I. Mária angol királynő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
I. Mária angol királynő (1516. február 18. - 1558. november 17.) a Tudor-házból, akit Véres Máriának (Bloody Mary) is neveznek. Az angolban a bloody sokkal pejoratívabb jelző, mint a magyarban a véres. Egyetlen életben maradt gyermeke volt VIII. Henriknek és Aragóniai Katalinnak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Születése
1509-ben meghalt VII. Henrik, s mikor még tizennyolcadik életévét se töltötte be, fia, VIII. Henrik királyként uralkodhatott. Apja két főminiszterének elbocsátása után feleségül vette Aragóniai Katalint, bátyja özvegyét, amely megerősítette Anglia kapcsolatát Spanyolországéval. Házasságuk, csak úgy, mint Yorki Erzsébeté és Tudor Henriké, a rózsák háborújának ellenzéséül szolgált.
[szerkesztés] A trónra kerülésig
1527-ben Mária Wales hercegnőjeként uralkodhatott, s ez volt az első eset, hogy egy nő saját jogán jutott el idáig. Amikor Henrik a feleségét magától eltaszította és házasságát önhatalmúlag felbontotta, Máriára szomorú napok virradtak. 1533-ban megszületett VIII. Henrik és második felesége, Boleyn Anna lánya, Erzsébet. Máriát semmibe vették, törvénytelen gyereknek nyilvánították. Amikor 1536-ban Boleyn Annát lefejezték és Erzsébet is kegyvesztett lett, akkor úgy tűnt, megjavult a viszony Mária és Erzsébet között.
Henrik utolsó felesége, Catherine Parr igyekezett jó viszonyt kialakítani Máriával és Erzsébettel. Mindketten visszatérhettek az udvarba. Az 1544-ben kihirdetett trónörökösödési rend elismerte ugyan Máriának a trónra való igényeit, de mivel a VI. Edward nevében uralkodó államférfiak sürgetése dacára sem mondott le katolikus hitéről, ők (elsősorban a northumberlandi herceg) Edward korai halála után Máriát a trónöröklésből kizárták és Jane Grey-t ültették a trónra. El akarták fogni Máriát, de ő addigra elszökött, és királynővé kiáltotta ki magát. Követői nagy számmal akadtak. A Tower úgy határozott, hogy Lady Jane Grey apjának kell seregével Mária ellen vonulni, de Jane inkább megsemmisítette Edward törvényét, mintsem apját oda küldte volna. Így Mária trónra kerülhetett. Jane Greynek 9 napig sikerült megtartania a trónt. Mária, a legitim elv képviselője, valóságos diadalmenetben vonult be 1553. augusztus 3-án Londonba katolikus híveivel, és kegyetlenül elbánt ellenfeleivel.
[szerkesztés] Uralkodása
Mária minden törekvése arra irányult, hogy az angol protestantizmusnak véget vessen és Angliát a szentszékkel megint kibékítse.
[szerkesztés] Mária megkoronázása
Egyre többen álltak az oldalára, ami egyben azt is jelentette, hogy nagyobb eséllyel tudott küzdeni a protestánsok ellen egész Angliában. VIII. Henrik első szülött lányaként jobban tisztelték, mint Erzsébetet, és így könnyen elfogadták, hogy ő lett Anglia királynője. Mindazokat, akik megpróbálták megváltoztatni a trónutódlás törvényét, kivégeztette. Lady Jane-t és jövendőbéli uralkodótársát, Guilford Dudley-t bezáratta a Towerbe. Mária finoman felszólította népét, hogy térjenek át a katolikus vallásra. Nyílt titok volt vallási meggyőződése, de ekkor még semmilyen súlyosabb következménye nem volt erős hitének. Erzsébetre nagyobb nyomás nehezedett. A leghelyesebb döntés az lett volna, ha ő is áttér, és katolikusként élte volna tovább napjait. A helyzet kísértetiesen hasonlított Edward és Mária régi viszonyára, csupán fordult a kocka: most Mária ült a trónon, és Erzsébet volt az, aki egyelőre nem változtatta meg nézeteit, akármennyire is várták el tőle. A nyilvánosság előtt továbbra is fenntartották a látszatot, hogy kapcsolatuk kifogástalan, jó testvérekhez méltó. A koronázás előtt Erzsébet kihallgatást kért nővérétől, és könnyek között kérte megbocsátását, amiért eddig nem a katolikus vallást gyakorolta, és tudatlanságával mentegetőzött. Hamar „meg kellett törnie”, hogy a koronázás már békében történjen, és Mária semmilyen elhamarkodott döntést ne hozzon ellene. Szeptember 8-án, Szűz Mária születésének ünnepén ment végbe a ceremónia, s négy nappal később megnyitották a parlamentet is. Megtették az első lépéseket a katolicizmus helyreállításának érdekében, majd Aragóniai Katalin és Henrik házasságát törvényesnek nyilvánították, így Mária abszolút törvényes uralkodóként foglalhatta el helyét a trónon.
