Andalúzia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zászló | |
---|---|
Adatok | |
Székhelye: | Sevilla |
Területe: | 87 268 km² |
Lakossága: | 7 478 432 fő |
Népsűrűség: | 86 fő/km² |
Tartományai: |
Granada Córdoba Cádiz Málaga Huelva Jaén Almería |
Hivatalos honlap: | Junta de Andalucía.es |
Politika | |
Elnök: | Manuel Chávez González |
Térkép | |
Andalúzia (spanyolul Andalucía) Spanyolország európai részének legdélebbi, autonóm tartománya. A Gibraltárral és Portugáliával is határos tartomány a Sierra Nevada több ezer méteres csúcsaitól egészen a Costa del Sol homokos tengerpartjáig terjed.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Általános jellemzése
Andalúziát világszerte gyönyörű városairól, mecsetjeiről, a bikaviadalokról, pompás lovairól és sherryjéről ismerik.
A tartomány neve egy arab szóból származik, amit Vandalusia alakban vettek át az Ibériai-félszigeten élők. A név arra utal, hogy ez a föld valaha a vandálok birtoka volt. Mai lakosai viszont szigorú sziesztát tartanak, érzelemdús és élénk emberek, igazi életművészek. Andalúzia az ellentétek földje, ezért is olyan népszerű a turisták körében. Itt együtt él az évezredes történelem a modern korral, a nyüzsgő strandok a csendes és magányos hegyi falvakkal.
[szerkesztés] Földrajz
A tartomány központi részét az Andalúziai-medence uralja. Egykor öböl volt, de a Sierra Nevada és a Sierra Morena folyói lassan feltöltötték. A hatalmas síkságnak ezer arca van. A medencét Andalúzia legnagyobb folyója, a Guadalquivir élteti, partján mindig dús a növényzet. A mediterrán éghajlatra jellemző babérerdők, olajfaligetek és mandulafenyők borította alföld, a szárazföld belseje felé egyre dombosabbá és szárazabbá válik. Mindenhol megszokott az okkersárga talaj, amely a végeláthatatlan búzamezőket táplálja. A medencében terül el többek között Sevilla és Córdoba városa is. A narancs- és citromligetek, a pálmák és jázminbokrok illattal telítik meg a tájat.
A tartomány igazi arcát a hegységek adják meg. Északon húzódnak a Sierra Morena és a Betikai-hegység láncai, míg a déli partok mentén a Sierra Nevada hófödte csúcsai magasodnak. Ezeken a vidékeken épültek a kicsi, fehérfalú házakkal teletűzdelt, csendes falvak. A hegyek ormain gyakran hajdani erődök, várak romjait látjuk. A vadregényes táj értékeit nemzeti parkok őrzik. Hatalmas vonulataival a Sierra Nevada Spanyolország kontinensen fekvő részének legmagasabb hegysége. A Mulhacén-csúcs 3478 méter magasra emelkedik a part homokos strandjai fölé. Ebben a magasságban nyáron is hó fedi a vidéket, így a Sierra Nevada az ország egyik síközpontjává vált.
Andalúzia partvidékei:
- Costa de Almería
- A Costa del Sol Andalúzia négy partszakasza közül a legismertebb. Neve napos partot jelent, ami utal arra, hogy a turista-áradat itt egész évben töretlen. A Costa de Almería, a Costa Tropical és a Costa de la Luz is hasonló, de Costa del Sol a legnagyobb. 110 km-es partvonalát szinte mindenhol hotelek, strandok övezik. Granadától egészen Gibraltárig terjed.
- Costa Tropical
- Costa de la Luz
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] A föníciaiak kora
A főníciaiak erős kolóniát hoznak létre a déli partvidék legendás városában, Tarsisban. Első világosan körvonalazható államuk, Tartésszosz királyság a Guadalquivir torkolatánál feküdt. Írott törvényeik voltak, a mezőgazdaság és a fémművesség erős városfejlődést alapozott meg.
[szerkesztés] A rómaiak kora: Baetica
A rómaiak az ie. 2 században hódították meg a mai Andalúziát és Lusitania provinciával együtt létrehozták Hispania Citeriort, mely a leggyorsabban és legszervesebben romanizálódó területek közé tartozott. Szenátusi és császári ellenőrzés alatt állt, mely a római közigazgatás alapegysége volt. Plinius szerint 175 fallal övezett város volt a területén: 9 kolónia, 10 római és 27 latin város, 6 szabad város, 3 föderáció, 120 adófizető község. Baetica a szőlő, az olajbogyó, a búza és az árpa ill. a gyümölcstermesztés központja.
[szerkesztés] A vizigót uralom
Először ez a régió, Sevilla volt a vizigótok központja, de ez áthelyeződött Toledóba. A vizigótok (nyugati gótok)kereszténységet felvett nép volt, ma is sok templomuk nyoma fellelhető a mai templomok alapjaiban (pl. a cordobai Mezquitában)
[szerkesztés] Az arab uralom: "A csodás Al-Andalus"
711: az arabok (mórok)Tarik király vezetésével (7000 gyalogos berber harcos) átkelve a Gibraltári-szoroson a félszigetre, beavatkoznak a vizigót polgárháborúba és uralmuk alá hajtják a területet.
714 után: Asztúria, Galícia, Baszkföld kivételével a damaszkuszi Omajjádok tartománya lesz az egész félsziget.
732: Tours-i csata (magyar nyelvterületen [[Poitiers-i csata] néven ismert), Martell Károly kiűzi az arabokat Galliából,(csaknem a teljes mai Franciaországból) de részben e déli frank területek, valamint a mai Spanyolország és Portugália szinte teljes területei még évszázadokig a mórok kezében maradnak. Az arab-mór utalom központjai: Córdoba, Sevilla, Granada, gazdasági központjai: Málaga, Almería.
[szerkesztés] Córdoba fénykora
756: a Córdobába menekült I. Abdar - Rahmán Omajjád uralkodó megalapítja a Córdobai Emirátust, önálló államát, mely a félsziget jelentős területére kiterjed. A korszakban bevezetik a mesterséges öntözést, fejlődik a selyem- és fegyvergyártás fejlődése, felvirágzik a gazdaság és a kultúra. A Córdobai Emirátusban általában jellemző a vallási türelem, a keresztények közül is sokan áttérnek az iszlám hitre.
778: Nagy Károly veresége a roncesvalles - i hágóban, ezzel elveszti meghódított területeit, Roland gróf halála.
928 – 1031: a Cordobai Kalifátus kora (központ: Toledo). III. Abdar - Rahmán felveszi a kalifa címet. Ez az andalúziai mór kultúra csúcspontja, mecsetek, könyvtárak, paloták épülnek.
930: a kalifa elfoglalja Északnyugat-Afrikát.
1031: III. Hisám, az utolsó Omajjád kalifa bukása, a kalifátus 20 független részbirodalomra hullik szét.
1086: észak - afrikai berberek, az Almorávidák megvédik az iszlám államot a keresztények hódításaival szemben és a déli területeket egyesítik afrikai birodalmukkal.
1146: az Almorávidák birodalmát meghódítják a berber Almohádok, akik megszilárdítják az iszlám uralmat.
1212: Mohamed - al - Naszír kalifa veresége Tolosa mellett a keresztény seregektől, az Almohádok birodalmának széthullása, Córdoba, Cádíz és Sevilla keresztények általi visszafoglalása.
[szerkesztés] Granada fénykora
1238 - 1492: a granadai emirátus a Naszridák uralma alatt áll. 1238-ban Beni Naszr megalapítja az emirátust Malagával és Almeríával, Granada a félsziget leggazdagabb városa s egyben kulturális központja.
1246: Granada mór uralkodói a kasztíliai király adófizetőívé vállnak, hogy elkerüljék a fegyveres harcot.
1292: az emirátus elveszíti Tarifát, Gibraltárt, Algecirast - Kasztília kezére kerülnek.
1300 - 1400: Granada kulturális fénykora. 1333: Gibraltár visszahódítása.
1479: IV. Sixtus pápa rendeletet ad ki a Granada ellenes keresztes hadjáratról.
1481: Kasztília tizenegy éves harcot kezd a mórok ellen, melyben Európa legjobb hadserege vonul fel a mórok ellen.
1492: Málaga és Granada visszavétele, XI. Abu - Abdallah Afrikába vonul vissza, a mórok és a zsidók kiűzése visszaveti az ország gazdasági fellendülését...
[szerkesztés] Közigazgatás
Andalúziát közigazgatásilag 8 provinciára osztják az 1833 - ban született királyi dekrétum alapján. A proviciák területén összesen 770 település, önkormányzat található.
- Almería provincia (611.037 lakos, 102 település)
- Cádiz provincia (1.178.773 lakos, 44 település) - központja: Bahía de Cádiz (Cádiz-Jerez de la Frontera) - 623.528 lakos
- Córdoba provincia (784.057 lakos, 75 település) - központja: Córdoba - 318.628 lakos
- Granada provincia (854.419 lakos, 168 település) - központja: Granada - 450.439 lakos
- Huelva provincia (482.965 lakos, 79 település)
- Jaén provincia (657.714 lakos, 97 település)
- Málaga provincia (1.453.409 lakos, 100 település) - Málaga- 1.019.292 lakos
- Sevilla provincia (1.811.177 lakos, 105 település) - központja: Sevilla - 1.594.081 lakos
A provinciák mellett létezik az ún. "comarca" - rendszer, mely megfelelnek a megye- illetve járási rendszernek. Ezeknek a száma: 59.
Almería provinciában: (7 megye)
- Valle del Almanzora
- Alpujarra Almeriense
- Los Filabres - Tabernas
- Levante Almeriense
- Comarca de los Vélez
- Poniente Almeriense
Cádiz provinciában: (6 megye)
- Bahía de Cádiz
- Campiña de Jerez
- Campo de Gibraltar
- Costa Noroeste
- La Janda
- Sierra de Cádiz
Córdoba provinciában: (7 megye)
- Alto Guadalquivir
- Campiña Este - Guadajoz
- Campiña Sur
- Comarca Subbética
- Valle de los Pedroches
- Valle del Guadiato
- Vega del Guadalquivir
Granada provinciában: (10 megye)
- Comarca de Alhama
- Comarca de la Alpujarra Granadina
- Comarca de Baza
- Comarca de la Costa Tropical
- Comarca de Guadix (Accitania)
- Comarca de Huéscar
- Comarca de Loja
- Comarca de Los Montes
- Comarca del Valle de Lecrín
- Comarca de la Vega de Granada
Huelva provinciában: (6 megye)
- El Andévalo
- El Condado
- Costa Occidental
- Cuenca Minera
- Comarca Metropolitana de Huelva
- Sierra de Huelva
Jaén provinciában: (10 megye)
- Sierra Sur
- Área Metropolitana de Jaén
- Campiña de Jaén
- El Condado
- La Loma
- Las Villas
- Sierra de Cazorla
- Sierra de Segura
- Sierra Mágina
- Sierra Morena
Málaga provinciában: (6 megye)
- Comarca de Antequera
- La Axarquía
- Costa del Sol Occidental
- Área Metropolitana de Málaga
- Valle del Guadalhorce
- Serranía de Ronda
Sevilla provinciában(9 megye)
- Aljarafe
- Área Metropolitana de Sevilla
- Bajo Guadalquivir
- Campiña de Carmona
- Campiña de Morón y Marchena
- Comarca de Écija
- Sierra Sur
- Sierra Norte
- Vega del Guadalquivir
[szerkesztés] Gazdaság
A tartomány története és sok körülmény is közrejátszott abban, hogy Andalúzia gazdasága nem tartozik a legvonzóbbak közé az országban. A második világháború előtti Franco-rezsim olcsó munkaerőt és nyersanyagot sajtolt ki a tartományból. Az egyre szegényebb régiót az 1950-es években sikerült kicsit magához téríteni, amikor felfedezték Andalúzia tarkaságát, strandjait. Innentől kezdve turisták árasztották el az addig elzárt, szegény területeket. Az Európai Unió is foglalkozott Andalúzia felzárkóztatásával, de a segélyek csak a tartomány nyugati részének iparosodásához volt elég, amelynek központja Sevilla és Huelva. Ezen felül az infrastrukturális támogatások legalább mindenhol megalapozták az andalúz sikerágazat, a turizmus fejlődését. A tartomány lakóinak nagy része ugyanis ebből az szolgáltatási ágazatból él.
Az idegenforgalmon kívül azonban vannak még kiemelt iparágai a déli tartománynak. Ilyen a szőlőtermesztés és ehhez szorosan kapcsolódik a bortermelés. Ahhoz képest, hogy Andalúzia Spanyolország második legnagyobb bortermelő tartománya, nem sok szőlőültetvénnyel találkozunk az utak mentén. A sikert egy speciális, világszerte ismert fajta hozta az andalúz borászoknak, ugyanis a sherry őshazája ez a tartomány.
A szőlő mellett megterem itt az olajbogyó, a citrusfélék, a dohány, a gyapot, a fűszerpaprika és más zöldségféle. A feldolgozásra több üzem is létesült, ezek adják az andalúz ipar gerincét. A földművelés mellett az állattenyésztésnek is nagy hagyományai vannak. A száraz területek juhnyájai mellett ismertek az andalúziai bikák, amelyeket gyakran a viadalokra tenyésztenek. Azonban a legismertebbek az itt nemesített fehér andalúziai lovak.
Andalúzia hegyvidékei pedig nemcsak a síelni vágyóknak hoznak hasznot. Évezredek óta ismert bányák sorakoznak a Sierra Morena és a Sierra Nevada völgyeiben. Higanyt, ólmot, rezet és piritet rejt a hegy gyomra. Ezek megmunkálása azonban ritkán történik Andalúziában.
[szerkesztés] Andalúzia jellegzetes hagyományai
[szerkesztés] Flamenco
Ezen a tájon alakult ki ez a gyönyörű és végtelenül nehéz tánc, s Andalúzia történelmének szinte minden cseppjét magába szívta . Az andalúz cigányok között terjedt el, és így hódította meg a világot. A mórok, cigányok, berberek, zsidók és spanyolok lakta Andalúziában a központi hatalom erőszakos katolicizmusa, inkvizíciója váltotta ki a cigányokból ezt az érzelemdús táncot. Ezért is olyan nehéz flamencót táncolni, hiszen a táncnak erős érzelmeket kell kifejeznie. Szerelmet, gyászt, bánatot és elnyomást öntenek tánclépésekbe, mozdulatokba. A flamenco szó spanyolul flamingót jelent. Ezt a jellegzetes kéztartásról kaphatta, illetve a kecses mozgásról. A dinamikus tánc eredetileg tapssal kísért ének volt, de mára a tapsot felváltotta és kiegészítette az elmaradhatatlan kasztanyetta, az énekhangot pedig kiegészíti a tánc és a gitár.
[szerkesztés] Bikaviadal
Spanyolul corrida. A görög és római korban is létező mulatság a mórok közvetítésével keveredett Spanyolországba. IV. Károly spanyol király megtiltotta a bikaviadalok rendezését, mert túl véresnek és barbárnak tartotta. Csak a napóleoni időkben éledhetett újjá ez a szórakozás. Nem véletlen, hogy Andalúziával kapcsolatban merül fel a bikaviadal, hiszen a sevillai Plaza de Toros aréna az ország legnagyobbja. 20 ezer ember élvezheti és izgulhatja végig a torreádorok véres előadásait. A "nemzeti sport"-nak azért is van akkora sikere, mert a bikaviadalok immár társadalmi eseményekké váltak. Sokan járnak ide megbeszélni ügyes-bajos dolgaikat, sőt üzletek is köttetnek az aréna soraiban. Az évente 1000 bika és 3000 ló életét követelő attrakcióra jegyet szerezni nem könnyű feladat.
[szerkesztés] Semana santa
Andalúziában nem feledkezhetünk meg a katolikus hagyományokról, amelyek minden mediterrán nép esetében mélyen gyökereznek. A Semana santa, azaz Szent Hét, vagy idehaza Nagyhét a húsvét előtti héten veszi kezdetét, vasárnap. Ekkor körmenetek indulnak el a tartomány templomaiból, és hordozható állványzaton trónokat hordoznak körbe a városokban és falvakban. Ezeken Jézus vagy Mária ül. A gazdagon feldíszített trónusokat fehér leplekbe öltözött vezeklők, ahogy ott nevezik, penitentes követik. A leplek hagyománya még az inkvizíció idejéből ered. A penitenteseket követik a fekete ruhába öltözött, gyertyákat vivő nők, akiket servidoras-nak hívnak. A menet előtt katonai zenekar adja a ritmust. Az emberek gyakran könnybe lábadt szemekkel, keresztet vetve nézik végig, ahogy elhalad előttük a körmenet. Az sem ritka, hogy meg akarják érinteni a szobrokat.
[szerkesztés] Gasztronómia, ételek és italok
[szerkesztés] Andalúz borok
Az ország második legnagyobb bortermelő tartományának már évezredes hagyományi vannak a borászat területén. Egy görög földrajztudós, Sztrabón írta le először, hogy Hispánia déli részén jó minőségű borok teremnek, amelyet a föníciaiak honosítottak meg a vidéken. Az évek során egyre finomodott a technika. 711-ben megjelentek az arab hódítók. Ugyan a Korán tiltja a szeszes italt, mégis az andalúziai borok népszerűek voltak az emirátusokban. Ebben az időben emelkedett ki a többi város közül Sheresh, a mai Jerez a borászatban. Innen kapta nevét a sherry, Andalúzia világszerte ismert bora. Az elsőként Amerikába induló hajók is pakoltak fedélzetükre a kellemes nedűből, és miután a spanyol hajók Indiába is elvitték a sherryt, ez lett az első bor, amely körbejárta a világot. Fehér szőlőből készítik, fűszerezése pedig hétpecsétes ősi titok. A fahordókban érlelt igazi sherry-márkákat Andalúzia-szerte lehet kapni. Ilyen márka a Gonzales Byass~~, a Sandeman vagy a Pedro Domecq.
[szerkesztés] Olívaolaj
Nemcsak az andalúz konyha, hanem az egész spanyol, sőt a mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója az olívaolaj. Az első olajfaligeteket a rómaiak hozták át Itáliából. A Guadalquivir folyó felső folyásánál alakultak ki a tartomány legnagyobb ültetvényei. Jaén provinciának például 80%-át borítják olajfaültetvények. Csak itt egyedül majdnem 13 ezer km²-nyi területet jelent. Az év során többször is terem az olajfa, és a szüretet minden helyen hagyományos mulatság kíséri.
[szerkesztés] Andalúzia művészete
[szerkesztés] Mecsetek és mórok
A mórok, arabok nagy hatással voltak az egész ország nyelvére, kultúrájára, építészetére, hagyományaira. A mai spanyol nyelv is többezer arab eredetű szót használ. Nem csoda, ha éppen Andalúziában érték el a legnagyobb hatást, hiszen ez a terület volt a leghosszabb ideig mór kézen. Ma is élnek kis számban arabok a tartományban, de főleg az arab fürdők, a mecsetek és a kalifák, emírek palotái idézik a történelmi kort.
A mórok a sivatag népe, így a vizet szentként, minden élet alapjaként tisztelték. Mindemellett a Korán előírja az igaz hitűeknek a testi tisztaságot. Andalúziában ekkor tucatjával épültek az arab fürdők. Kiterjedt csővezeték hálózatokon keresztül folyt a meleg és a hideg víz a medencékbe. A közfürdőkben az egyik nap a férfiaké volt, míg a következő a nőké. A fürdőknek azonban nemcsak a megtisztulást kellett szolgálniuk, hanem érzéki elégedettséget is ki kellett váltaniuk a fürdőzőkből. Ezért igyekeztek díszes csempékkel borítani a fürdőket, és a vizet is általában kőszobrok köpték.
A mórok minden városban megépítették vallásuk jellegzetesen szent helyeit, a mecseteket. A karcsú minaretek erdejében megbúvó mecsetek akkoriban a város szívének számítottak. Azonban a reconquista után a katolikus uralkodók majdnem minden mecsetet leromboltak, vagy keresztény templommá átépítettek. A paloták mellett így ma csak a mesteri mecsetet lehet látni. Ez utóbbiakra találhatunk igazán lenyűgöző példát Córdobában, a Mezquitát, a világ egyik legnagyobb mecsetjét. Egyik leghíresebb mór műemlék Granadában, az Alhambra, a város fölött fekvő erődítmény, melynek belseje csodálatos mór palotát rejt. A Sierra Nevada északi lejtőire is nagyszerű kilátással bíró palotát évente 2 millió turista keresi fel.
[szerkesztés] Azulejo
Aki ellátogat Andalúziába, sok helyen találkozik az azulejokkal. A házak, paloták és szinte minden épület belsejét ugyanis színes csempék, azulejok borítják. Külön művészeti ággá fejlődött a 13. század végén az arabok közvetítésével bekerült csempék gyártása. Használatukat nem a divat szeszélyei indokolták, hanem az a tény, hogy a csempe enyhíti a nyári hőséget. A színes, művészien kidolgozott csempék agyagból készültek. A mesterek először megfestették a táblákat, majd cinkkel, mangánnal, rézzel, vassal és kobalttal díszítették a csempéket. Ezután berakták őket egy kemencébe, és 24 órán keresztül 900 fokon égették. Végül 24 órán keresztül hűlni hagyták. Így váltak maradandóvá.
[szerkesztés] Zsidó élet
A zsidó nép szerves része volt tartomány színes kultúrájának. Egyébként zárkózott kultúrájuk az évezredek alatt lassan keveredett, és hatott más népek hagyományaira. Az első zsidók a római korban telepedtek meg Hispánia déli részén. A nagy kolóniák szefárdoknak nevezték magukat, hiszen héberül Spanyolországot Szefaradnak nevezik. A Gibraltári-szoros miatt a kereskedelem az ő kezükben összpontosult, és nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy Andalúzia gazdasága javuljon. Saját nyelvük is kialakult, a ladin, amely a spanyol és a héber nyelv sajátos elegye. A kegyelmet nem ismerő spanyol inkvizíció nemcsak az arabokat sújtotta, hanem minden olyan embert, akik nem tértek át a katolikus vallásra. Ebben a korban szinte minden zsidó elmenekült az országból, de nyelvüket megtartották, és mind a mai napig beszélik is Észak-Afrikában vagy Kis-Ázsiában.
[szerkesztés] Andalúzia híres szülöttei
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Andalucía Turismo
- CICA
- Consejería de Cultura
- Filmoteca de Andalucía
- Museos de Andalucía
- Legado Andalusí
Spanyol tartományok |
|
---|---|
Andalúzia | Aragónia | Asztúria | Baleár-szigetek | Baszkföld | Ceuta | Extremadura | Galícia | Kanári-szigetek | Kantábria | Kasztília-La Mancha | Kasztília és León | Katalónia | La Rioja | Madrid | Melilla | Murcia | Navarra | Valencia |