Pál apokalipszise

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pál apokalipszise, Apokalüpszisz Paulu (görög nyelvű cím), Visio sancti Pauli (latin nyelvű cím), ókeresztény apokrif irodalmi mű. Teljes címének magyar fordítása: „Szent Pál apostol apokalipszise: ami kinyilatkoztatott előtte, midőn a harmadik égbe ment fel és a paradicsomba ragadtatott el, és midőn elmondhatatlan szavakat hallott". A mű a korinthosziakhoz írott 2. levél 12. fejezetéhez kapcsolódik és Pál apostol elragadtatását meséli el.

A mű kerettörténetét az ismeretlen szerző Kr. u. 388-ra teszi, egy előkelő tarszoszi férfi Pál egykori lakóházában ekkor találta volna meg az apostol apokalipszisét egy márvány dobozkában, úti sarujával együtt. E toposz segít megkerülni az ellentmondást, ami az „elmondhatatlan apokalipszis" és a mű terjesztése között feszül. A kerettörténet dátuma alapján a mű a Kr. u. IV-V. században keletkezhetett.

A 3-10. fejezet a „harmadik ég"-ben játszódik, az apostol itt a vádló természet és az angyalok szavát hallgatja az emberek bűneiről, az isteni kegyelemről és a végítélet késedelméről. A 11-18. fejezet a kárhozottak és az üdvözültek lelkeit mutatja be. A 19-30. fejezet színtere a paradicsom, kapuján az igazak nevei. Pál apostolt és kísérő angyalát Hénokh és Illés köszöntik. Megpillantja a földet körülfolyó óceánt, az ígéret földjét, az Akherón tavát tejnél fehérebb színben, majd arany bárkában átkel e tavon. A négy folyó mellett az igazakkal találkozik. A mázfolyónál az Ószövetség prófétáival, a tejfolyónál a Betlehemi gyermekgyilkosság áldozataival, a borfolyónál az ősatyákkal (Ábrahám, Izsák, Jákob, Lót), valamint Jóbbal, az olajfolyónál zsoltárokat éneklő emberekkel, majd a mennyei városban Dáviddal is. Az apostolt kísérő angyal az egész ókeresztény irodalmi életre jellemzően magyarázza el meki a zsoltárok és a „halleluja" szerepét: „nem helyénvaló Dávid nélkül áldozatot bemutatni, sőt kell is, hogy Dávid zsoltározzék Jézus testének és vérének felmutatása órájában". A 31-44. fejezet a pokolban tett látogatást írja le. A pokol minden pontján más a büntetés neme. Szenved itt püspök, diakónus és más egyházi méltóság is, de adószedő, házasságtörő, szüzességét elvesztett lány, stb. is, de Jézus ünnepén, vasárnap pihenés van a súlyos büntetésben is. A 45-51. fejezet ismét a paradicsomba vezet vissza, az apostol újból találkozik a már megismertekkel, s most először Szűz Máriával is. A mű egy újabb elragadtatás leírásával megszakad.

Pál apokalipszise különleges helyet foglal el az alvilágot leíró ókeresztény iratok (Nikodémosz evangéliuma, Péter apokalipszise) között. A szerző a túlvilág képeit igen ügyesen rendszerezte, amikor epikus szálra, Pál apostol és egy angyali vezető vándorlására fűzte fel a máshol kaotikus motívumokat. A rendszerezés a cselekményt állította előtérbe, így válik igazi főszereplővé az apostol. Az ókeresztény irodalomban szokásos mértéknél bővebben áramlanak e műbe az antik alvilágjárások motívumai (Tartarosz, Akheron, stb.). A mű rendkívül népszerű volt a késő ókorban és a kora középkorban. Görög szövege csak egy rövidített változatban maradt fenn, de több latin fordítás, illetve szír és Kopt változata ismert. A mű hatása Dante Alighieri „Isteni színjáték" című művén félreismerhetetlen.

E címen ismert egy Kr. u. II. században keletkezett kopt gnosztikus irat a Nag Hammadi-i leletből. Ebben Pál apostol találkozik a gyermek Jézussal, majd lelke a mennyekbe emelkedik. Eljut a tizedik égbe, útközben látja a lelkek túlvilági sorsát. Az irat megszületésében valószínúleg szerepe volt Pál apostol korinthosziakhoz írott második levelének.

[szerkesztés] Források

Katolikus lexikon