Latinok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A latinok indoeurópai nyelvet beszélő ókori itáliai nép, a latiumi síkság lakói. A vegyes eredetű nép (többnyire hamvasztásos jellegű temetkezés jellemző kultúrájukra, de felbukkan a halottak eltemetése is) eredetileg számos kis közösségben, úgynevezett populusban élt, amelyek az i. e. 8. század - i. e. 4. században fokozatosan olvadtak össze nagyobb államokba, a legerősebb közülük Róma volt. A populusok vallási jellegű szövetséget alkottak, amelyek közül a legtöbb tagot a Jupiter Latiaris kultuszcsoportja számlálta at Alba-hegyen. Vezetése korán római kézbe került, ám ez nem jelentett egyben politikai irányító szerepet is. A legjelentősebb ferentiai liga Diana ariciai szentélye körül tömörült, és az i. e. 6. század - i. e. 4. században egész Latium központjának számított, ahol a független populusok képviselői egyenlő feltételek alapján tárgyaltak, megválasztották szövetségi tisztségviselőiket és egyeztették politikai tisztségviselőiket. Ezeket a feltételeket a római etruszk uralom és a többi latin állam Róma ellen viselt háborúja (i. e. 498 - i. e. 493) után Spunius Cassius consul szerződésben újra megerősítette. A helyzet változatlan maradt az i. e. 5. század zavaros időszakában is, ám a következő században Róma egyre nagyobb mértékben kezdett beleavatkozni szomszédai ügyeibe. A latinok i. e. 340 és i. e. 338 között fegyvert fogtak az új politika ellen, ám a rómaiak a samnisok segítségével leverték őket, a szövetséget feloszlatták, a kisebb államokat bekebelezték, a nagyobbakat pedig alávetett szövetségeseikké tették.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by 