Simor János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Simor János (Székesfehérvár, 1813. augusztus 23. – Esztergom, 1891. január 23.) bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Tanulmányai
Apja, Simor Antal jómódú cipészmester, komoly, rendszerető és szigorú családfő volt. Édesanyja Fejes Terézia. Elemi iskoláit és a gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában végezte; a felsőbb osztályok végzésére, és német nyelvtanulás céljából Budára vitték szülei. 1828. szeptember 17-én Rudnay Sándor prímás a pozsonyi Emericanumba küldte, ahol két évet töltött. Filozófiai tanulmányait 1831-1832-ben Nagyszombaton, a teológiai képzést pedig Bécsben a Pázmáneumban végezte.
[szerkesztés] Lelkipásztorként és professzorként
1836. október 28-án szentelte pappá Ürményi Péter püspök. Káplánként első lelkipásztori állomáshelye Terézváros lett. Jó szónoki adottságai miatt két év múlva 1839. szeptember 22-én kinevezték egyetemi hittanárrá és szónokká. Egy évre rá 1840. július 31-én a Pázmáneumba kapott tanulmányi felügyelői kinevezést. 1841. december 28-án lett a teológia doktora.
1842. július 14-én plébánosi kinevezést kapott Bajnára. Innen Kopácsy József esztergomi érsek 1846. július 20-án küldi az esztergomi panevelő intézetbe tanárnak, ahol a tanulmányaikat már befejezett növendékeknek tartott előadásokat.
1847-ben érseki helynök, később a hercegprímás titkára lett. 1850. januárjában meghívást kapott a bécsi Szent Ágostonról nevezett intézetbe, ahol egyházjoggal és történelemmel foglalkozott. Ekkor lett udvari káplán is.
1851-ben a birodalmi kormány oktatásügyi minisztérumának osztálytanácsosává nevezte ki. Alig foglalta el ezt az állását, pár hónap múlva székesfehérvári kanonokká és nemsokára széplaki apáttá nevezték ki. 1854-ben miniszteri tanácsossá léptették elő. Ebben a minőségben nagyobb utazást tett Német- és Olaszországban.
[szerkesztés] Győri püspökként
1857. február 20-án a megüresedett győri püspöki széket nyeri el. Esztergomban szentelték püspökké 1857. június 29-én, Szent Péter és Pál főapostolok ünnepén. Többször körbeutazta egyházmegyéjét, szigorú ellenőrzés alá vette papjainak működését, az iskolaügyet mintaszerüvé tette. Életre keltette a győri kisszemináriumot, az irgalmas nővéreknek zárdát, óvodát, kórházat, Sopronban leánynevelő intézetet létesített. Földeket vásárolva megteremtette az egyházmegyei nyugdíjalapot. Működését a király 1865-ben belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki.
[szerkesztés] Esztegomi érsekként
Scitovszky János esztergomi érsek halála után rövid három hónap múlva 1867. január 20-án Simort nevezték ki hercegprímássá. Ünnepélyes székfoglalását május 16-án tartotta. Nem sokkal később, a kiegyezés után 1867. június 8-án már ő koronázta I. Ferenc Józsefet magyar királlyá. Közvetlen a koronázás előtt két nappal a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki.
1873. december 22-én IX. Pius pápa bíborossá nevezte ki. A pápa halála után a konklávén Simor Joachim Pecci-t, a későbbi XIII. Leó pápát támogatta.
Az 1886. októberében tartott aranymiséje országos ünnepély volt. Október 30-án I. Ferenc József is eljött Esztergomba, hogy a bíborost személyesen üdvözölje.
[szerkesztés] Munkássága
[szerkesztés] A művészet mecénása
A művészet pártolójaként nagy összegeket áldozott a templomokra. Emléket állított Szondy Györgynek, Hunyadi Jánosnak, Pázmány Péternek. Ő állította fel az első üvegfestészeti műtermet, monumentális irodalmi művek kiadását tette lehetővé, igen drága műkincsekkel gazdagította a templomok kincstárait. Az új prímási palotában könyvtárat, képtárat és múzeumot létesített. Az esztergomi Keresztény Múzeum 1875. október 12-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára, amely így az ország harmadikként létrehozott, nyilvános múzeumává vált.
[szerkesztés] Karitatív tevékenysége
Saját költéségén árvaházakat, kórházakat alapított, a szegények megsegítésére sokat költött. Szívügye volt az iskolák támogatása is. Az iskolákban dolgozók számára létrehozta a tanítók segélyalapját. Fontosnak tartotta a nők nevelésének ügyét is. A nagy kiterjedésü prímási birtokokat saját maga kezelte, azoknak gazdaságát mintaszerűvé tette. Gazdatisztjei számára pedig új nyugdíjszabályzatot alkotott.
[szerkesztés] Irodalmi munkássága
Fiatalabb korában többször dolgozott külföldi tudományos folyóiratokba, főpásztor korában pedig pásztorlevelet adott ki papsága és hívei számára. Ezek összegyüjtve megjelentek Epistolae pastorales (Esztergom 1882) címen. Egyházi beszédeit csak halála után adták ki (Esztergom 1892).
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Előző érsek: Scitovszky János |
Esztergomi érsek 1867–1891 |
Következő érsek: Vaszary Kolos Ferenc |
Based on work by 