Thököly Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Thököly Imre

Késmárki gróf Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – Nikomédia, 1705. szeptember 13.) Kuruc hadvezér, Felső-Magyarország, majd Erdély fejedelme.

[szerkesztés] Élete

Dédapja még marhakereskedő, apja viszont már Árva és a Felvidékura volt. Az ifjú Imrének Erdélybe kellett menekülnie a családi birtokot ért támadások elől. Ott katonai tehetségét kamatoztatva elfoglalta Felső-Magyarország jelentős részét. Sikereire Sztambulban is felfigyeltek, ezért 1682-ben kinevezték Magyarország királyává, ám ő csak a fejedelmi címet viselte. Végérvényesen akkor szakított a császáriakkal, amikor hírét vette, hogy Kara Musztafa nagyvezér hadjáratot tervez Bécs ellen. A balul sikerült 1683-as török ostrom után fejedelemsége hanyatlásnak indult, még I. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem is elűzte a kuruc vezért. Utolsó esélyt 1690-ben kapott a visszatérésre. Kurucaival és 15 ezer tatárral betört Erdélybe, és rövid időre megszorongatta a császáriakat. Rögvest meg is választatta magát Erdély fejedelmének. A Porta végül Nikomédiába internálta, ahová követte felesége, Zrínyi Ilonát, is. Mostohafia, II. Rákóczi Ferenc harcát bizakodással figyelte, de visszatérni már nem tudott.

I. Apafi Mihály tanácsosa, Teleki Mihály ismerte fel Thököly katonai tehetségét. 1680-ban a bujdosók fővezérükké választották. 1682-ben Ibrahim pasa szultáni atnaméval Magyarország királyává nyilvánította. A következő évben részt vett a törökök oldalán Bécs sikertelen ostromában. A Habsburgok ellentámadása során Thököly sorozatos vereségeket szenvedett és kiszorult Felső-Magyarországról.

1686-tól Zrínyi Ilona védte Munkács várát két éven át a császári haderőkkel szemben, míg végül 1688. január 14-én a császáriak elfoglalták Munkácsot. Zrínyi Ilonát gyermekeivel együtt Bécsbe vitték.

Apafi halála után Thökölyt, miután Zernyestnél 1690. augusztus 21-én legyőzte a császári erőket, Erdély fejedelmévé választották 1690. szeptember 22-én. Két hónap múlva mégis kiszorult Erdélybõl. Az 1699. január 26-i karlócai béke száműzetésbe kényszerítette. Nikomédiába internálták, ahova felesége, Zrínyi Ilona is követte. A következő évben még egy utolsó, sikertelen kisérletet tett fejedelmi méltósága visszaszerzésére.

1705. szeptember 13-án hunyt el. Hamvait 1906 októberében újratemették szülővárosának evangélikus templomában, ahol elhelyezték a palástját és zászlaját is, valamint azt a feliratos domborművet (epitáfiumot), amely az izmiti sírját borította. ([1])

2005-ben, halála 300. évfordulóján Izmitben utcát neveztek el róla. ([2])

Előző :
II. Apafi Mihály

Erdély fejedelme
1690