Budai László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Budai László (született Bednarik, mint Budai II László ismert, beceneve Púpos) (1928. július 19., Budapest - 1983. július 2., Budapest) kitűnő magyar labdarúgó, megbecsült edző, az Aranycsapat kiemelkedő jobbszélsője volt, 39 válogatott mérkőzésen tíz gólt rúgott.

Katonatiszt volt, a pályán Kocsissal vakon megértették egymást. Játszott a londoni "évszázad mérkőzésén" is, tagja volt a helsinki olimpia bajnok csapatának és játszott a berni világbajnoki döntőben is. Az FTC-vel és a Honvéddel ötször hódította el a magyar bajnoki cimet és egyszer a Mitrópa kupát is. Rákospalotán nyugszik. A REAC stadionja az ő nevét viseli.

Tartalomjegyzék 1 Érdekesség 2 Egyesületei mint játékos 3 Egyesületei mint edző 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Érdekesség

Kocsissal és Cziborral együtt tagja volt annak a triumvirátusnak, akiket erős szálak fűztek a Ferencvároshoz, s amiért sok kommunista funkcionárius fanyalogva csak „a három fasiszta” néven emlegette őket [1].

[szerkesztés] Egyesületei mint játékos

• 1942-1947 BRSC
• 1947-1948 Huttler Olaj SE
• 1948-1950 Ferencvárosi TC
• 1950-1950 ÉDOSZ
• 1950-1961 Kispest Honvéd

[szerkesztés] Egyesületei mint edző

• 1962-1967 ETI SC
• 1967-1980 Kossuth KFSE

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Aranycsapat

Az Aranycsapat

Grosics Gyula | Buzánszky Jenő | Lóránt Gyula | Lantos Mihály | Zakariás József | Bozsik József | Budai László | Kocsis Sándor | Hidegkuti Nándor | Puskás Ferenc | Czibor Zoltán | Edző: Sebes Gusztáv