[szerkesztés] Mária házassága, II. Fülöp
Mária fontolgatni kezdte, hogy Erzsébetet kirekeszti a trónutódlásból, s folyamatosan lealacsonyította húga szerepét. Megtehette, hisz ebben senki sem tudta gátolni vagy befolyásolni. Erzsébet engedélyt kért, és elhagyta az udvart, ami mindkettőjüknek kedvezett. A királynő már harminchét éves volt, férj nélkül. Egyre kevesebb esélye volt arra, hogy gyermeket hozzon a világra. (Főleg az akkori betegségek és veszélyek mellett) Tény volt, hogy egy királynő posztja addig nincs teljes biztonságban, amíg férjhez nem megy, és meg nem erősíti kapcsolatát valamely országgal a házasság által.
Mária segítséget kért V. Károlytól. Károly régebben sokat segített Máriának, amikor még élt VIII. Henrik. Jegyesek voltak egy ideig, de a sors úgy hozta, hogy nem házasodtak össze, és a spanyol császár másik nőt vett el. Idő közben megözvegyült, de túl öreg és „megfáradt” volt ahhoz, hogy összeházasodjanak, ezért fiát ajánlotta, Fülöp herceget, az ellenreformáció buzgó harcosát. Fülöp is özvegy volt, de mindössze huszonhat éves. Fülöp Angliába utazott 1554. júliusában. és megtartotta Máriával az esküvőt, de már néhány hét múlva elhagyta nejét és hosszú ideig nem tért vissza a számára nem rokonszenves Angliába.
Károly az eretnekség és Franciaország ellen harcolt, ezért Mária és Fülöp házassága kedvezőnek bizonyult, és az angliai területek is erősíthették volna céljai elérésében. Másik fiát, Ferencet, már eljegyezte a skótok királynőjével, Máriával. Vallási szempontból is kecsegtető volt az ajánlat, hisz Anglia területén számos eretnek tartózkodott, s Károly alattvalóinak ez a terület szinte olyan volt, mint egy „kísérleti laboratórium”, s Angliát Habsburg-gyarmattá tehették volna. Fülöp ugyan nem túl lelkesen, de engedelmeskedett apjának. Az angol királyi udvarnak nem tetszett, hogy Mária a spanyolokkal köt szövetséget a házasság által, csak úgy, mint Anglia népének. A déli és délkeleti területeken felkelés indult.
