Szapolyai János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szapolyai János. Erhard Schön (1491-1542) fametszete. A feltételezések szerint a metszet a király hiteles arcképét ábrázolja.

I. (Szapolyai) János (Szepesvár, 1487. - Szászsebes, 1540. július 17/21.): erdélyi vajda, 1526-tól haláláig Magyarország királya.

[szerkesztés] Származása

Apja, Szapolyai István kisnemesi származású volt, 1492-1499 között Magyarország nádora. Anyja Hedvig tescheni hercegnő volt.

[szerkesztés] Útja a trónig

1505-től ő volt a köznemesi párt uralkodó-jelöltje. 1511-től erdélyi vajda volt, az ő feladata volt Dózsa György felkelésének leverése, melyet 1514-ben a Temesvár melletti csatában meg is tett. A felkelés vezetőit különös kegyetlenséggel végeztette ki. Az ezt követő években, a Jagelló-kor alatt az ország zavaros állapotait, a különböző pártharcok által keltett zavart vagyonának gyarapítására használta ki. 1526-ban I. Szulejmán közeledésének hírére elindult csapataival Mohács felé, de a csatatérre nem érkezett meg. Máig nem tisztázott szerepe a mohácsi csatában. Egyesek szerint megvolt benne a jóindulat, de a király ellentmondásos parancsai miatt "lekéste" a mohácsi csatát. Tény azonban, hogy Szapolyainak nem volt jó a kapcsolata a budai udvarral, az 1525. évi országgyűlésen meg sem jelent (különben épp ekkor vesztett csatát a törökökkel a Temesi bánság határán), és a kortársak szerint Erdélyben amolyan "belső száműzöttként" élt. Sértődöttségéhez hozzájárult, hogy Werbőczy István nádor az Újlaki-örökség ügyében ellene döntött, a kincstár javára, a Habsburgok kikosarazták, Lajos király pedig az elzálogosított királyi birtokokat követelte vissza tőle. Később olyan pletykák terjedtek (a velencei követnek mesélte állítólag egy török pasa), hogy János vajda titokban megegyezett a török szultánnal.

[szerkesztés] Uralkodása

Szapolyai János. 17. századi rézmetszet.

II. Lajos halála után a székesfehérvári országgyűlés 1526. november 5-én Jánost királlyá választotta, s november 11-én I. János néven meg is koronázták. Alig egy hónap múlva egy másik országgyűlés Pozsonyban Habsburg Ferdinándot választotta meg királynak. Ettől kezdve lényegében állandósult polgárháborús helyzet alakult ki a két király hívei között, akik nem ritkán birtokaik gyarapítása reményében pártot váltottak. Ferdinánd hátterét az osztrák tartományok és a cseh királyság, valamint fivére V. Károly német-római császár és spanyol király jelentették. Szapolyainak nem maradt más választása, minthogy a törökökkel kössön szövetséget, akik az 1529-es Bécs ellen vezetett hadjáratuk során az ország nagy részét visszafoglalták számára.

A török szövetség, természetesen nem felebaráti szívességből fakadt, a Porta egy idő után úgy látta jónak, ha saját megbizottját is János király környezetében tartja. Lodovico Gritti kalandos életújtát ekképpen tudta betetőzni Magyarország kormányzójává való kinevezésével. (Kormányzót király hiányában, vagy annak tartós akadályoztatása esetén szoktak választani.)

Bár voltak kísérletek a két király közötti béke megteremtésére, ezek eleinte csak fegyverszüneti megállapodásokat eredményeztek. Ebben a helyzetben a magyar nemesség nagy része az ún. királytalan országgyűléseken próbált megoldást találni a kaotikus helyzetre, eredmény nélkül. Végül hosszas tárgyalások után, 1538-ban a váradi békével jutott nyugvópontra az évtizedes belviszály. Ebben a két király kölcsönösen elismerte egymás területeit a status quo alapján, és megállapodtak abban, hogy János halála után az országrészét Ferdninán illetve utódaik örökli. Ugyanakkor János király még a következő évben házasságot kötött Jagelló Izabellával és akitől egy év múlva fia született, János Zsigmond néven. A királynak viszont nem maradt sok ideje fia nevelésére, születése után két héttel meghalt. A váradi békét megszegve, végrendeletében fiára hagyta trónját. Az emiatt kirobbant újabb háború vezetett Buda 1541-es török elfoglalásához és az ország három részre szakadásához.

[szerkesztés] Irodalom

Barta Gábor: A Sztambulba vezető út (1526-1528). Bp., 1983. Magvető
Tringli István: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541. Bp., 2003. Vince
Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás. 1440-1711. (Magyarok Európában II.) Bp., 1990. Háttér.

Előző uralkodó:
II. Lajos

Magyarország
uralkodója
1526 – 1540