Petőháza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Koordináták: é. sz. 47.6000° k. h. 16.9000°

**Petőháza**

Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Sopron–Fertődi
Rang	község
Terület	2,64 km²
Népesség
Összesen: 1006 fő (2001) Népsűrűség: 381,06 fő/km²
Irányítószám	9443
Körzethívószám	99
Térkép é. sz. 47.6000° k. h. 16.9000°	település Mo. térképén

Petőháza: község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

A Kisalföld északnyugati részén, az Ikva-patak melletti lapos területen fekszik Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól 27 km-re. Termőtalaja közepes minőségű. A pamhageni határátkelőtől kerékpáron is elérhető, 17 km távolságra.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve már tulajdonnévként 1390-ben szerepel oklevélben. Akkor említik elõször a Petőházi családot. Községnévként a Petőházi családnév 1437-ben bukkan fel.

[szerkesztés] Története és mai élete

1876-ban megnyílt a Sopront Győrrel összekötő vasútvonal.

1878-ban a vasút mellé telepítették Sopronkőhidáról a cukorgyárat, ezzel is fellendítve a település gazdaságát, a lakosság nagy része itt dolgozik.

Az 1990-es őszi helyhatósági választásokon a falu elnyerte a közigazgatási önállóságát.

A kőkorszaktól fogva lakott hely, ezen a területen már Kr.e. 3500-2500 körül éltek emberek. A Petőházi Cukorgyár építésekor, 1880-ban a munkások kelta sírokra bukkantak a Kr. e. 4. századból. Római kori leletek kerültek elő a cukorgyártól északnyugatra, az Ikvából kiágazó csatorna és az országút között. Az 1980-as évek elején a Lés erdő alatt a cukorgyár ülepítőjének ásása közben egy római kori villa alapjaira bukkantak. A honfoglalás korának egyik kiemelkedő régészeti leletét szintén Petőházán találták, az ún. „CUNPALD”-kelyhet, az avarokat térítő frank püspök 9. századi sírjában. A kehely peremén és talpán a bekarcolt egyszerű fonatos dísz mellett, a kehely nóduszán fennmaradt készítőjének neve: „Cunpald fecit”.

Az első okleveles forrás 1390-ben először nevezte mai nevén az endrédi majorból kialakult falut. A 15. században a Petőházi család volt a birtokosa. A falu kifejlődését a szűk határ akasztotta meg. A parasztság megélhetése ennek ellenére, ha szűkösen is, biztosítva volt, mert a talaj termékeny, és hozamát igen okos gazdálkodási módszerrel fokozták. Már a 18. század derekán, 1752-ben ismeretlen az ugarolás, az egész határt minden évben bevetették, túlnyomó részben őszivel, így a kicsi területen termésátlagaik jóval előnyösebbek voltak a szomszédos falvakénál. A 18. század elején megindult a jobbágyság erdőirtása. Az urasági földek túlnyomó része ebben az időben nádas. A majorüzem 1548 körül indult be.

A falunak a reformáció korában még nem volt temploma. Római katolikus templomot először 1754-ben említenek, de még 1766-ban is fatornyosnak írták le. Minthogy igen rozzant volt és 1903 táján a szél lehordta a tetejét, lebontották és a soproni Schiller János új templomot építtetett neoromán stílusban neogótikus toronnyal a Szentháromság tiszteletére.

A lakosság az 1535 körül végbement horvát bevándorlás folytán vált nagyobb részben horváttá. A családnevek sok egyezést mutatnak Szentmiklós egykorú neveivel. 1876-ban megnyílt a GYSEV vasútvonala Sopron—Győr között. Két év múlva Offermann Theodor és társai megvették a cukorgyárhoz szükséges területet. A kiegyezés után a kedvezőbb gazdasági lehetőségek valamint a gyors ütemű technikai fejlődés eredményeként mind a répatermelés, mind a feldolgozás terén jelentős fejlődés ment végbe. Magyarországon 1871-ben már 26 cukorgyár működött, ezt követően épült fel a Petőházi Cukorgyár.
Petőháza minden szempontból kedvező hely volt cukorgyár létesítéséhez. A Győr—Sopron vasútvonal közvetlenül a község mellett haladt el, s mintegy 3 km-re volt az eszterházi vasútállomás. Már 1879 őszén elkészült a gyári iparvágány és megnyitották a 37. őrháznál az „Eszterháza Gyár” megállóhelyet. Ez később „Petőháza Gyár” nevet kapott.

Az Ikva patak a Nagycenknél beleömlő Aranypatakkal együtt elegen-dő vizet biztosított a feldolgozásra kerülő répamennyiséghez. A szükséges munkaerő is rendelkezésre állt, 5 km-es körzetben Petőháza, Fertőszentmiklós, Szerdahely, Agyagos, Szergény, Eszterháza, Sarród, Fertőendréd, Fertőszéplak, Süttör községek lélekszáma - az 1880. évi népszámlálás adatai szerint - összesen 9065 fő volt. A munkaképes lakosság több mint fele néhány holdas szegényparaszt, földnélküli alkalmi munkás vagy idényjellegű iparos volt. Jól választották meg az épülő gyár helyét. Petőháza szinte beleépült az Esterházy hitbizomány hatalmas területébe, a környező községek határában volt a több száz holdas Bezerédj-birtok. Az üzem területileg is kikerült Cinfalva, Félszerfalva és Nagycenk szorító gyűrűjéből, továbbá jelentős nagyságú körzet nyílt meg előtte, mivel ott volt a Hanság, a Fertőmellék, később a Rábaköz és az egymás után megszűnő mosoni gyárak körzete is. Ezek mind kiváló répatermő területek. Ebben a környezetben és adottságok mellett kezdték meg Petőházán Offermann Theodor és társai a cukorgyár építését. Az új vasútvonal segítségével a cukorgyár újabb répatermelő területeket kapcsolhatott magához: a Fertőzúg vidékét, amely elsőrangú répatermelő területté vált, és fokozatosan a Celldömölk—Eszterháza 60 km-es vasútvonal mellett fekvő községek területét is.

