Ceres (törpebolygó)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az 1 Ceres (latin: Cerēs) egy törpebolygó a fő kisbolygó-övben. 1801. január 1-jén fedezte fel Giuseppe Piazzi palermói csillagász. A 950 km-es átmérőjével a Ceres messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben: az öv tömegének körülbelül harmadát tartalmazza. A Cerest kétszáz éven keresztül a kisbolygók közé sorolták; csak 2006-ban hozta létra az IAU a törpebolygók kategóriáját. Figyeljük meg a képen a Ceres (kisbolygóknál igen szokatlan) majdnem szabályos gömb alakját, amely a törpebolygó minősítés egyik feltétele.

[szerkesztés] Neve és jele

Nevét Ceres római istennő után kapta, az 1-es sorszám pedig arra utal, hogy ez volt az első ismert aszteroida. Piazzi eredetileg a Ceres Ferdinandea (olaszul Cerere Ferdinandea) nevet adta neki, amelynek a második tagja III. Ferdinánd szicíliai királyra utalt (lásd a könyvborítót a képen), de más népek számára ez a név nem volt elfogadható, így maradt meg csak a Ceres.

A Ceres csillagászati jele egy szimbolikus sarló, amely a Vénusz jeléhez hasonlóan van formázva.

[szerkesztés] Jelentősége

Piazzi könyve a Ceres felfedezéséről

A Ceres nemcsak azért jelentős, mert az elsőként felfedezett kisbolygó volt (éppen a 19. század első éjszakáján), hanem a felfedezésének körülményei miatt is. Piazzi pár megfigyelés után elvesztette szem elől, és a megtalálásához az akkor már fejlődő nemzetközi hálózaton keresztül kérte más csillagászok segítségét. Ennek a felhívásnak a nyomán dolgozta ki Carl Friedrich Gauss a pályaszámításnak azt a módszerét, mely áttörést jelentett az égi mechanikában, s amelynek segítségével egy évvel az eredeti felfedezés után ismét sikerült megtalálni a Cerest.

A Ceres felfedezése 1801-ben már egy ideje napirenden volt, ugyanis a Titius–Bode szabály szerint a Naptól 2,8 csillagászati egység távolságban is keringenie kellett egy bolygónak, amelyet sokan kerestek. Ez a felfedezés megerősítette a csillagászoknak a szabály érvényességébe vetett hitét, de mert a megtalált égitest túl kicsi volt, folytatták a kutatást, amely a kisbolygó-öv megismeréséhez vezetett.

[szerkesztés] Irodalmi ellentmondások

A Ceres elvesztését és ismételt megtalálását illetően érdekes kuszaság uralkodik az irodalomban; gyakorlatilag minden forrás mást mond. Az egyik szerint Piazzi a borult idő miatt vesztette hamar szem elől a Cerest, még mielőtt az akkori módszerekkel sikerült volna meghatározni a pályáját; a másik szerint jó idő volt, csak Piazzi betegsége akadályozta az észleléseket; s olyan is van, amelyik úgy tudja, hogy a Nap közelsége miatt kellett az megfigyeléseket megszakítani. Hasonló ellentmondás uralkodik a tekintetben, hogy ki és mikor találta meg másodszor is a Cerest Gauss számításai nyomán: Zách Ferenc Xavér-e 1801. december 31-én, avagy Wilhelm Olbers 1802. január elsején, netán Olbers ugyan, de csak márciusban. Mindez azonban nem változtat a lényegen, hogy a Ceres ismételt megtalálása az égi mechanika sikertörténete és Gauss zsenialitásának eredménye.

[szerkesztés] A Ceres kutatása

A Ceresnél még nem járt űrszonda, de már küszöbön áll a nagy esemény: a NASA 2007 júniusában tervezi a Dawn űrszonda indítását, amely a Vesta meglátogatása után 2015. júliusban ér a Cereshez. Ha az indítás nem csúszik, ez lesz az első űrszonda egy törpebolygónál, öt hónappal megelőzve a Plútó kutatását.

[szerkesztés] Adatai

Távolsága a Naptól (az ellipszis fél nagytengelye)	2,8 CSE
Keringési ideje	4,6 év
Mérete	975 km ⋅ 909 km
Tömege	0,055 földtömeg
Tengelyforgási ideje	9 óra
Felszíni hőmérséklete	kb. −100 °C
Légkör	nyomokban

Részletesebb adatokért lásd a lenti hivatkozást.

[szerkesztés] Érdekességek

1803-ban Berzelius a Ceresről nevezte el az újonnan felfedezett cériumot.
William Hyde Wollaston az 1802-ben felfedezett palládiumot ugyancsak a Ceresről szerette volna ceresiumnak nevezni, de mire publikálta volna a felfedezést, Berzelius megelőzte őt a névadással.