Meteorraj

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] Mik a meteorok?

Tiszta éjszakákon az égboltot figyelve gyors, pillanatokra felvillanó fénycsíkokat láthatunk. A nép ezeket "hullócsillagoknak" nevezte el, és a babona szerint ha valamit kívánunk a jelenség megfigyelésekor, akkor az beteljesedik. Valójában a fénycsíkokat a világűrből a Föld légkörébe érkező és ott felizzó piciny anyagdarabkák okozzák.

Csak a XVIII. század végén vált elfogadottá, hogy kozmikus eredetű jelenségről van szó, addig úgy gondolták, hogy a felvillanásokat a Föld légkörének valamely megnyilvánulása okozza.

Maga a meteor elnevezés görög eredetű, ami "ég és föld között lebegő"-t jelent. Arisztotelész szerint még légköri jelenség, ezért hasonlít elnevezése a meteorológia szóra. A meteor szó kimondottan a légkörben feltűnő látványra utal, bár gyakran eltévesztik a különböző fogalmakat:

• meteoroid -- a Nap körül keringő apró porszem, törmelék
• meteor -- a Föld légkörébe hatoló meteoroid által okozott fényjelenség
• meteorit -- a Föld felszínét elért meteoroid

A meteoroidok valójában apró porszemcsék. Jelentős részük mindössze 0,001 - 1 g tömegű, méretük 0,01 mm-től a néhány cm-ig terjed. Kicsinységük miatt a világűrben láthatatlanul keringenek, ugyanis rendkívül kevés a róluk visszavert napfény. Többféle úton jöhetnek létre: üstökösök anyagkibocsátásával, de a jóval ritkábban előforduló kisbolygó-ütközések, ezen égitestek porladása is termeli.

A világűrben keringő részecskék akkor válnak érdekessé számunkra, amikor összetalálkoznak a Földdel. A meteoroidot erős fékező hatás éri a felszín felé haladva egyre sűrűsödő levegőrétegekben. Ennek hatására a levegő és maga a részecske is erősen felizzik: meteorjelenséget látunk. Jelentős részük a Föld légkörében teljesen elég, vagy finom porrá esik szét, azaz nem is éri el a földfelszínt. Nagyon ritkán ennél lényegesen nagyobbak is előfordulnak, ezek nagyon fényes, akár a teleholdnál is fényesebb tűzgömbökként láthatóak. Ugyanakkor a többségük olyan, hogy méretük és mozgási energiájuk nem elegendő fényjelenség előidézéséhez. Ezeket nevezzük mikrometeoroknak.

A meteorok feltűnési magassága -- ahol megpillantható fényes csíkjuk az égbolton -- 80-120 km, és általában 40-60 km magasan hunynak ki. A légkör felső határához 10-70 km/s sebességgel érkeznek, ezért kis tömegük ellenére hatalmas mozgási energiával rendelkeznek. Ennek az energiának kb. 1%-a ionizációs és gerjesztési folyamatokra fordítódik, a többi hővé alakul. A gerjesztés hatására fényjelenség lép fel -- ez az a hatás, amit először megpillanthatunk. A létrejött ionok csak bizonyos idő múlva rekombinálódnak, amikor fényként visszasugározzák a gerjesztett állapot energiatöbbletét. Így alakulhat ki a meteorjelenség után visszamaradó nyomjelenség az izzó, ionizált levegőcsatornákból. Ez az ioncsatorna jó elektromos vezető lévén visszaveri az elektromágneses hullámokat. A meteorjelenség ennek következtében radarral, de akár rövidhullámú rádióval is vizsgálható. A rádióamatőrök közül sokan jól ismerik ezt a meteorrajok rádióhullámokat visszaverő hatását, és ki is használják a nagyobb meteorrajok jelentkezésekor.

Egy 30-40 km/s sebességű, 0,1 g tömegű meteoroid kb. 0 magnitúdós fényjelenséget képes okozni pár tizedmásodpercig. Ez a fényesség a nyári égbolt legfényesebb csillagával, a Vegaval (Lyra csillagkép) egyenértékű. Egy kezdetben 10 cm átmérőjű meteoroid ellenben akár telihold fényességű is lehet. A Vénusz fényességénél (-4 magnitúdónál) fényesebb meteorokat tűzgömbnek nevezzük. Ezek közül sok erősen darabolódik a nagy hőhatás, és az erős fékeződés hatására, így kisebb darabokra hullik szét. Az így szétrobbanó tűzgömböket bolidának hívjuk.

[szerkesztés] Hogyan keletkeznek a meteorrajok?

Amikor egy üstökös a Nap közelébe érkezik, a benne levő jég és az abba belefagyott por a világűr vákuumában felmelegedve szublimáció során kiszabadul. A porszemcsék (azaz a meteoroidok) a szülő égitestéhez közel hasonló pályára kerülnek. Ezeket a kidobott anyagfelhőket nevezzük meteorrajnak. Az idő során ezek egyre jobban szétszóródnak.

Ennek oka részben, hogy az üstökös szilárdabb részei, a gázok és a jég elillanásának hatására, az üstökösmag forgása miatt mind kicsit különböző irányokba és különböző sebességgel repülnek ki. A későbbiekben még tovább módosul az útvonaluk: részben a bolygók perturbációs hatása miatt, illetve az egész kis részecskékre már érdemben hat a Nap fénynyomása és a napszél részecskéi is. Az üstökös felszínéből kitörő gázsugarak mint természetes rakétahajtóművek magának az üstökösnek a pályáját is módosítják. Összességében a kidobott felhő egyre távolabb kerül a szülőégitesttől.

A meteoroidok idővel szétoszlanak a pálya mentén. Azonban egy periódikus üstökös minden egyes napközelségekor újabb, sűrű felhőt dob ki magából. Egy meteorraj tehát nagyon összetett anyagfelhők halmaza: idősebb, diffúz, és fiatalabb, de sűrűbb komponensekből áll. A folyamat összetettsége, és a porfelhők láthatatlansága miatt nagyon nehéz előrejelezni, hogy egy üstökösmag közelében hol és mennyi poranyag van -- így a meteorrajok jelentkezését pontosan előrejelezni is meglehetősen nehéz.

Naprendszer
Nap • Merkúr • Vénusz • Föld • Mars • Ceres • Jupiter • Szaturnusz • Uránusz • Neptunusz • Plútó • Erisz