Kiskunsági Nemzeti Park
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. Hasonlóan a Hortobágyhoz, ez táj is az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti park értékes területeket foglal magába: a Duna-völgy szikes pusztáit, tavait, a Duna-Tisza közi Hátság homokbuckáit, homokpusztáit, mocsarait, az Alsó-Tiszavidék holtágait és ártéri erdeit, a Bácska homokbuckáit és dunavölgyi löszpartjait. Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei a Ramsari egyezmény hatálya alá tartoznak, fokozottan védettek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A nemzeti park területi egységei
[szerkesztés] Felső-kiskunsági puszta
Ez a területegység első ránézésre a Hortobágyra hasonlít. A hajdani Duna-ártéren a folyószabályozás után fel-gyorsult a szikesedés, a növényzetét elsősorban olyan sótűrő-sókedvelő fajok alkotják, mint a veresnadrág csenkesz, magyar sóvirág, kamilla, sziki üröm. Állatvilágának értékes képviselője a túzok, a kék vércse, az ugartyúk. A végrehajtott élőhely-rekonstrukció nyomán olyan vizes élőhelyek alakultak ki, amelyek vonzzák a vízimadarakat.
[szerkesztés] Felső-kiskunsági tavak
A terület mélyedéseiben szikes tavak és mocsarak alakultak ki. E ritka élőhelytípus értékes növény- és állatvilágnak ad otthont. Jellemző növényei a fehér tippan, a sovány csenkesz. Fészkelő közösségek alakultak ki gulipánokból, gólyatöcsből és küszvágó csérből. Magasabb részein ugartyúk fészkel.
[szerkesztés] Izsáki Kolon-tó
Az egykori kiterjedt tóból mára nádas, mocsár, fűzláp és zsombékos maradt. Állandó fészkelő és táplálkozó helyként szolgál a madarak számára. Területén megtalálható a vörös- és szürkegém, a kis és nagy kócsag. Halai közül értékes a lápi póc és a réti csík.
[szerkesztés] Fülöpházi buckavidék
A vidék futóhomokját az Ény-DK-i irányú szelek alakították. A buckavidék ma is változtatja arcát. A szél továbbviszi a homokot, és máshol buckát épít belőle. A szélárnyékos oldalakon a növényzet. képes megtelepedni A szárazsághoz jól alkalmazkodik a naprózsa, a kései szegfű, a kékvirágú szamárkenyér, a homoki vértő. Az állatvilág képviselői főleg a rovarok közül kerülnek ki. A rovarok nyújtanak táplálékot a homoki gyíkoknak. Értékes madárfajai a sárgarigó, a gyurgyalag, a szalakóta.
[szerkesztés] Orgoványi rétek
A terület keleti részére az időszakosan vízzel borított láprétek a jellemzőek. Védendő értékei az orchideák. Költési időben sok vízimadár él itt. Legértékesebb állata a Metelka-lepke. Nyugati részén homokbuckák találhatók, amelyek a fülöpháziakkal ellentétben nem vándorolnak. Növényzete nyílt homoki gyep borókával, fokozottan védett növénye a csikófark. Fészkel itt ugartyúk és szalakóta.
[szerkesztés] Bócsa-Bugac buckavilága és pusztái
A nemzeti park legnagyobb és legösszetettebb területe. Területén homokpuszták, buckák, szikes tavak, mocsarak váltakoznak. A homokfelszínek értékes növényei a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a gyapjas csüdfű. Az Alföldön egyedül itt él a fűrészlábú szöcske, a rákosi vipera pedig nemzetközileg védett. Az itt tartott szürkemarha, racka és mangalica állományok az állattenyésztés szempontjából génbankot jelentenek.
[szerkesztés] Szikra és az Alpári-rét
A terület értékét a szikrai Holt-Tisza adja erdeivel, mocsaraival. Sokféle vízinövény találja meg itt életfeltételeit, mint a kolokán vagy a mocsári nefelejcs. Legértékesebb növény a békaliliom és a tiszaparti margitvirág. Találkozhatunk fattyúszerkővel, tavi denevérrel.
[szerkesztés] Miklapuszta
Itt található hazánk legnagyobb összefüggő, meszes-szódás szikes pusztája. Amikor a területet víz borítja, megjelennek a vízimadarak és nyomukban a ragadozók, mint a kígyászölyv, a parlagi és réti sas. Fészkel itt bíbic, széki csér, túzok és ugartyúk.
[szerkesztés] Peszéradacsi rétek
Változatos élőhelyei között lápokat, mocsárréteket, homokbuckákat és homoki erdőket találunk. Növényei között szerepel a szarvas-, légy- és pókbangó, a mocsári kardvirág, a vitézvirág.
[szerkesztés] Tájvédelmi körzetek
[szerkesztés] Mártélyi Tájvédelmi Körzet
Az 1846-os Tisza szabályozása nyomán jött létre a Mártélyi- és a Körtvélyesi-Holt-Tisza. A tavaszi áradások idején víz borítja a területet, a magasabb szárazulatokra szorulnak az őzek, nyulak, talajon fészkelő madarak. A nyár folyamán viszont csak a holtágakban és kubikgödrökben marad víz, de így legalább a madarak nem maradnak szállás és táplálék nélkül.
