Sarıkamışi csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A sarıkamışi csata (I. világháború) | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A kaukázusi front. |
|||||||||
|
|||||||||
| Szembenálló felek | |||||||||
 Orosz Birodalom |
 Oszmán Birodalom |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Voroncsov tábornok Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics |
Enver pasa | ||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 100 000 | 90 000-190 000 között | ||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 35 000 | 77 000-175 000 között | ||||||||
A sarıkamışi csata során az Orosz Birodalom döntő győzelmet aratott az Oszmán Birodalom hadserege fölött a Kaukázusban az I. világháborúban. A hatalmas véráldozatokkal járó csatát a törökök azóta is Sarıkamış Faciası - sarıkamışi tragédiának hívják.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Az Oszmán Birodalom belépése a központi hatalmak oldalán az I. világháborúba azt eredményezte, hogy az Orosz Birodalmat délen - Dardanellák, Kaukázus - elvágták az antant hatalmaktól. Az orosz erőknek immár két fronton kellett harcolnia: a keleti fronton és a kaukázusi frontvonalon. Az Orosz Birodalmat nem érte váratlanul az ottomán támadás, 1877 óta, amikor az oroszok megszerezték az Oszmán Birodalomtól Karsot, fel voltak készülve egy esetleges török revansra. A török hadicélok is Kars és Batumi elfoglalására korlátozódtak, mindenképpen szerették volna visszaszerezni az egykori kaukázusi területeiket.
[szerkesztés] Haderők a térségben
Az oroszok már a török hadüzenet idején is mintegy 100 000 fős hadsereget állomásoztattak a Kaukázusban, így egyelőre nem volt szükség erősítésre. A hadsereg parancsnoka Illarion Voroncsov-Daskov tábornok volt. A kaukázusi frontról 1914 végén orosz csapatokat vontak át a keleti frontra a megerősödő német és monarchiabeli csapatok támadásainak megállítására. Mikor a török csapatok a Kaukázus térségébe érkeztek már Judenics vezérkari főnök vezette a kaukázusi orosz csapatokat Sarıkamış védelménél. Ekkor a létszám már csak 60 000 fő volt. A török csapatokat Enver pasa, háborús miniszter irányította a térségbe. Az egész 3. török hadsereg a Kaukázusba érkezett, létszáma 95 000 és 190 000 fő között mozgott. Enver pasa személyesen irányította a hadsereget. A dezertálások száma igen magas volt, a tél beállta miatt és az utánpótlási nehézségek miatt tömegesen fagytak meg a katonák. A 3. hadsereg létszáma 1914. végére mintegy 80 000-re csökkent.
[szerkesztés] A csata
1914. december közepén Enver pasa csapatai benyomultak a Kaukázusba, Örményországba, elérték Sarıkamışt. Enver terve az volt, hogy azonnal megtámadják a sarıkamışi orosz erődöt. Liman von Sanders, a Német Birodalom katonai tanácsadója veszélyesnek tartotta az akciót, és megpróbálta a pasát meggyőzni arról, hogy a támadás kivitelezhetetlen. Enver azonban hajthatatlan volt. Az orosz hadvezetésben is vita volt arról, hogy továbbra is védeni kell-e sarıkamışt, vagy vissza kell vonni az orosz erőket. Voroncsov tábornok a hadsereg visszavonulását akarta, míg Judenics Sarıkamış megvédése mellett érvelt és az orosz csapatok végül a térségben maradtak. A török csapatok 1914. december 29. és 1915. január 3. között érkeztek meg Sarıkamış városához. Az először megérkezett török hadosztályok nem várták be a hadsereg többi részét, hanem rögtön támadást indítottak az oroszok ellen, akik így könnyen megverték a kimerült és kisebb létszámú hadosztályokat. Az oroszok egymás után verték meg a szakaszosan támadó török seregeket, a törökök végzetes hibát követtek el abban, hogy nem totális támadást készítettek elő. A koordinálatlan török csapatok végül január 4-én befejezték a támadást és a hegyekbe vonultak vissza, ahol utánpótlás nélkül, a fagyos téli időjárásban tömegesen haltak meg.
[szerkesztés] Eredmények
A török veszteségek ismeretlenek, a hivatalos török források szerint 60 000 ember halt meg, de ez túl alacsony szám, egyes vélemények szerint akár 175 000 ember is meghalhatott, ha a 3. török hadsereg számát 190 000 emberre becsüljük. A veszteségek elsősorban az utánpótlási nehézségek, a téli időjárás, és a rossz ruházat miatt következett be. Az orosz erők vesztesége maximum 35,000 fő lehetett. A hatalmas véráldozat miatt a törökök a Kaukázus térségében a háború további szakaszában csak nagyrészt védekezésre álltak át, a további támadásokat elkerülték. A 3. török hadsereg megsemmisült. Judenicsot a győzelem után kinevezték a kaukázusi orosz csapatok főparancsnokának, ő vezethette 1915. nyarán a támadást Erzincan és a Van-tó térsége ellen. Enver pasa lemondatta a 3. török hadsereg formális vezetőjét, Hafiz Hakkit a csata után, míg maga Enver is tekintélyt vesztett a szultán előtt a vereség után. 1915 májusában Enver pasa, hogy a közvélemény haragját elkerülje a vereség miatt, meghirdette az örmények elleni polgárháborút, melynek eredménye az Oszmán Birodalomban élő örmények tömeges lemészárlása, az örmény népírtás lett.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- ISBN 0-89839-296-9, Caucasian Battlefields: A History Of The Wars On The Turco-Caucasian Border 1828-1921
- [1]
Based on work by 