[szerkesztés] Felkelés Mária ellen
A spanyol házasság híre nagy aggodalmat keltett az angol protestánsokban és a Thomas Wyatt-féle összeesküvéshez vezetett. 1554-ben indult a Wyatt-felkelés, Sir Thomas Wyatt, Lady Jane Grey apja, aki nemrég szabadult a Towerből, a Carew-család, és Sir Thomas Croft vezetésével. Anglia déli és közép részeit felosztották egymás közt, annak érdekében, hogy Mária elveszítse a trónt, és Erzsébet foglalja el helyét, s Courtneay-hoz adták volna feleségül. Összeesküvés volt ez, amely nemcsak Mária posztját fenyegette, hanem élete is veszélybe került. Azt tervezték, hogy francia segítséggel meggátolják, hogy Anglia Habsburg-gyarmattá váljon, azonban kiderült, mit terveztek. A felkelők az ijedtségtől idő előbb léptek, és a négy felkelő területből három vereséget szenvedett. Hiába minden próbálkozás, a felkelés megbukott, Wyatt megadta magát, követői pedig vagy elfutottak, vagy elfogták őket. Guilford Dudleyt és Lady Jane Grey férjét lefejezték, és megcsonkított maradványaikat eltemették a St. Peter Vincula kápolnában. Lady Jane volt a következő, őt sem kímélték. Csupán tizenhét éves volt.
Erzsébetben rémületet keltett nővére kegyetlensége, hisz a felkelők az ő nevében léptek fel, és nem Lady Jane nevében. Nagy esély volt arra, hogy ő is úgy végzi, ahogy a nála három évvel fiatalabb lány. Mária levelet írt húgának, melyben megkérte, hogy térjen vissza az udvarba, és megígérte, hogy szívélyesen fogadják majd. Erzsébet nem hitt neki, és betegségre hivatkozva visszautasította. Erzsébet sorsa a legfontosabb napirendi kérdéssé vált. Ambivalens híresztelések láttak napvilágot, és maga Mária is egyik nap azt állította, hogy lefejezteti húgát Courtenayval együtt, másnap pedig egy különítményt küldött érte, hogy elvitesse az udvarba. Továbbra is betegségre hivatkozva tért ki az ajánlat elől, egészen addig, amíg elég erősnek nem nyilvánították, és muszáj volt elmennie nővéréhez. Útközben valóban megbetegedett, és így sokkal később ért az udvarba, mint ahogy tervezték. A királynő nem volt hajlandó személyesen fogadni. Érkezése napján fejezték le Lady Jane apját, és folyamatosan gyűltek a bizonyítékok Erzsébet ellen. Wyatt a kihallgatások során tagadta, hogy Mária halálát akarták volna elérni a felkelésekkel, ám épp elegendő ürügyük volt arra, hogy Erzsébetet bezárassák a Towerbe. Hiába írt levelet, amelyben minden vádat cáfolt, csak időt sikerült nyernie: Winchester és Sussex grófja elmentek érte, és átvitték a Towerbe.
[szerkesztés] Erzsébet a Tower-ben
Mária tanácsnokai azon fáradoztak, hogy Erzsébetre egyértelműen rá tudják bizonyítani, hogy kapcsolata van a felkelőkkel. A gyenge és védtelen nő látszata ügyes trükknek bizonyult, habár cseppet sem volt az: a királyság második legnagyobb birtokosa volt, és kincstára tele volt pénzzel. Donningtoni birtokával próbálták kapcsolatba hozni az összeesküvést, de Erzsébet először azt mondta, hogy sosem járt még azon a birtokán, de mikor szembesítették Crofttal, már nem bizonyult hitelesnek. Azt állította, hogy nem akar Donningtonba költözni, és nem is állt szándékában soha, ám Mária leveleiben mégis ilyesféle kérdéseket tett fel neki, mintha húga álláspontját észre sem venné. Erzsébet megadta magát, nem volt más választása. Wyatt kivégzése komoly fenyegetést jelentett számára, ám Wyatt beszédében jelentette, hogy sem Erzsébetnek, sem Courtenaynak nincs köze a felkelésekhez. Lefejezése után tanácsnokok látogatták meg Erzsébetet a Towerben, és valószínűleg megpróbálták rávenni arra, hogy vallja be el nem követett bűneit. Sikertelen próbálkozás volt. Fogságának szigora rohamosan enyhülni kezdett. Délelőtt és délután sétálhatott a palota belső kertjében, és egyre kevesebb figyelem összpontosult rá. A Tower új parancsnokot kapott, és katonákat