Luis Buñuel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Luis Buñuel

Luis Buñuel Portoles (Spanyolország, Calanda, 1900. február 2. – Mexikó, Mexikóváros, 1983. július 29.) spanyol születésű mexikói, spanyol filmrendező. A társadalmi igazságtalanság, indokolatlan kegyetlenség, vallási túlbuzgóság és az erotika témáit megszállott makacssággal feldolgozó, eredeti stílusú rendező, aki különleges helyet foglal el a filmművészetben.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Korai munkássága

Hétgyeremekes család első gyermekeként született Calandában, amely Spanyolország Aragonia tartományában fekszik. Zaragozában jezsuitáknál nevelkedett, kitűnő tanuló volt, jól sportolt, hegedülni is megtanult. 17 évesen beiratkozott a Madridi egyetemre. Itt ismerkedett meg, és kötött szoros barátságot a festő Salvador Dalíval és a költő Federico García Lorcával. Buñuel mérnöki tanulmányokat folytatott, majd az egyetem filozófiai tanszékének előadásait is látogatni kezdte. 1920-ban megalapította az első spanyol filmklubot, kritikákat írt az ott bemutatott filmekről. 1923-ban, apja halála után szakított a katolikus vallással, elhagyta Spanyolországot és 1925-ben Párizsba költözött, ahol az Értelmiségi Csoportok Nemzetközi Társaságának titkára lett. Később szintén Franciaországban kezdett dolgozni rendező asszisztensként Jean Epstein és Mario Nalpas filmrendezők mellett. 1929-ben rendezte meg azt a 16 perces rövidfilmet, amely igazi áttörést jelentett nemcsak az ő életében, hanem a film történetében is. Ez Az andalúzai kutya volt, melyet Salvador Dalival együtt forgattak és amely számos horrorisztikus jelenetet (pl. egy nő szemének borotvával való átvágása) tartalmazott, megbotránkoztatva ezáltal a francia közönséget. A következő filmje az Aranykor volt, amit a hírhedt Sade márki írásai alapján rendezett. A film erősen vallás- és burzsoáellenes, a történetét tekintve pedig különösnek, egyedinek mondható, hogy a cselekményt folyton filmhíradórészletek, természetfilmek szakítják meg. Buñuel szándéka, hogy filmjével botrányt okozzon, tökéletesen sikerült: a párizsi Studio 28 avantgárd moziban való rövid ideig tartó vetítés után a filmet betiltották. 1934-ben házasodott meg Párizsban, Jeanne Rucart vette el feleségül, két gyermeke született: Rafael és Juan Luis Buñuel. Az Aranykor után Buñuel 1933-ban visszatért Spanyolországba és megrendezte a Föld kenyér nélkül című, paraszti életmódot bemutató dokumentumfilmet. 1936-ban kitört a spanyol polgárháború, ami során Francisco Franco fokozatosan átvette Spanyolország irányítását. Mivel Buñuel még 1936-ban felajánlotta szolgálatait a köztársasági kormánynak, Franco győzelmeit látva elhagyta az országot és Amerikába emigrált.

[szerkesztés] Hollywoodi évek

Kezdetben New Yorkban dolgozott a Modern Művészetek Múzeumának (Museum of Modern Art) filmarchivumában, majd röviddel az Egyesült Államokba érkezése után a film fővárosába, Hollywoodba költözött. Angolul azonban nem beszélt, így a stúdiók legfeljebb kisebb vágómunkákra, segédrendezői állásra vették csak fel. Visszatért New Yorkba, ahol újból a Modern Művészetek Múzeumának filmarchivumában folytatta munkáját. Miután Salvador Dali feljelentette mint kommunistát és ateistát, elmozdították a Múzeumból és immár másodszor ment Hollywoodba, ahol sikerült munkát találnia a Warner Brothers stúdióban.

