Czibor Zoltán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Czibor Zoltán (Kaposvár, 1929. augusztus 23. – Győr, 1997. szeptember 1.): labdarúgó, az Aranycsapat tagja.

Édesapja a MÁV alkalmazottja volt, tisztviselő, hatan voltak testvérek. Becenevei: "Bolond" , "Rongylábú".

Gyors, kiszámíthatatlan és gólerős csatár volt, balszélső.

[szerkesztés] A Komáromi MÁV-tól a Bp. Honvédig

Két bátyjával, Czibor I.-el és Czibor II-vel a III. osztályú Komáromi MÁV csapatában kergette a labdát, mint Czibor III. Amatőr futballistaként mozdonyt vezetett.

1948 májusban a Munka Ünnepén Győrben játszottak BLASZ mérkőzést, akkor akadt meg a szeme Mézes Sándornak – aki akkor az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya volt – az ördöngösen cselező, sovány fiún. Tíz nap múlva már ifjúsági válogatott volt. Felkeltette az NB I.-es csapatok érdeklődését is, nemsokára a Ferencváros igazolt játékosa lett, sőt azonnal kezdőcsapatba került, 30 folyamatosan játszott mérkőzés után ugyanabban az évben már bajnokságot nyert a Fradi csapatával. 1949. május 8.-án pedig a válogatottban is debütált (Kocsis Sándorral együtt), idehaza az osztrákok ellen megnyert mérkőzéssel (6:1). Egy év alatt eljutott mozdonyvezetésből, a III.osztálytól a válogatottságig.

1950-ben állami döntés született a sport megreformálásáról, a Kispest a Honvédség csapata lett Honvéd néven, az Újpest a Belügyminisztériumé, az MTK Textilessé alakult át, a Ferencváros már korábban az ÉDOSZ-hoz került. A játékos-igazolásban döntő szerepet kapott a hatalmi tényező, így megerősödött a Honvéd (katonai behívókkal vonták magukhoz a jó játékosokat), az Újpest. A Fradi sorsa is megpecsételődött: először Budai, majd Kocsis lett a Honvéd tagja, Hennit és Deákot az Újpest igazolta le. Czibor, mindig is öntörvényű volt, felvetette magát egy iskolába és Csepelhez igazolt le a katonai behívó elől. (a Csepel a munkásosztály csapata volt, így nem mertek hozzányúlni). Két évet futballozott a Csepeli Vasasban, amikor megkapta a behívóját a hadseregbe. Felkereste az akkor ÁVH vezetőket (érdekkörébe tartozott az akkor már Bástya néven szereplő, volt MTK csapata) és segítséget kért. A Bástya játékosa lett, de sohasem futballozhatott a csapatban, Farkas Mihály, amikor megtudta, azonnal hatállyal áthelyeztette a honvédtiszti akadémiára, így lett a Honvéd játékosa.

[szerkesztés] Az Aranycsapat és a Bp. Honvéd

Az 1950-es évadtól kezdve állandó tagja volt a Budapesti Honvédnak és a magyar válogatottnak balszélsői pozícióban. Ez alatt az idő alatt nyert olimpiai bajnokságot (1952, Helsinki), Európa Kupa aranyérmet (1953), VB ezüstérmet (1954, Bern), és a klubcsapattal együtt kétszer magyar bajnokságot is. A magyar bajnokságban, az 1955-ös idényben gólkirály lett Machos Ferenccel.

A magyar válogatott címeres mezét először 1949. május 8.-án a Magyarország – Ausztria 6:1-es mérkőzésen, utoljára pedig szintén Ausztria ellen, itthon, 1956. október 14.-én a 2:0-ra végződött mérkőzésen húzta magára, 43 válogatott mérkőzést játszott, 17 gólt szerzett. Tagja volt az angolok elleni Wembley stadioni 6:3-as és a népstadionbeli 7:1-es győzelemmel végződött csapatnak. A Bp. Honvéd színeiben 58 gólt szerzett. 1956-ban a forradalom kitörése után nem jött haza.