toboroztak. Erzsébetet elengedték, és házi őrizet alatt tartották Woodstockban. A felkelőket országszerte üldözték, lefejeztették, vagy feldarabolták. Anglia népe lassan jobban tisztelte és szerette a királynő testvérét, mint magát Máriát. Miközben Erzsébet a Towerből Woodstockba utazott, ajándékokkal és jókívánságokkal halmozták el. Sir Henry Bedingfield volt a börtönőre, ám ez a feladat cseppet se volt könnyű: Bedingfield Mária legnagyobb hívei közé tartozott, de iskolázottsága meglepően alacsony szinten volt. Úgy kellett óvnia a királynő húgát, hogy a házi őrizet nagy szabadságot adott neki, ráadásul Erzsébet nagyon okos nő volt. Csak azok az udvarhölgyek maradhattak mellette, akiket az uralkodó megbízhatónak vélt. Thomas Parryről tudták, hogy teljes mértékben Erzsébet mellett áll. Ő volt a háztartás pénzügyi irányítója, és Bedingfield nem tudta elvégezni munkáját, ezért kénytelen voltak továbbra is ott tartani. Parry körül feltűnően gyakran fordultak meg Erzsébet szolgálói, mert szükségét látták annak, hogy a háztartás érdekében felkeressék a kincstárnokot. Felmerült a gyanú, hogy összeesküvés áll a dolgok hátterében, de a pénzügyi irányító minden nyomot eltüntetett, ami erre utalt volna. Gyorsan lépett, hogy érvényesítse Erzsébet jogait. Erzsébet mindig is túl gyakorlatias és józan volt ahhoz, hogy részt vegyen az összeesküvésekben, vagy támogassa azokat. Sosem bízott abban, hogy ezek valóban sikerek lehetnek – noha azért tudni akart róluk. Tárgyalások által akart megegyezni Máriával, s levelezni kezdtek. Határozottan kijelentette, hogy ártatlan, és félreértéseken alapulnak az ellene szóló vádak. Továbbra is teljes erővel védte magát. Nővére levelében sajnálatát fejezte ki, amiért egyáltalán okot adtak a gyanakvásra, s hangsúlyozta nagylelkűségét, amiért vele nem úgy járt el, mint a többi felségárulóval. Ebben a hangvételben úgy tűnt, Mária mégsem gondolja meg magát, és továbbra is zavaró tényezőként tartja számon húgát. Hiába bizonygatta ártatlanságát leveleiben. A tanács megosztott volt. Erzsébetnek odaadóan kellett részt vennie a katolikus szertartásokban, s ezt minden akadékoskodás nélkül megtette. Egyetlen dolgot tett, ami egyeseknek szemet szúrt: angol nyelvű bibliát kért, a litániát és a rövid szentekhez való fohászkodást angolul mondta. Mária megkérte, hogy latinul mondja ezeket az imákat, s húga engedelmeskedett. A vádolás és mentegetőzés továbbra sem ért véget. Erzsébet kezdte feladni a reményt, hogy helyzete gyorsan megoldódhat, és kérvényt adott be, hogy közelebb költözhessen Londonhoz. Természetesen ezt is megtagadták tőle. Bedingfielddel továbbra sem jött ki, és nyílt megvetéssel kezelte. A férfi kérelmezte, hogy mentsék fel állásából, de még csak válaszra sem méltatták. A házi őrizet nem egészen egy évig tartott. Ez idő alatt gyorsan zajlottak az események, s ez az időszak volt talán Mária uralmának csúcspontja. „Karja biztonságot tett hatalmáról: szétszórta a szívükben gőgösködőket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket jóllakatta, de a gazdagokat üres kézzel küldte el”¬*
[szerkesztés] Esküvő
Mária házasságról szőtt álmai beteljesülni látszódtak. Erzsébet konkrétan nem tudhatott arról, hogy valóban lesz esküvő, hisz megtagadtak tőle minden információforrást, de valószínűleg Parry titkos közvetítőhálózata által sikerült megtudnia. Nővére házassága azt jelentette, hogy elveszti jogcímét a koronára, és Fülöp veszi át a hatalmat. 1554. július 25-én megesküdtek a Gardiner katedrálisban, és maga a püspök adta őket össze. Jegygyűrűje egyszerű volt, hogy szűz hajadonok módjára menjen férjhez, s ez által is kifejezze mély vallásosságát. Érdekes módon Fülöpnek spanyol létére lenyűgöző angol származásvonala volt. Házasságuk a Lancaster családfa szerteszét futó ágainak találkozása volt.
