Makaó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| mottó: nincs | |||||
 |
|||||
| Hivatalos nyelv | kínai (kantoni és mandarin), portugál | ||||
| Főváros | Macau | ||||
| Adminisztratív fővezető | Edmund Ho Hau-wah | ||||
| Terület - Teljes - % víz |
23,5 km² elhanyagolható |
||||
| Népesség - Teljes (2005) - Népsűrűség |
488 144 17 310/km² |
||||
| Pénznem | Makaói pataca (MOP) | ||||
| Időzóna | UTC+8 | ||||
| Himnusz | March of the Volunteers | ||||
| TLD | .mo | ||||
| Hívószám | +853 |
||||
Makaó Kína különleges közigazgatású régiója az ország délkeleti partjainál. A kínai országegyesítés újabb lépéseként 1999. december 20. óta ismét Kína gyakorolja a szuverenitást a kis portugál gyarmat Makaó felett. Visszakerülése az anyaországhoz formálisan is a gyarmatosítás korszakának végét jelenti Ázsiában. Lakossága mintegy 450 ezer, ennek 97%-a kínai, a többi portugál és vegyes házasságból származó eurázsiai (macanese). Természeti kincsekkel nem rendelkezik, mezőgazdasága jelentéktelen, az életéhez szükséges élelmet, vizet, építőanyagot Kínától szerzi be. Figyelemre méltó Makaó történelmi múltja is, a portugál és kínai kultúra együttélésének, amely az épületektől a konyháig megfigyelhető.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Makaótól délre, Hongkongtól mintegy 65 km-re a Gyöngy-folyó torkolatának nyugati oldalán helyezkedik el. Területe az intenzív tengerfeltöltések következtében fokozatosan növekedett, mintegy 23,5 km²-re. Három rész alkotja: Makaó-félsziget (9,1 km²) és két sziget: Taipa (6,3 km²) és Coloane (8,1 km²). Makaót és Taipát ma már két híd köti össze, a két szigetet pedig egy töltésút. Földrajzi fekvése ideális, a fő ázsiai utak kereszteződésében helyezkedik el, ami a 16. századtól kezdve évszázadokig fontos kereskedelmi kikötővé tette.
[szerkesztés] Története
A portugálok a 16. század elején jelentek meg a térségben, és rendkívüli haszonra tettek szert az ázsiai kereskedelemből. Az első portugálok 1513-ban léptek kínai földre, valahol a Gyöngy-folyó torkolatvidékén és szívósan kísérleteztek a kínaiakkal való kereskedéssel. Kikötési és kereskedési jogot szereztek, majd 1553-ban hivatalos alapra helyezték ezt a makaói félszigetre vonatkozóan. (A gyarmat elfoglalását hagyományosan 1557-től számítják.) Makaó két kikötőjével gyorsan a Távol-Kelet kereskedelmi központjává fejlődött, s kiindulópontja lett az Ázsia más részei, az Európa és Amerika felé vezető hajózási útvonalaknak. A kereskedés mellett keresztény missziós központ is volt. 1575-ben a Szentszék létrehozta a makaói katolikus egyházkerületet, amelynek fennhatósága kezdetben kiterjedt az egész Távol-Keletre. Innen indultak a misszionáriusok a "pogány" kínaiak térítésére.
A 18. század elején a hollandok is megjelentek a Távol-Keleten, akik nemcsak kereskedelmi vetélytársak voltak, hanem közvetlen fenyegetést jelentettek Makaóra. A 18. század vége felé Kína kereskedelme a külvilággal fokozatosan Kantonban összpontosult, ahol a külföldi kereskedők számára működési helyeket biztosítottak.
Hanyatló gazdaságára az igazi csapást az első ópiumháború (1839-1842), pontosabban a hongkongi brit gyarmat létrejötte jelentette, mely Makaó korábbi kereskedelmiközpont-szerepét egyre inkább átvette.
Gyors ütemben veszítette el gazdasági jelentőségét. Kikötője is eliszaposodott, mélyjáratú hajók számára megközelíthetetlenné vált. Makaó számára csak a helyi elosztókereskedelem, a csempészet és az egyre nagyobb jelentőséget nyerő szerencsejáték maradt.
A külkereskedelem mellett kifejlődött egy kisebb feldolgozóipar, amely évszázadokkal korábban elsősorban a halászathoz kapcsolódott. A kezdeti halászhajó-építéshez társult a később feledésbe merült ágyúgyártás, majd a 19. század közepén az ágyúnaszád-építés. Emellett a durranócukorkák, füstölőrudacskák, tömjén gyártása érdemel említést. Ezenkívül menedékül szolgált a kínaiak számára, akik különösen a 20. század kritikus évtizedeiben nagy tömegben áramlottak a területre.
A Kínai Népköztársaság létrejöttét (1949) követően Maoék Makaót a külvilágra nyíló kapunak, gazdasági és diplomáciai, valamint valuta-bevételi csatornának tekintették, és kísérletet sem tettek elfoglalására, csak 1972-ben került ismét a kínai vezetés figyelmének előterébe, amikor az ellen tiltakozott, hogy az ENSZ dekolonizációs különleges bizottsága Makaót és Hongkongot is szerepeltette a gyarmati országokat felsoroló listán. Kína szerint ugyan a gyarmat szokásos kategóriájába estek, ám mivel Kína szerves részét képezik, sorsuk elrendezését Kína szuverén jogának tekintette.