[szerkesztés] Emigráció után

1956 november elején a Budapesti Honvéd csapata Bécsbe utazott, hogy lekösse az Athletico Bilbaó elleni mérkőzést, és egyéb turnékat kössön le. Mérkőztek Párizsban (Racing ellen), Spanyolországban (Bilbao, Barcelona, Sevilla ellen), Brüsszelben (EK visszavágó- Czibor kapusként is szerepelt sérülés miatt) majd illegális túra következett (dél-amerikai turné), melyet az MLSZ nem engedélyezett. A turné befejeztével Sárosi György egykori labdarúgó Czibort Olaszországba invitálta, az AS Rómához le is szerződtette. Ugyanekkor lépett érvénybe az MLSZ és a FIFA eltiltása, Olaszországban pedig megtiltották a külföldi játékosok leigazolását, így, bár már elfoglalta az AS Róma által rendelkezésére bocsátott lakást, az AS Róma felbontotta a szerződést., felszólították, hogy a lakást hagyja el. Olaszországban több klubbot felkeresett, de a rendelkezések miatt Olaszországban nem szerződtethették. Ez alatt az idő alatt Kubala László (a Fradiban kezdte pályafutását, Kocsis Sándor volt az utóda) sietett segítségére, kifizette adósságait és vállalta költségeit. Kubala akkor a Barcelona csapatában futballozott, Barcelonába invitálta Czibort. A Barcelona négymillió pesetáért (100 ezer dollárt) leszerződtette három évre Czibor Zoltánt

Ekkor kezdődött el barcelonai pályafutása, 1959-ben a Barcelona hat év után megszerezte a spanyol bajnokságot, 1958-ban és 1960-ban megnyerték a Vásárvárosok Kupáját-t, 1961-ben pedig az Európa kupa döntőjében szerepeltek. Az akkor lapok szerint Európa legjobb csatársorával rendelkeztek: Kubala László, Kocsis Sándor, Evaristo, Luis Suarez, Czibor Zoltán. (S a kispadon ott ült az 1956-ban emigráló Szalay Tibor). Furcsa egybeesése a sorsnak, hogy a Barcelonával a Benfica ellen szinte megismétlődött a történelem: ugyanabban a stadionban (Bern, Wankdorf stadion) volt a mérkőzés, mint az Aranycsapat VB döntőjének elvesztésekor, itt is vezettek, de elveszítették a mérkőzést, mint 1954-ben az Aranycsapat Ez pedig meghatározta Czibor további pályafutását is, hiszen lejárt a szerződése, a Barcelona Czibor szerződését nem hosszabbította meg. Az Espanolhoz igazolt le egy évre, majd gyakorlatilag abbahagyta a játékot, csak rövid időre szegődött el csapatokhoz (egy svájci csapathoz edző-játékosnak, 1962-ben egyetlen mérkőzés erejéig az Austria Wienhez , egy kanadai csapathoz, amikor élménybeszámolón járt kinn élő magyaroknál.) Neki nem adatott meg, mint Puskásnak és Kocsisnak: a búcsúmérkőzés sem. Fia, Zoltán sem örökölhette mezét, mert hatéves korában a házban, ahol laktak a liftben, amelynek ajtaja nem volt beszorult, tűzoltók vették ki, egyik lábát amputálni kellett.

Barcelonában telepedett le, megnyitotta a Kék Duna nevű kocsmáját, fiával vezette, gyakorlatilag ebben élt. 1966-ban elvált a feleségétől, anyagi ügyekben sok vitája volt feleségével, gyerekeivel, elhidegült kapcsolatuk, majd eladta a Kék Duna kávéházát is.

1990-ben visszatért Magyarországra, Komáromba. Megalakította anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi Football Clubot, amelynek elnöke volt.

1995-ben megkapta a a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjét

Komáromban emlékszobát rendeztek be emlékére.