[szerkesztés] Róma fennhatósága
A parlament mindeddig ellenezte, hogy ismét Róma fennhatósága alá kerüljön az anglikán egyház, s helyreállítsa az egyház kényszerítő hatalmát az eretnekekkel szemben. Az új parlament első dolga volt, hogy eltöröljék azt az ítéletet, miszerint Reginald Pole bíboros felségáruló. A bíboros egyben követ és pápai legátus volt, s célja az volt, hogy megbékítse Rómát Angliával. Kifejtette küldetését a parlament mindkét házában, s nem sokkal ez után mindkét ház elfogadott egy elvi határozatot arról, hogy visszatérnek Rómához.
A parlament megszüntette a VIII. Henrik és VI. Edward által kiadott egyházi törvényeket és elismerte a pápa szupremáciáját, Mária pedig örömmel mondott le az angol nemzeti egyház feje címéről. Egyúttal azonban üldözni kezdte a protestáns hithez ragaszkodó főpapokat, és többüket máglyára ítélte. Néhány hónap alatt számos tudós papot égettek el és ennek a révén nevezték el a protestánsok a királynét Véresnek.
VIII. Henrik egykori Angliája rendkívül sikeres volt. A Rómától való elszakadás kellemes nemzeti érzést indított el az emberekben. Az ország elszigeteltsége büszkeséggel töltötte el a népet. Úgy vélték, hogy a vallás változhat, de Anglia sorsa és hivatása változatlan marad.
[szerkesztés] Mária „terhessége”
Ahogy a többi uralkodónőtől, Máriától is elvárták, hogy gyermeke foganjon. Pole megáldotta, s nem sokkal ezután beszélni kezdtek terhességéről. Károly nagy örömmel fogadta, hogy unokája lesz, s biztosra vette, hogy kisfiút hoz majd a világra. Az egész ország imádkozott és áldását küldte a királynőre. Szinte biztosra vehető, hogy Erzsébet nem csatlakozott az imákhoz, viszont kötelezően részt kellett vennie a pompás szertartásokon, amelyek a hírt követték. Április 30-án szárnyra kélt a hír, hogy a királynő egy egészséges fiúgyermeket hozott a világra, s megkondultak a harangok. Erzsébettel közölték, hogy milyen szerepet szánnak neki a keresztelési szertartáson, de másnap kiderült, hogy a hírből semmi sem igaz, és Mária továbbra is terhesnek vallotta magát. Erzsébetet behívatta magához nővére. Kései órában történt a váratlan találkozó, akár gyilkossági merényletre is számíthatott nővérétől. Már egy éve nem találkoztak. Mária kifakadt húgának, és kérdőre vonta, hogy miért nem vallja be bűnösségét továbbra sem. Erzsébet letérdelt, de továbbra sem engedett nővére követeléseinek. Mária egyre rosszabb állapotban volt, és egyre egyértelművé vált, hogy „terhessége” igazából valamilyen betegség szövődménye, hacsak nem valami cselszövés része. Felmerült, hogy Mária gyermektelenül hal meg, s Mária, a skótok királynője került volna trónra katolikus mivoltából fakadóan, de a Habsburgoknak ez veszedelmet jelentett: az ő uralma alatt egyesülne a két szigetkirályság, és francia-brit uralom jönne létre, ezért Erzsébetet tartották a legkecsegtetőbb trónörökösnek. Mária ragaszkodott terhességének illúziójához, hónapokon keresztül. Húga mindvégig mellette volt, s megpróbált rajta segíteni. Az emberek azt beszélték, hogy talán sosem volt terhes. II. Fülöp nehezen bírta elviselni a híreszteléseket. Elhatározta, hogy mentheti, ami menthető, és távozik. Azt üzente, hogy néhány hétig lesz távol, de később jócskán meghosszabbodott ez a távollét. Mária helyzete ellenére elmondható, hogy mindent elért, amit akart: bevezette a katolicizmust, és hozzáment ahhoz a férfihoz, akihez akart, s sikerült megtartania trónját, de élete hanyatlani kezdett.
