Opus Dei
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Opus Dei egy egyházi szervezet, amelyet a spanyol Josemaria Escriva de Balaguer alapított Madridban, 1928. október 2-án. A szervezetet a Római Katolikus Egyház 1951-ben ismerte el, s 1982 óta személyi prelaturaként működik.
A szervezet meghirdetett célja a tagjai, követői részére a keresztény szellemiség, a katolicizmus erősítése saját hivatásbeli „méhecskeszorgalmú” munkával, a családi és a társadalmi életben végzett szerepvállalással. Az Opus Dei (lat.:Isten műve) úgy bizonyos egyházi, mint világi körökben vitatott; burkolt hatalmi szerepet látnak (különösen a Vatikáni Bankban végzett vezető) tevékenysége mögött. A Szentszék II. János Pál pápa éveiben működését támogatta, alapítóját boldoggá, majd rövid idő elteltével szentté avatta.
A szervezet áttételesen az érdeklődés középpontjába került, amikor Dan Brown: A da Vinci-kód című könyve megjelent.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az Opus Dei saját definíciója
Az Opus Dei a Katolikus Egyház nemzetközi pasztorális intézménye, amelyet Szent Josemaría Escrivá alapított 1928-ban. Célja, hogy mindenütt hirdesse, hogy a munka és a mindennapi életkörülmények lehetőséget jelentenek az Istennel való találkozásra, arra, hogy felebarátainknak szolgáljunk, és hogy a társadalmi viszonyok javításához hozzájáruljunk. Az Opus Dei szorosan együttműködik a helyi egyházakkal, és azok számára, akik lelki életüket és a hit terjesztésében való közreműködésüket meg kívánják újítani, lelki képzést (előadások, lelkigyakorlatok), illetve lelkipásztorok által nyújtott segítséget biztosít.
[szerkesztés] Az Opus Dei szellemisége
Minden megkeresztelt ember meg van hívva arra, hogy Krisztust kövesse, vagyis arra, hogy az evangélium szerint éljen és Krisztus tanítását hirdesse.
Szent Josemaría előszeretettel hangsúlyozta, hogy az Opus Dei szellemiségének alapja az istengyermekség. Az Opus Dei feladata az, hogy az Egyház evangelizációs küldetésében azáltal működjön közre, hogy minden társadalmi réteghez tartozó keresztényeknek segítsen hitükkel teljes összhangban élni és dolgozni.
[szerkesztés] Az Opus Dei lelkiségének fő jellemvonásai
[szerkesztés] Istengyermekség
Szent Josemaría előszeretettel hangsúlyozta, hogy az Opus Dei szellemiségének alapja az istengyermekség. A keresztények a keresztség által Isten leányaivá és fiaivá válnak. A prelatúra ezért segíti tagjait abban, hogy ez a tudat életük élő része legyen. Az istengyermekség gyümölcsei: bizalom Isten gondviselésében, egyszerűség az Istennel való kapcsolatban, az emberi méltóság őszinte tiszteletben tartása, az emberek közötti testvériség, valódi szeretet a világ és a teremtett dolgok iránt, valamint kiegyensúlyozott és pozitív hozzáállás az élethez.
[szerkesztés] A mindennapi élet keresztény értelme
Igyekeznünk kell a teljesen anyagi dolgokon, Isten és minden ember szolgálatán keresztül szentté válni – fogalmazott az Opus Dei alapítója. A család, a házasság, a munka és a mindennapi elfoglaltságok állandó alkalmat kínálnak arra, hogy Krisztussal találkozzunk, őt utánozzuk az emberi és keresztény értékek – a szeretet, a türelem, az alázatosság, a szorgalom, az igazságosság, az öröm stb. – gyakorlása révén.
[szerkesztés] A munka megszentelése
Az életszentségre való törekvés a munkában egyrészt azt jelenti, hogy munkánkat a lehető legjobban és kellő szakmai felkészültséggel végezzük el, másrészt azt, hogy mindezt keresztény hozzáállással tesszük, Isten iránti szeretetből és embertársainknak szolgálva. Ily módon a munka alkalmat jelent a Krisztussal való találkozásra.
[szerkesztés] Imádság és áldozat
Az Opus Dei által nyújtott képzés arra emlékeztet, hogy az imádság és az áldozat szükségszerűen a keresztény élethez tartozik. Az Opus Dei tagjai mindennap részt vesznek szentmisén, és néhány percet az evangélium olvasására fordítanak. Gyakran járulnak a bűnbocsánat szentségéhez. Életükben fontos helyet foglal el Szűz Mária tisztelete. Krisztus követése értelmében igyekeznek kisebb áldozatokat felajánlani Istennek, főleg olyanokat, amelyek feladataik megbízható teljesítését segítik elő és felebarátaik életét kellemesebbé teszik. Ezenkívül böjtölnek, és alamizsnát adnak a rászorulóknak.
Az Opus Dei tagjai mindennap részt vesznek szentmisén, és néhány percet az evangélium olvasására fordítanak. Gyakran járulnak a bűnbocsánat szentségéhez.
[szerkesztés] Az életvitel egysége
Az Opus Dei alapítója attól szerette volna óvni a keresztényeket, hogy egyfajta kettős életet éljenek: elválasztva egymástól a benső, Istenhez kapcsolódó életet a családi élettől, a munkától, valamint a társadalmi élettől. Szent Josemaría éppen hogy azt hangsúlyozta, hogy csak egyetlen életünk van, amely testből és lélekből áll, amelyet testben és lélekben szentté kell tenni, és amelyet Istennek kell betöltenie.
[szerkesztés] Szabadság
Az Opus Dei hívei ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mint minden más állampolgár. A politika, a gazdaság, a kultúra terén személyes szabadsággal és felelősséggel cselekszenek, anélkül, hogy az Egyház tekintélyét vagy az Opus Deit bármilyen módon felhasználnák céljaik elérésére vagy saját nézeteiket úgy állítanák be, mintha az lenne az adott problémára az egyetlen – a hittel összhangban lévő – megoldás. Ez persze maga után vonja azt is, hogy tiszteletben tartják mások szabadságát és véleményét.
[szerkesztés] Szeretet
Aki Krisztussal találkozik, olyan kincset talál, amelyet nem tarthat meg csupán saját magának. A keresztények Krisztus tanúi, és a remény üzenetét adják tovább példájukkal és szavaikkal rokonaiknak, barátaiknak és kollégáiknak. Szent Josemaría a következőképp fogalmazott: „Kollégáinkkal, barátainkkal és rokonainkkal közösön fáradozva segíthetünk nekik, hogy közelebb kerüljenek Krisztushoz”. Az a vágy, hogy másokkal is megismertessük Krisztust, egyenes következménye a szeretetnek – vagyis annak, hogy Istent mindenek előtt szeretjük, felebarátainkat pedig úgy, mint önmagunkat. Ez a vágy elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal az igyekezettel, hogy megpróbáljunk megoldást találni környezetünk anyagi és társadalmi problémáira.
Based on work by