A petőházi cukorgyár

A trianoni békeszerződés által megvont új határvonal következtében jelentős répatermelő területek kerültek Ausztriához, ugyanakkor az öt Sopron megyei cukorgyár közül kettőt, Félszerfalvát (Hirm) és Cinfalvát (Siegendorf) is Ausztriához csatoltak. A két világháború közötti időben a gyár munkásai három csoportba tartoztak. A munkásság nagyobb tömegét egyszerű órabéresek alkották, akik a bérüket a ledolgozott órák után kapták. Az ún. „heteseket” hetibérben fizették, és ezt akkor is megkapták, ha két napnál hosszabb ideig betegek voltak. Ezek a gyártól már lakást, világítást, tüzelőjárandóságot kaptak. Hetibérük ugyan nem volt magas (20 P), de érezték, hogy a gyárhoz tartoznak és szükség van rájuk. A havibér 120-140 pengő volt, a tüzelőjárandóság is magasabb a heteseknél. A heti- és havibéresek bérét jelentősen megemelte az akkor „renumeráció”-nak nevezett évi részesedés, amely igen jelentős összeget is elért. A II. világháború idején a gyár termelését is katonai ellenőrzés alá vonták. 1944 decemberében légitámadás érte a gyárat, de szerencsére nagyobb károkat nem okozott. A németek a cukorgyár felrobbantására is előkészületeket tettek, de a gyors visszavonulás miatt erre nem került sor. A gyár berendezései közül a németek utasítására megkezdték az egyik turbina leszerelését. A gőzturbina forgórészei számára már elkészítették a csomagolásukra szolgáló ládákat, de a leszerelést végző gyáriak a munkát addig késleltették, amíg ez is itthon maradt. A gyár épületeit és gépeit csak csekély háborús kár érte, ám a veszteség még így is szinte felmérhetetlen volt. A visszavonuló németek - miután már 65 vagon cukrot elszállítottak - elvitték a gyár tűzoltókocsiját is, de előzőleg ezt is megrakták cukorral. 1945. május 30-án a gyárba szovjet tisztek érkeztek és június végéig ott tartózkodtak. Ez az időpont egybeesik az Üzemi Bizottság megalakulásával. 1949. augusztus 19-én befejeződött a gyár államosítása. 1967-ben új holland gépsor került beállításra – amely a kockacukor-gyártást helyezte fejlett alapokra -, a gyár korszerűsítése 1973-ban tovább folytatódott. A Petőházi Cukorgyár 1964-ig őrizte meg intézményi önállóságát. Ekkor a Magyar Cukoripar nagyvállalat létrehozásával annak egyik gyáregysége lett. 1980-tól, a Cukoripari Válalatok Trösztje megszűnésétől ismét önálló vállalatként működött Petőházi Cukorgyár néven. Az 1989. évi rendszerváltást követően a Petőházi Cukorgyárat is privatizálták.

Ma is Petőháza lakossága legnagyobb részének egzisztenciája a cukorgyártól függ. Jelentős változást hozott a gyár és a környező települések életében, hogy a Petőházi Cukoripari Rt. 1991-ben átállt a vezetékes földgáz üzemelésre. A gyár a fenntartója az egész évben üzemelő Sport Panziónak és a benzinkútnak. A petőházi fürdőtelep a Kinizsi utcában, a petőházi vasútállomástól alig százméternyire kezdődik. Egész területe fás, bokros, árnyékos, szépen parkosított.

[szerkesztés] Látnivalók

arborétum
termálfürdő

A termálfürdő története 1970-ben kezdődött, amikor a próbafúrás eredménnyel járt, és 1348 méteres talajmélységből nagy bőséggel, percenként 950 liter vízhozammal tört fel a 45 oC hőmérsékletű termálvíz, amely ásványokban rendkívül gazdag: nátrium, kálium, ammónia, kalcium, magnézium, vas, nitrát, klorid, bromid, jodid, fluorid és hidro-karbonát található a víz-ben, összes oldottsó tartalma 3440 mg literenként. Az eddigi vélemé-nyek szerint főként mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas a víz, bár hivatalosan még nincs gyógyvízzé nyilvánítva. A Petőházi Strand és Termálfürdő a Petőházi Cukorgyár kezelésében működik. Három nyitott medencéje van: úszómedencéje 3317 méteres, a víz 25 oC-os, a 2322 méteres termálmedencében ülőpadok is vannak, továbbá a gyermekeknek is épült egy 85 méteres pancsoló. A fürdő jól felszerelt, kényelmes, kabinsorokkal, zuhanyzókkal, ülőpadokkal, fekhelyekkel, napernyőkkel, vendéglátóipari, szórakozási lehetőséggel várja vendégeit.

Műemléket nem, de védett falusi tornácos házakat még találunk a faluban, mint a népi építkezés utolsó emlékeit. A temetőben érdemes megnézni Sarródi Máté kovácsoltvas keresztjét, amelyet a műemlékvédelem is nyilvántart mint eredeti népművészeti alkotást. A romantikus stílusú rk. Szentháromság templom 1902-ben épült.