[szerkesztés] Erzsébet elhagyja az udvart, összeesküvések
Mária kezébe vette a kormányzást, és húga ismét zavaróvá vált. Megnyitotta negyedik parlamentjét. Angliát sokan elhagyták ez eretneküldözések és az összeesküvések miatt. Újabb összeesküvésekhez készülődtek, Henry Dudley vezetésével és Ashton. Mária kormányzatát akarták megbuktatni ismét, Erzsébet és Courtenay trónra lépésével. Csupán hangnemében különbözött a felkelés a Wyatt-féle összeesküvéstől. Erzsébetről szabadabban beszéltek, és teljes mértékben őt használták fel a szervezkedéshez, tudta nélkül. Huszonkettedik életévében járt. Az ő egyénisége vált a felkelők legjobb toborzójává, habár a nyilvánosság előtt nem sokat beszéltek róla, és neve csak a trónutódlásra vonatkozó törvényben szerepelt nyilvánosan. Az összeesküvők sikeresen hozzájutottak a kincstárhoz, Dudley és Ashton elhajóztak Franciaországba, hogy embereket toborozzanak. Pole bíboros tudomást szerzett mindenről, mindazonáltal lassan tudták magakadályozni és összegyűjteni a felkelés tagjait, hisz a vezetők Franciaországban tartózkodtak. Erzsébet alattvalóit letartóztatták, és fegyveres őrséget állítottak háza köré. Legalább akkora veszélyben volt, mint a Wyatt-felkelések idején, de meg kellett őriznie higgadtságát. Londoni lakhelyén rábukkantak egy rejtekhelyre, amelyben tiltott könyveket, röpiratokat, a királynő és a katolicizmus ellen szóló dokumentumokat találtak. Fülöptől függött minden. A vád teljes egészében készen állt Erzsébet ellen, elrendelhették volna az udvarba, vagy a Towerbe, de akár Spanyolországba is száműzhették volna. Fülöp nagyon kedvelte őt, ezért úgy döntött, hogy arra utasítja Máriát, hogy ejtsen el minden vádat, és fejezzen be minden vizsgálatot ellene. Elengedték alattvalóit. Gyémántot küldtek neki a tisztaság szimbólumaként. A királynő teljes mértékben hallgatott férjére. Erzsébet nagyon hasonlított Henrikre. Henrik oroszlán volt; ő pedig az oroszlán lánya. Amint megérezték a gyengeséget, támadtak. Fülöp Erzsébet egyik legnagyobb támogatójaként lépett elő, s ez isteni ajándék volt. A királynő valódi érzései kiderültek tetteiből. Húga régi ellenségének fia kapott megbízást, hogy vezesse Erzsébet háztartását – hisz Fülöp erre nem adott ki különösebb parancsot. Sir Thomas Pope így őrizet alatt tartotta, persze finoman, jó látszatot keltve. (Bedingfieldnél biztosan jobban látta el feladatát) Kisebb lázadás történt, mert egy fiatal iskolamester grófnak adta ki magát, és Erzsébetet kiáltotta ki királynőnek, önmagát pedig királynak, de nyomban kivégezték. Mária levelet írt Pope-nak, hogy tájékoztassa, ha összeesküvést gyanít, és derítse ki, mi áll a mögött, hogy így meggyalázták nevét, de ennek a lázadásnak nem volt se ereje, se lendülete, és valószínűleg nem állt a hátterében összeesküvés. Októberben a királynő megszabadította húgát Pope felügyeletétől, és engedélyezte, hogy Londonba menjen a báli szezonra, s felajánlotta, hogy a karácsonyt az udvarban töltse. Erzsébet boldogan, s díszes pompával indult el, ám meghívását váratlanul visszavonták, és december 3-án elindult visszafelé Hatfieldbe. Büszke tartásával leplezte csalódottságát.
