John Keats

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

John Keats (London, 1795. október 31 - Róma, 1821. február 23), a nagy angol romantikus költők egyike, ("Szépség Költője")

[szerkesztés] Élete

Polgári családból származott, 15 éves korában árva lett. Patikusinasként dolgozott Edmondsban, majd 1815-től felcser volt Londonban. 1817-ben megjelent első verseskötete Versek címen. 1818-ban írta Endymion című szimbolikus elbeszélő költeményét, de értetlen fogadtatásban részesült. Később megjelent műveit már kedvezőbb fogadtatásban részesítették, de súlyos beteg lett, és Rómába utazott gyógyulni. Rómában hunyt el 26 éves korában.

[szerkesztés] Művei

John Keats, Charles Brown rajza (1819)

Álom és költészet: programadó szonettje, melyben megfogalmazza: "még nem lakosa a költészet mennyei birodalmának" de 10 évet kér az élettől, hogy teljesíthesse mennyei tervét, és egy nemesebb léthez emelkedjék, ahol megismeri a szív küzdelmét és gyötrelmeit.

Endymion: az első hosszabb műve, négy könyvből álló költői románc, melyet a tragikus végű ifjú költő, T. Chatterton emlékének ajánl. Képzelete költői képek, látomások, epizódok sokaságában vándorol. Előszavában megjegyzi, hogy fél a kritikától és az értetlenségtől. E félelme valóra is vált.

Lamia (1820): szerelmi elbeszélés, mely görög forrásból merít: Lükeiosz női alakot öltve kígyónak bizonyul s a lány belehal a csalódásba. Tanulsága: a hideg gondolat érintésére elszáll a varázs.

Isabella (1820): szerelmi elbeszélés, tárgya Boccaccio Decameronjából merít. Verselése: ottava rima. Maga hasonlítja történetét forrásához: "Ó a hajdani szép regény mivé lett, Mivé a dalnok egyszerű jaja." Hiányolja saját életművében az élettapasztalatot, a gondolatot.

Szent Ágnes - este (1820): szerelmi témájú verses elbeszélés. Központi gondolata: ellenséges külvilág és ifjú szerelem. Itt a történet a szerelmesek boldogságával ér véget.