Üstökös

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Hale-Bopp üstökös felvételén jól látható a kék gázcsóva, és a kisebb sebessége miatt lemaradó sárga porcsóva

Az üstökösök olyan égitestek, amelyek felszíne Naphoz közel kerülve felmelegszik és a felszín anyaga gázzá alakul (szublimál), melynek során por és kisebb-nagyobb kavicsok szabadulhatnak ki. Ilyenkor „légköre” lesz, amit kómának hívnak. A napszél hatására ez hosszan elnyúlik a Nappal ellentétes irányba, ez a csóva.

Az üstökösök megjelenését szokatlanságuk miatt több kultúrában bajlós előjelnek tekintették.

A Shoemaker-Levy üstökös darabjai, miután több mint 20 darabra törve elnyúlt Jupiter körüli pályára állt, majd becsapódott a Jupiterbe, 1994. május 17., HST

[szerkesztés] Mátyás király korabeli magyar üstökösmegfigyelés

Ilkusch Márton, Mátyás király csillagásza volt valószínűleg az első európai megfigyelője az 1468-ban feltűnt üstökösnek, mely igen fényes és feltűnő égi jelenség volt. A megfigyelésekről 11 oldalas kódexet írt (azaz kézírással egyetlen példányban készült művet). Ez volt a Magyarországon készült első csillagászati kézirat. Alcímei arról tanúskodnak, hogy a megfigyelést elsősorban asztrológiai célból végezték. Később ez Kazinczy Ferenchez jutott, aki iskolájának, a sárospataki református kollégiumnak ajándékozta a könyvet hálából az ott tanultakért. Jelenleg az oroszországi Nyizsnij Novgorodban található.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Vargha Domokosné: Mátyás király csillagásza
• Ilkusch Márton: Judicium de cometa que apparuit Anno Domini 1468 a korvina lefényképezett lapjai.

[szerkesztés] Lásd még

• meteor
• meteorit

Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!