Nagy Imre (festő)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk a festőművészről szól. További jelentéséhez lásd: Nagy Imre.
Nagy Imre (1893 július 25. Csíkzsögöd-1976 augusztus 22. Csíkzsögöd) festőművész.
A budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult, majd 1924-ben visszamegy szülőfalujába és haláláig ott él, alkot, a székely nép és táj művészeti megörökítője.
Háza egyszerű fatornácos parasztház, három egymásba nyitható szobával. Ehhez a festő 1966-ban toldotta a műtermet, ahol haláláig alkotott. Napi hat órán át dolgozott. Már túl a nyolcvanadik életévén, azt mondta, ha az Úristen még hét évvel megajándékozná, véghez tudná vinni minden vonalában, színében ki tudná teljesíteni stílusát. Munkásságának elismeréseképpen 1939-ben a "Zichy Mihály" grafikai díjat, majd 1957-ben az érdemes mesteri díjat, valamint a Kulturális Érdemrend első fokozatát kapta.
Szülőháza mellé 1973-ban épült a galéria, a festőművész 80. születésnapjának tiszteletére. Az épület Nagy Imre halála után a festőművész képeinek kiállítására, a több ezer darabot tartalmazó hagyatékának őrzésére szolgál. Közel 6.000 alkotását hagyta a városra. Vallomása szerint "Színeket nem felfokozom - hanem - megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik abba a ruházatba. Ezt kell kilesni, felfogni - no és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne..." "A Noé bárkája felé" című kép ihlette Kányádi Sándort egy versírásra a "Nagy Imre festmény hátára" megjegyzéssel. A székely nép, a székely világ volt állandó témája. Kortársa volt Nagy Istvánnak, Gyárfás Jenőnek és Márton Ferencnek. Több képe a marosvásárhelyi galériába került.
A festőművész hamvait az itt látható műterem külső falában helyezték el 1976 augusztusában; a szülőházban személyes dolgai, használati tárgyai, bútorai, könyvei láthatók. Külön figyelmet érdemelnek a szalmakalapjai, az utolsó két ceruzarajz önarcképe, valamint az állványon látható félbe maradt kompozíció.
)
Based on work by 