Magyar cigányok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A magyar cigányok közé tartozik a magyarországi romák többsége, mintegy kétharmada. Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek, és a Kárpát-medence több más magyarlakta vidékén (Szlovákia, Székelyföld) is laknak. Külföldön önmagukat magyarnak vallják, míg szülőföldjükön általában romák vagy cigányok, akik elhatárolódnak a nem-cigányoktól. Ennek ellenére a többi roma csoporthoz képest (oláhcigányok, beások) jórészt integrálódtak a magyar társadalomba.

[szerkesztés] Történelem

A romák közül a romungrók („magyar romák”) élnek a legrégebben a Kárpát-medencében, őseik a 15. században érkeztek. A 18. században Mária Terézia igyekezett erőteljes törvényi szabályozással letelepíteni őket – részleges sikerrel. A 18-19. században áttértek a magyar nyelv használatára. A magyar anyanyelvűvé vált romungrókból alakult ki tehát a magyar cigányok hagyományos nagy csoportja. A 20. század óta azonban mindtöbb oláhcigány és beás származású roma is a magyar cigányság részévé válik.

[szerkesztés] Eredeti nyelvük

Balogh János, iskolát járt muzsikus cigány volt az első, aki roma nyelvű nyomtatványt jelentetett meg, ezzel a címmel: Legelső czigány imádságok, mind a két magyar hazában lévő czigány nemzet számára (Esztergom, 1850). Ő készítette az első Magyar-cigány szótárt is.

A romungró származású magyar cigányok ma magyarul beszélnek. A közhiedelemmel ellentétben azonban még ma is vannak közöttük olyanok, akik beszélik romungró őseik roma nyelvét. Akik a roma nyelvet nem beszélik, azok is számos roma szót megőriztek. A romungrók eredeti nyelve az úgynevezett kárpáti cigány dialektus vagy más néven paibánó nyelv. A magyar nyelv ebből a dialektusból kölcsönözte cigány jövevényszavait. Ilyenek például a következők: kaja, pia, uzsgyi, ácsi, purdé, csávó, csaj, hóhányó, stb.

[szerkesztés] Mesterségeik

Már a romungrók között is sok zenész volt, akik például a Rákóczi-szabadságharc idején is jó szolgálatot tettek. E hagyomány alapján a 19. századtól a magyar cigányok leghíresebb mestersége a zenélés lett (muzsikus cigányok). Egy másik jellemző foglalkozásukká vált a régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem (pl. régiségüzletek). Régen sokan szegkovácsok, vályogvetők voltak, egyesek ma is a körhintás mesterséget űzik.