Pál apostol

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pál apostol szobra az egri székesegyházban. 1838 körül készítette Marco Casagrande

Pál apostol (Szent Pál, a tizenharmadik apostol) a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez, bár a Zsidókhoz írt levél szerzőisége vitatott. Életével kapcsolatosan a legjelentősebb forrás a Biblia, ezen belül az Apostolok Cselekedetei és Pál levelei.

[szerkesztés] Élete

A Kilikia (Kis-Ázsia, ma Törökország) tartományban található, Nagy Sándor alapította kereskedelmi és kulturális központban, Tarsus városában született hellenizált zsidó családban, Benjámin törzséből származik. Eredetileg Saulusnak hívták. Római polgárjoggal rendelkezett, melyre hivatkozott is. Zsidó neveltetésben részesült, Gamaliél rabbi tanította Jeruzsálemben (ApCsel 22,3). "Polgári" foglalkozása sátorkészítő volt.

A farizeus irányzatot követte, részt vett a korai keresztények üldözésében: jelen volt István vértanú kivégzésénél (ApCsel 7,58). Később a Damaszkuszban lévő keresztények ellen indult, de útközben (a „damaszkuszi úton”) csodás eseményben volt része (ApCsel 9,2-8), és ő is Jézus Krisztus követőjévé vált (ezt nevezzük Pál-fordulásnak).

Pál-fordulása előtti élete azonban nem múlt el nyomtalanul: „tüskét kaptam a testembe” - írta. Biblia-kutatók feltételezik, hogy vagy maláriája volt, vagy pedig állandó fogfájása. Igaz, mások szerint a „tüskét” megtérési élményekor szerezte: mivel hogy „bűnös állapotban látta meg az Urat”, az attól szenvedett látáskásorsodása bizonyult részben maradandónak.

Rómában, a sírja fölé épített Szent Pál katedrálisban (olaszul: San Paolo) nyugszik.