Jóltemperált hangolás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A "jóltemperált hangolás" (temperált, a latin temperare szóból, melynek jelentése: mérsékelni, helyes viszonyba állítani) fogalma alatt zenei temperatúrák egész sorát értjük egyszerre.
A jóltemperált hangolások közös jellemzője az, hogy nincs bennük olyan hangköz, amelyik a tiszta hangolástól elfogadhatatlan mértékben eltérne, így minden hangnem megszólaltatható. A kiegyenlített hangolással szemben a jóltemperált hangolásban megmarad a hangnemek eltérő jellege, mivel az egyes skálák hármashangzatai más-más mértékben temperáltak, és ezáltal eltérően szólnak.
Tévedés az az egyébként széles körben elterjedt nézet (többek között a Brockhaus Enciklopédiában), miszerint a jóltemperált hangolás egyet jelentene a kiegyenlített temperálással. Johann Sebastian Bach híres "Das Wohltemperierte Klavier című műve sem a kiegyenlített hangolás bemutatását célozta meg, hanem sokal inkább a hangnemek eltérő karakterének kiemelését és annak bizonyítását, hogy a jóltemperált hangolás kétségtelen előnyökkel rendelkezik az akkoriban általánosan használt középhangú temperálással szemben, mely alkalmatlan a sok előjegyzéses hangnemek megszólaltatására.
Az első jóltemperált hangolás Európában az Andreas Werckmeister (1645-1706) által bevezetett Werckmeister-hangolás volt, melyet számos más megoldás követett (közülük leghíresebb talán a Kirnberger-hangolás). Ma már ugyanakkor a hangszereket általában nem jóltemperáltan, hanem kiegyenlítetten hangolják.
[szerkesztés] Német nyelvű irodalom
- Alfred Dürr: Johann Sebastion Bach - Das Wohltemperierte Klavier. Bärenreiter, Kassel 1998, ISBN 3-7618-1229-9
[szerkesztés] Lásd még
- Hangolás
- Cent (zene)
- Enharmonikus csere
Based on work by 