[szerkesztés] Erzsébet, mint feleségjelölt
A Fülöp által szánt vőlegény, Emmanuel Philibert, Piemont hercege volt. Jó kapcsolata volt a Habsburgokkal, épp ezért kérte meg unokatestvérét, Fülöpöt, hogy segítsen neki menyasszonyt találni. Erzsébet volt a legígéretesebb jelölt. Philibert spanyol volt és katolikus, a Wyatt-felkelések idején semlegesíthette volna Erzsébetet, de akkor maga Károly akadályozta meg házasságukat. Piemont hercege Angliába utazott, hogy hivatalos kérőként jelenjen meg, de ekkor Erzsébet még woodstocki börtönében volt, és hevesen tiltakozott az ötlet ellen. Megfenyegették, hogy ha nem házasodnak össze, akár meg is halhat. Máriát, a skótok királynőjét nevezték volna ki hivatalos trónörökösnek. Nehéz helyzetbe került. Ha a menekülés útját választotta volna, teljesen le kellett volna mondania arról, hogy később trónra kerüljön. Ki akarták csempészni külföldre, hogy ott majd akár akarja, akár nem, hozzáadják Philiberthez, de a francia követ figyelmeztette Erzsébetet. 1556. december elején, szemtől szemben visszautasította a javasolt házasságot. Mária kivételesen egyet értett Erzsébettel, habár eleinte teljesen máshogy vélekedett, végül sikerült megegyezniük. Teljes mértékben visszautasították az ajánlatot. Fülöp támogatása így már nem sokat ért.
[szerkesztés] Mária második „terhessége”
Mindamellett Mária nem érte el célját. A külügyi politika terén nagy veszteség és szégyen érte a spanyolok érdekében Franciaország ellen harcoló angol csapatokat és Calais a franciák hatalmába esett (1558). Fülöp 3 hónapot töltött Angliában, miután bevonta az országot a franciák elleni háborúba, és elvesztették Calais-t. Mária ismét úgy vélte, hogy áldott állapotban van, ám a terhességnek semmilyen jele sem mutatkozott 10 hónapon keresztül. Megírta végrendeletét, mert attól félt, hogy belehal a szülésbe. Az országban terjedő influenzajárvány őt is megbetegítette, és komolyan legyengült az állapota. A királynő beismerte, hogy nem lesz gyereke. Legjobban attól félt, hogy utód nélkül húga követi majd a trónon, és a katolikus hit elveszíti szerepét, de fejet kellett hajtani a törvények előtt: Erzsébet következett, és ez ellen semmit se tehetett. Kijelentette, hogy csak akkor uralkodhat, ha tartozásait törleszti, és megtartja a katolikus hitet, ám Erzsébet azt mondta neki, hogy úgy cselekszik, ahogy szíve diktálja, és ahogy az ország népének javára válik cselekedete.
[szerkesztés] Mária halála
Fülöp továbbra is támogatta Erzsébetet, de félő volt, hogy azt gondolják majd; Erzsébet csak spanyol támogatással képes megszerezni az uralmat, ezért visszautasította segítségét. Mária haldoklott. Beismerte, hogy húgát illeti a trón, és 1558. november 16-án, a hajnali órákban eltávozott az élők sorából. Cseppet sem nyugodt élete ellenére csöndesen és békésen halt meg. Abban a keserű meggyőződésben hunyt el, hogy teljesen hasztalan küzdött, hiszen mostohanővére, Erzsébet, Angliát újra protestánssá fogja tenni.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Előző uralkodó: Jane |
Anglia királya 1553-1558 |
 |
Következő uralkodó: I. Erzsébet |
Based on work by 