[szerkesztés] Mexikói évek

Buñuel 1947-ben érkezett Mexikóba, és 1949-ben kapta meg a mexikói állampolgárságot. Mexikóban a karrierje ismét fölfelé ívelt. Az első filmje, amit új hazájában forgatott A varázslatos kaszinó volt, 1946-ban rendezte Oscar Dancigers producerrel. A filmnek nem lett nagy sikere, ám ez nem kedvetlenítette el, 1949-ben újból Oscar Dancigerssel együtt dolgozott új filmjén A nagy tökfej-en, ami sikert hozott nemcsak számára, hanem a film főszereplőjének, Fernando Solernek is. A filmkészítése közben megismerkedett a legújabb technikákkal, amit újabb filmjeiben sikeresen fel is használt. Dancigers a siker után szabad kezet adott Buñuelnek mind a rendezés, mind a forgatókönyvírás terén. Ennek eredménye volt Az elhagyottak (1950) című filmje, mely a szürrealizmus mintapéldánya. Az elhagyottak dícsőséget szerzett Buñuelnek, e filmjével lett immár másodszorra is világhíres. Buñuel élete legnagyobbrészét Mexikóban töltötte, ahol 21 filmet rendezett, ezek közül számos darabja a film történetének kiemelkedő alkotásai is egyben. A leghíresebbek:

Ő (1953)
Archibald de la Cruz bűnös élete (1955)
Nazarin' (1958)
Oszlopos Simeon (1965)

[szerkesztés] Francia évek

1960-ban visszatért Spanyolországba, itt elkészítette a Viridianát, melyet a spanyol hatóságok egyházellenesnek találtak és ellehetetlenítették a bemutatását. Mégis sikerült kicsempészni a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra, ahol elnyerte a fődíjat. A Viridiana botránya után Buñuel Franciaországba ment dolgozni, Serge Silberman producer meghívására. Olyan művek születtek rendezésében mint a Nap szépe, A vágy titokzatos tárgya, A burzsoázia diszkrét bája – hogy csak a legismertebbeket említsük. A vágy titokzatos tárgya elkészülte után visszavonult a rendezéstől és megírta önéletrajzát, melyben beszámolt életéről, barátairól, családjáról. 1983-ban hunyt el Mexikóvárosban, májzsugor következtében.

[szerkesztés] A katolikus egyház és Buñuel

Világéletében ateista volt, ha ateizmusáról érdeklődtek, gyakran válaszolta, hogy „Köszönöm istennek, hogy még ateista lehetek”. A legtöbb filmjében megjelenik a katolikus egyház, mint a korrupció, önáltatás, önhazugság megformálója. Az Aranykorban egy püspök ugrik ki egy ablakon, A burzsoázia diszkrét bája című filmjében egy pap az utolsó kenet feladása után lelövi a haldoklót, a Tejútban egy anarchista álmában lelövi a pápát.

[szerkesztés] Filmtechnikája

„Szeretem az egyszerűséget és utálom a technikát” – vallotta Buñuel, mely alapelve a filmjeiben is felismerhető. Buñuel filmjei kis költségvetésű produkciók, egy filmet néhány hét alatt leforgatott, soha nem írta át a forgatókönyvet, minimalizálta a költségeket. A színészeknek viszonylag nagy szabadságuk volt a színjátszás terén, Buñuel a színészekre bízta a cselekmény megformálását, mindössze a fizikai cselekményeket írta elő (pl. menj át a szobán stb.). Feltűnő, hogy filmjeiben zenei effektek, filmzenék szinte egyáltalán nincsenek.

[szerkesztés] Archetipikus képsorok

Buñuel filjeiben az ősi, archetipikus képek, tárgyak, cselekmények, emberek meghatározó szerepet játszanak, gyakran végigvonulnak a teljes filmen mint főmotívumok, szimbólumok. A leggyakoribb, több filmjében előforduló szimbólumok:

betegség, maradandó sérülések: megalázott vakok, értelmi fogyatékosok, törpék, tolókocsisok
csonkított testrészek: borotvával kettévágott szem, megvakítás, levágott kezek, amputált láb
maszturbáció, megerőszakolás, szeretkezés
leselkedés
álomképek, álomhangulat, álomfejtés, szürrealista képek
lábfétis, vér, lábmosás, lábcsók – adoráció, gyaloglás, cipők
papok – bolondok vagy álszentek, közönyösek, megváltók
gyermekek, akiket megerőszakolnak, megvernek, megölnek
uralkodó apák, megrontó nagybácsik és anyák, önkényeskedő háziurak
vándorút, zarándokút, utazás
zárt és nyitott, természetes és mesterséges terek labirintusa, álomszerű városok, szűk sikátorok
zenélő doboz, szekrény, WC