Károk (ókori nép)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A károk (görög Καρες Karesz, vagy Καρικοι Karikoi) Kária lakói voltak Anatólia délnyugati részén. A hagyomány szerint nevüket legendás királyukról Kar-ról kapták (Hérodotosz, 1.171). Az ókori görögök gyakran állították, hogy Káriát erdetileg a görög jónok gyarmatosították, de valójában úgy tűnik, hogy a károk megelőzték őket ebben. Homérosz szerint (a későbbi jón) Milétosz kár város volt a trójai háború idején (Iliász, 2.865) és Hérodotosz 1.171 írja, hogy a károk Kária őslakóinak tartják magukat.
A modern nyelvészet szerint a kár nyelv egy anatóliai nyelv volt, amely csoportba tartozott még a lük nyelv és a lüd nyelv is többek között.
Zsoldosok egy csoportját az ókori egyiptomi és núbiai források - I. Pszammetik és II. Pszammetik idejéből - károkként említik. A károkat világosan említi a Bibliában a Királyok könyve 2 (11:4) és Sámuel könyve (8:18, 15:8 és 10:23). Homérosz szerint a károk a trójaiakhoz csatlakoztak a akhájok ellen (Iliász, 2.865).
A károkat régebben gyakran a lelegekhez kötötték, de a lelegekkel való kapcsolatuk homályos. A két csoport különbözőnek tűnik, akik később viszont keveredtek egymással. Sztrabón (7.321, 13.611) írta, hogy olyannyira keveredtek, hogy gyakran összetévesztették őket. Athéneusz (6.271) szerint viszont a károk és a lelegek olyan viszonyban voltak egymással, mint a lakedaimóniak a helótákkal. A két nép összekeverése Hérodotosznál (1.171) is megtalálható, aki azt írja, hogy a károk, amíg állítólag a Kükládokon laktak, lelegekként voltak ismertek.
Kár leleteket találtak a régi Perszepoliszban - a modern kori iráni Takhte Dzsamsidban.
[szerkesztés] Lásd még
- müszök
- lüdök
- lükök
)
Based on work by 