Van-tó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Van-tó Landsat fotó

Van-tavi vasúti komphajó

A Van-tó (törökül: Van Gölü; kurdul: Gola Wanê) Törökország legnagyobb tava, az ország keleti részén fekszik. A sós vízű tó vulkanikus tevékenység következtében keletkezett, a víz-utánpótlást számos kisebb hegyi patak biztosítja. A tó 120 km hosszú, 80 km széles, legmélyebb pontja 457 m. A tó területe 9755 km², 1719 méterrel a tengerszint felett fekszik.

[szerkesztés] A tó tulajdonságai

A tó a pleisztocén időszakban keletkezett, mikor a Nemrut vulkán lávafolyama meggátolta a patakok, folyók lefolyását a Mush-fennsíkról. A Nemrut Dagi a tavat nyugatról határolja, míg a másik kialudt rétegvulkán, a Suphan Dagi északról határolja.

A víz gazdag karbonátokban, így nátrium-karbonátban is és egyéb sókban, melyeket a helyiek párologtatással kinyernek a tóból és mosószerként használják. A Darekh, a heringek egyik speciális faja él a tóban, a hal jól bírja a kissé sós vizet, a tóba folyó patakokba jár ívni. A tó körül viszonylag fejlett mezőgazdaság folyik, gyümölcsösök és gabonamezők találhatók.

[szerkesztés] Kulturális története

A tó környéke már ősidők óta lakott volt. I.e. 1000 körül az Urartu Királyság központja - Urartu - a tó mellett feküdt, a mai Van város elődje volt. Később a tó körül örmények telepedtek le, az ókori Örményország három jelentős tavának - Sevan-tó, Urmia-tó, Van-tó - egyike volt. A Van-tavat Örményország tengerének is hívták a középkorban. A tóban lévő számtalan szigeten számos örmény katolikus templomot, monostort alapítottak, melyek a kurd és az oszmán uralom idején nagyrészt elpusztultak. A legjobb állapotban megmaradt kolostor a Szent Kereszt templom a 10. századból Akdamar-szigetén.

A Szent Kereszt templom (örményül: Surb Chatsch) Akdamar szigetén az egyik leghíresebb példája a középkori örmény művészetnek. A kolostort Gagik Artzruni, Örményország királya építette 915 és 921 között. A templom falain feltünnek bibliai jelenetek, így Ádám és Éva, Jónás és a cethal, Dávid és Góliát alakjai.

Szintén kiemelkedő alkotás a kurd uralom idején épített Van Kalesi kastély épülete, a tó keleti részén.

A Van-tó legnagyobb városa Van város, mely a tó keleti részén fekszik.

A Van-tó mellett tenyésztették ki a török Van macskát, mely szemben a többi macskafajtával, nem fél a víztől, gyakran láthatóak a Van-tóban úszó macskák.

1916 májusában a török és az örmény csapatok a tó mellett harcoltak a Van-tavi csatában.

1995 óta vizsgálják a tó híres, 15 méteres tavi szörnyét, a Van-tavi szörnyet, amelyet több ezer helyi lakos látott már a tavon. Unal Kozak, a Vani egyetem tanára könyvet írt a szemtanúk beszámolóiból, akaik többször látták a 15 méteres szörnyet. A szkeptikusok szerint a szörny csak egy kitaláció, melynek kitalálása a régió gazdasági előmozdítását célozza, amivel turisták ezreit vonzhatják a Van-tó környékére.

[szerkesztés] Vasút a tavon

Az 1970-es években építették meg a vasútvonalat Irán és Törökország között, a Van-tavon vasúti komp közlekedik, mely átszállítja a vasúti kocsikat a nyugati Tatvan városából a a tó keleti részén lévő Van városába, ahol a vasúti kocsik ismét a síneken folytatják tovább úthukat Irán felé.