[szerkesztés] Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet
Értékei között szikes és halastavak, festői morotvák, kubikgödrök, sás- és mocsárrétek, homokpuszták, szikes és pusztagyepek, erdők szerepelnek. A Duna-Tisza közi és a tiszántúli növénytársulások itt találkoznak és keverednek egymással. A változatos élőhelyek változatos állatvilágnak adnak otthont. A szegedi Fehér-tó egyedülálló madárvilágával az egyik legjelentősebb szikes tavunk.
[szerkesztés] Természetvédelmi területek
- Ásotthalmi Láprét Természetvédelmi Terület: az igen kis kiterjedésű védett területen 14 védett növényfaj él.
- Bácsalmási Gyapjas Gyűszűvirág Termőhelye Természetvédelmi Terület: az Alföldön ritka, fokozottan védett gyapjas gyűszűvirág természetes előfordulása.
- Császártöltési Vörös-Mocsár Természetvédelmi Terület: a Duna-Tisza közének legmélyebb részén alakult ki ez a tőzeges terület, mely legnagyobb területét egész évben víz borítja. Nagy számban él itt a kis- és nagy kócsag, valamint a közeli löszfalban gyurgyalagok fészkelnek.
- Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület: a környező tanyavilág építkezéseinél fontos szerepet játszó hajdani “kővágó hely” kiemelkedő földtani értékei a réti mészkő és dolomit, melyek szélbarázdákban kialakult egykori szikes tavacskákban rakódtak le.
- Csongrádi Kónya-Szék Természetvédelmi Terület: a szinte mindig vízzel borított terület magasabb, száraz részein szikes gyepek találhatók bárányparéjjal, pozsgás zsázsával, mézpázsittal.
- Érsekhalmi Hét-Völgy Természetvédelmi Terület: a terület felszínét hét kisebb-nagyobb völgyecske határozza meg, amelyek az utolsó jégkorszakot követő csapadékban gazdagabb időszak összefolyó felszíni vizeinek felszínalakító munkája nyomán jöttek létre.
- Hajósi Homokpuszták Természetvédelmi Terület: a védett terület talaja löszös homok, ezért jobban tartja a vizet, mint a tiszta homoktalajok. Védett növényei a homoki kikerics, a homoki nőszirom, a tavaszi hérics, a kései szegfű és az agárkosbor. Védett állatai a rézsikló és az ürge.
- Hajósi Kaszáló És Löszpart Természetvédelmi Terület: a község magas löszfalait vasvirág díszíti.
- Kéleshalmi Homokbuckák Természetvédelmi Terület: a homokvidék szélhordta buckáinak meleg déli oldalán szinte csak a csenkesz telepedik meg. A buckák lábánál felgyülemlő víz nyomán égerlápok alakulnak ki, míg a hátakon és az árnyékosabb oldalakon tölgyesekkel, fehér nyárasokkal, galagonyabokrokkal, borókával, akáccal tarkított gyepek találhatók.
- Kiskőrösi Turjános Természetvédelmi Terület: e láprét jellemző virágai a tövises iglice, a bakfű, a sziki cickafark és a mezei varfű. A kaszálók mélyebb részein tavasszal ritka orchideafélék nyílnak, mint a mocsári-, poloskaszagú és vitéz kosbor.
- Kiskunhalas Fejtéki-Mocsár Természetvédelmi Terület: az egykor kiterjedt mocsár helyén már csak ez a kiszáradó láprét található, olyan értékes növényekkel, mint például a vidrafű és a posványkakastaréj.
- Kunfehértói Holdrutás Erdő Természetvédelmi Terület: a virginiai holdruta egyetlen hazai termőhelye ez az erdő.
- Kunpeszéri Szalag Erdő Természetvédelmi Terület: a terület igazi értékei az erdőt kísérő láp- és mocsárrétek. Értékes növénye a légybangó és az óriás útifű. Ez utóbbi hazánkban egyedül itt és az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén található meg.
- Péteri-Tó Természetvédelmi Terület: a nádas jelentős gémtelepet rejt. A terület további értéke a regisztrált 34 csigafaj, köztük az igen ritka gombcsiga.
- Pusztaszeri Fülöp-Szék Természetvédelmi Terület: az egykori tó helye ma már csak nagyobb esőzések nyomán kerül víz alá, de a madarak így is hamar birtokukba szokták venni. Megmaradt továbbá a szikesekre jellemző növényvilág, valamint egy-két ritka állatfaj is, mint például a szongáriai cselőpók.
- Pusztaszeri Hétvezér Emlékmű Természetvédelmi Terület: a hagyomány szerint az Árpád-halmot a honfoglaló magyarok első országgyűlésekor sisakjukkal hordták össze. Az obeliszk tetején turulmadár látható.
- Szelidi-Tó Természetvédelmi Terület: a Kalocsai-Sárköz egy része ártér. Morotvái, elhagyott folyómedrei közül egyedül a szikes Szelidi-tó tartja meg egész éven át a vizét. A tó környéki szikesek és rétek növényvilága a kedvezőtlen behatások ellenére is gazdag és értékes.Állatvilágának értékes madárfaja az egykori három kurgán egy megmaradt képviselőjének homokfalában megtelepedett gyurgyalag. A szikfoltos részeken túzok, ugartyúk fészkel. A tó mellett költ a kerecsensólyom és a réti sas.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
A Kiskunsági Nemzeti Park honlapja
Based on work by 