Az 1974. áprilisi portugál baloldali katonai fordulat után kínai területként ismerték el és felajánlották visszaadását, de ezt Kína elhárította. 1976. februárban a portugál törvényhozás elfogadott egy törvényt (Organic Statute), amely lényegében politikai autonómiát biztosított a területnek. Portugália és Kína 1979-ben diplomáciai kapcsolatot létesített. Ekkor egy memorandumban a portugálok Kína részeként ismerték el, amely portugál adminisztráció alatt van, és visszatéréséről tárgyalásokat fognak tartani.
Az 1987. évi egyezmény a hongkongihoz hasonlóan az "egy ország, két rendszer" elven alapul, így 1999. december 20-i visszakerülése után Különleges Közigazgatási Terület lett, nagyfokú autonómiával, ahol a kapitalista gazdasági-társadalmi berendezkedés ötven évig fennmarad. Megmarad önálló valutája, fenntartják a tőke szabad áramlását, pénzügyileg önálló marad, a központi kormány ott nem vet ki adókat. Változatlanul szabad kikötő és önálló vámterület lesz. Saját törvényhozói, végrehajtói testületekkel, független bírósággal rendelkezik, az érvényben levő törvények alapvetően változatlanok maradnak.
[szerkesztés] Politika
Makaó gyarmat élén a miniszteri rangú kormányzó állt, akit a portugál köztársasági elnök nevezett ki. A kormányzó testesítette meg a végrehajtó hatalmat, amelynek gyakorlásában az egyes területeket irányító titkárok segítették. Az 1976. évi törvényt követően jött létre a 17, majd 23 tagú törvényhozás (melynek létszáma a jövőben 29-re emelkedik), amely egészében nagyobb adminisztratív, gazdasági és törvényhozási autonómiát biztosított Makaónak. A területen formális politikai pártok nem jöttek létre, de polgári egyesülések tömege létezik.
Gazdasági életét alapvetően meghatározta a terület szűkössége, a nyersanyaghiány, a korlátozott belső piac, amelyek egy exportorientált gazdaságfejlesztési stratégiát tettek indokolttá. Gazdasága az 1960-70-es évektől az élénkülés jeleit mutatta. Ekkor az addig szinte kizárólagos jelentőségű turizmus, a hozzá szorosan kapcsolódó szerencsejáték mellett egyre nagyobb teret nyert a feldolgozóipar. Egész gazdasága szoros szimbiózisban van Hongkongéval. A kereskedelmi kapcsolatokon túl a tőke, a technológia, az információ fő forrása szintén Hongkong. Gazdasági fejlődésének igazi lökést az 1970-es évek végétől Kína reform- és nyitási politikájának elindítása adott. Hongkong mellett (attól statisztikailag elválaszthatatlanul) Makaó az egyik legnagyobb külföldi tőkebefektető Kínában.
[szerkesztés] Gazdasága
Az idegenforgalom a terület életében a világon egyedülálló szerepet játszik, 1996-ban például 8 millió turistát fogadott. Többségük Hongkongból érkezett, de nagyon sokan jönnek Tajvanról, Japánból és a világ más országaiból is. A turisták túlnyomó többségét a szerencsejátékok vonzzák. A szerencsejáték gazdasági súlyát érzékelteti, hogy a GDP mintegy negyedét adja, az idegenforgalom bevételének 2/3-át, és adójából származik a költségvetés bevételének mintegy fele. Ennek alapján joggal nevezik a Kelet Monte Carlójának.
A szerencsejáték mellett Makaó sok egyebet is kínál a látogatóknak. A több mint 400 év alatt létrehozott kulturális örökség, a már törvénnyel is védett műemlékek (számos régi, szép épület esett már áldozatul a hongkongihoz hasonló felhőkarcolók építésének), a lóverseny, kutyafuttatás mellett fontos szerepük van az évente megrendezésre kerülő nagy eseményeknek: a sárkányhajóversenynek, a nemzetközi zenei fesztiválnak, a tűzijáték fesztiválnak és a város utcáin zajló Forma-1 autóversenynek.
Mégsem emelkedett az ázsiai "kis sárkányok" sorába, bár 17 ezer dollárt meghaladó egy főre eső nemzeti jövedelme (1997) nem lebecsülhető. Az átvételig tartó átmeneti időszak sokkal zökkenőmentesebb volt, mint Hongkong esetében, és Kína is többszörösen érdekelt Makaó jövőbeni prosperitásában, az egyezmény betartásában.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| A világ országai | Ázsia | |
| Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam | |
| Függő területek: Ashmore- és Cartier-szigetek | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek | |
| Vitatott státuszú területek: Dzsammu és Kasmír | Észak-Ciprus | Hongkong | Kasmír | Kurdisztán | Makaó | Palesztina | Tajvan | Tibet | |
Based on work by 