Ludwig Andreas Feuerbach

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nyugati filozófia XIX. Század

Név:	Ludwig Andreas Feuerbach
Született:	1804. július 28. (Landshut, Németország)
Meghalt:	1872. szeptember 13. (Rechenberg, Németország
Iskola/irányzat:	Ifjúhégeliánusok
Érdeklődés:	Vallás
Fontosabb nézetei:	Isten az ember jobbik részének a kivetítődése
Befolyásolta:	Karl Marx, Friedrich Engels, Joseph Dietzgen
Hatással voltak rá:	Hegel

Ludwig Andreas von Feuerbach (1804. július 28. - 1872. szeptember 13.), német filozófus és antropológus volt, Paul Johann Anselm Ritter von Feuerbach híres ügyvéd negyedik gyermeke.

Tartalomjegyzék

1 Élete és munkássága
2 Filozófiája
- 2.1 Ismeretelmélete
- 2.2 Valláskritika
3 Megjelent művei
4 Magyarul megjelent művei
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete és munkássága

Feuerbach, mint neves német jogász gyereke 1804-ben született Németországban. 1823-tól a heidelbergi egyetemen teológiát tanúlt. Majd kiábrándulva a vallásból 1824-ben Berlinbe utazik, hogy Hegelt hallgassa. 1828-tól magántanárként tanít az erlangeni egyetemen.

Első művét, a szerző nevének megjelenítése nélkül 1830-ban jelenteti meg, a mű címe: "Gondolatok a halálról és a halhatatlanságról", e műben tagadja az egyénihalhatatlanágot. Azonba kitudódik a mű szerzőjének a kiléte, mikek következtében Feuerbachot elbocsájtják az egyetemről. Második művét 1833-ban publikálja "Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig". Majd 1837-ben megírja a "Leibniz filozófiájának ismertetése, elemzése és birálata" című könyvet.

1836-ban Bruckbergban telepszik le, és itt is marad az elkövetkező 25 évben. Itt ismerkedik meg a baloldali hégliánusokkal, melynek következtében 1839-ben megírja a "Hegel filozófiájának birálatához", ebben a műben szakad el az idealizmustól és átáll a materialisták közé.

Fő művét, a "Kereszténység lényege" -ét 1841-ben írja meg. Ezt követően számos hasonló jellegű könyvet publikál.

Marx, Tőke művének tanulmányozása után, 1870 belépett a Német Szociáldemokrata Pártba. Többet nem írt filozófiai műveket. 1872-ben meghalt.

[szerkesztés] Filozófiája

Feuerbach filozófiája materialista jellegű: az anyagi természeten és az emberen kivül nem létezik semmi. Az anyg természetére nézve örök: nem keletkezett és el nem pusztúló. Tulajdonságai objektívek azaz függetlenek az ember tudatától. A földi életet nem hozta létre semmi, spontánul, magától keletkezett. Saját filozófiáját a így jellemzte: első gondolatom volt Isten, második az ész, harmadik és utolsó az ember.

Feuerbach tanítása szerint, az emberben nincs lélek, az ember tiszta anyag, ezenkivül semmi. A gondolkodás csak az agy funkcíója segítségével lehetséges. Szerinte az igazi filozófia nem idealizmus, sem materializmus, hanem antropológia, azaz az emberről szoló tudomány.

Hegellel ellentétben Feuerbach nem az abszolút szellemből, hanem a hús-vér emberből indul ki, nem foglalkozik az ember történetiségével, társadalmiasságával. Az emberről kizárólag antropomorf módon beszél.

[szerkesztés] Ismeretelmélete

Feuerbach az ismeretelmélet terén is a materializmust követte: tanítása szerint a külvilág tudatuktől függetlenül létezik. Érzékelés úgy jön létre az emberben, hogy a külvilág tárgyai hatást gyakorolnak érzékszerveinkre. Ez az érzékelés azonban csak kezdete a megismerésnek, az érzékelést ki kell egészítenie a gondolkodásnak.

[szerkesztés] Valláskritika

Feuerbach filozófiájának a legjelentősebb részét a valláskritika képezte. Nézeteit fő művében A kereszténység lényegében fejti ki, melyban a XVIII. századi francia materialistákhoz kapcsolódik.

Feuerbach szerint a vallás nem más mint a fantasztikum visszatükrözése az ember fejében. Az ember lényének legjobb tulajdonságait kivetíti önmagából, és ezekkel teremti meg Istent: Isten öntudata, az ember öntudata, isten megismerése az ember megismerése. A vallás lényegében és tudatában semmi más nincsen, mint általában az ember lényében és önmagáról és a világról való tudatában van. A vallásnak nincsn saját külön tartalma. Az isteni lényeg annál pozitívabb lesz minél több jót vetít ki az ember önmagából: Amivel istent gazdagítják, azzal az embernek szegényednie kell.

Feuerbach nem a vallást akarta megszüntetni, nem a "totális tagadás" felé hajlott, hanem a "vallási elv megújjulását" szerette volna elérni.

A vallás problémája terén is szembeszál Hegel-el, szerinte ugyanis abszolút vallás nem létezhet, mert minden vallás a keletkezési kor és a létrehozó emberek fejlettségétől függ: nem az abszolútum az öntudat, hanem az öntudat az abszolútum. Amilyen az ember, olyan az istene.

[szerkesztés] Megjelent művei

Gedanken über Tod und Unsterblichkeit, Nürnberg 1830 (névtelenül)
Abälard und Heloise, Ansbach 1834
Geschichte der neueren Philosophie, Ansbach 1833-1837, 2 Bde.
Kritiken auf dem Gebiet der Philosophie, Ansbach 1835
Pierre Bayle nach seinen für die Geschichte der Philosophie und der Menschheit interessantesten Momenten, Ansbach 1838
Über Philosophie und Christentum, Ansbach 1839
Das Wesen des Christentums , Leipzig 1841
Über das »Wesen des Christentums« in Beziehung auf den »Einzigen und sein Eigentum« (Version 1845 + Änd. 1846)
Grundsätze der Philosophie der Zukunft, Zürich und Winterthur 1843
Das Wesen des Glaubens im Sinne Luthers, Leipzig 1844
Vorlesungen über das Wesen der Religion, Leipzig 1851
Theogonie, nach den Quellen des klassischen hebräischen und christlichen Altertums, Leipzig 1857