüdőgyulladásban.

1851. június 7-én megszületett lánya, Jolán.

Zichy Mihály: Az ember tragédiája

1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen.

1853. április 2-án megszületett lánya, Anna-Borbála.

1853 augusztusában szabadlábra helyezték.

1854. július 25-én elvált feleségétől.

1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát.

1859 és 1860 között készítette Az ember tragédiája egyetlen fennmaradt változatát.

1861-ben választási „hadjárat”-ot folytatott. Röplapjának központi gondolata a francia forradalom eredeti jelszava: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”.

1861 márciusától Országgyűlési képviselő volt.

1862. január 30-án megválasztották a Kisfaludy Társaság tagjává.

1863. január 13-án megválasztották az MTA levelező tagjának.

1864 elején írta Tündérálom címen utolsó, befejezetlenül maradt művét.

1864. október 5-én szívelégtelenségben elhunyt.

[szerkesztés] Művei

1840. Lantvirágok
1840-1855. Mária királynő
1843. Férfi és nő
1843-1861. Csák végnapjai
1844. Vadrózsák
1852-1860. Az ember tragédiája
1859. A civilizátor
1860-1861 Mózes
1864. Tündérálom (töredék)

[szerkesztés] Családja

Madách Imre 1823 január 20-án született Alsósztregován (akkori Nógrád megye, ma Szlovákia), jómódú középnemesi családba. Édesapja id. Madách Imre 1834-ben meghalt, így édesanyjára, Majthényi Annára hárult a család négy vármegyében fekvő, 6000 holdnyi birtokának irányítása, 1850-ig.

[szerkesztés] Élete

Tanulmányait a váci piarista gimnáziumban (1829-1837) magántanulóként végezte, majd 1837-től a pesti egyetemen filozófiát és jogot hallgatott. Első műve egy verseskötet, 1840-ben jelent meg Pesten, Lantvirágok címmel, melyet főleg fiatalkori szerelme, Lónyay Etelka (1824-1896) ihletett. Jogi tanulmányait 1840-ben megszakította, mivel fiatal korától kezdve szívbajos volt, s gyengülő egészségét gyógyfürdőzéssel próbálta javítani. További vizsgáira magánúton készült, Sztregován, s tanulmányait 1840-ben fejezte be, egy évre rá ügyvédi képesítést is szerzett. Balassagyarmaton szerzett állást joggyakornokként, Fráter Pállal dolgozott együtt, kinek unokahugát később feleségül vette. 1844-ben ismerkedet meg Fráter Erzsébettel a losonci bálban, s 1845-ben Csécsén összeházasodtak, bár az esküvőt Madách anyja és legjobb barátja, Szontágh Pál is ellenezték, mivel szerintük az örökké nyugtalan, élményekre vágyó Erzsébet nem való feleségnek. Édesanyja, Majtényi Anna az esküvő után átadta nekik a Csesztvei birtokot a kúriával együtt. A párnak három gyermeke született, Aladár, Jolán és Borbála. Madách betegeskedései következtében nem vehetett részt a szabadságharcban, ugyanakkor nővérét (Mária) és családját felizgatott román parasztok kegyetlenül megölték, ráadásul öccse (Pál) belehalt a Kossuth alatt teljesített futárszolgálat közben szerzett tüdőgyulladásába, illetve másik öccse (Károly) menyasszonyának apját Haynau felakasztatta. 1849-ben Csesztvén volt szabadságharcosokat bújtatott, köztük Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát, melyért feljelentették. 1852-ben Csesztvén letartóztatták, s vasra verve Pozsonyba vitték, egy ideig ott raboskodott, majd Pesten. Birtoka jövedelmét lefoglalták, majd 1853-ban elegendő bizonyíték híján elengedték. Távolléte alatt házassága megromlott, s visszatérte után sem javult, végül válásra került sor. Fráter Erzsébet utána visszatért apja birtokára, majd Nagyváradra költözött, ott többször részegeskedésen kapták, adósságokba keveredett, elméje megzavarodott. 1875-ben hunyt el a nagyváradi kórházban. Madách elszigetelten élt Sztregován, 1859-ben megírta A civilizátor című művét, még ebben az évben kezdte megírni Az ember tragédiáját, melyet 1860-ban fejezett be. Kisvártatva belekezdett a Mózes c. művébe. Utolsó éveiben a kiegyezést megelőző események hatására (1859 Solferino, Bach lemondása, 1860 októberi diploma, 1861 februári pátens) ismét politizálni kezd a határozati párt oldalán, egészségi állapota rohamosan romlik. 1864 október 5-én hunyt el Alsósztregován.

Forrás: Budapest, 2002, Krónika Nova kiadó, Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára