Ózonréteg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ózonréteg a sztratoszféra ózontartalmú része. Az ózon, így az ózonréteg képes bizonyos frekvenciájú ultraviola sugárzást elnyelni. Az ózonréteg nem valami sűrű; a troposzféra nyomásán csak néhány milliméter vastag lenne.

Tartalomjegyzék

1 Keletkezése
2 Vastagsága
3 Az ózonlyuk kialakulása
4 Az ózonréteg védelme
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Keletkezése

Az ózon a Föld légkörében az ultraviola sugárzás hatására keletkezik. A sugarak a légköri oxigén molekuláit (O₂) különálló (naszcensz) oxigén atomokra bontják. Ezek az atomok más O₂ molekulákkal egyesülve ózont (O₃) hoznak létre. Az ózonmolekula ultraviola sugárzás hatására szintén szétbomlik, egy O₂ molekulára és egy oxigénatomra. Ez a folytonos ciklus hozza létre az ózonréteget.

[szerkesztés] Vastagsága

Az ózonréteg vastagsága nagyban változik világszerte. Az Egyenlítő felett a réteg vastagabb, a sarkok felett a legvékonyabb. Az északi félteke felett az ózonszint körülbelül 4 százalékkal csökken évente.

[szerkesztés] Az ózonlyuk kialakulása

Az ózon, akárcsak az oxigén, kölcsönhatásba lép a fénnyel, de mivel szélesebb hullámhosszú sugárzásra reagál, ezért elnyeli az emberre és az élőlények zömére káros sugárzásokat, mint például az ultraibolya sugárzást, így védi a életet.
Az ózonlyuk a tengeri élővilágot is komolyan veszélyezteti. Az erős UV-B sugárzás ugyanis hatással van a tengeri tápláléklánc alapját képező planktonok és a puhatestűek fejlődésére és szaporodására és így áttételesen a tenger összes élőlényére, a közvetlenül planktonnal táplálkozó bálnafajokkal bezárólag. A tengeri ökoszisztéma felborulása pedig beláthatatlan következményekkel jár a Föld összes többi élőlényére nézve.
A légkörbe kerülő atomi klór, fluor és bróm pusztítja az ózonréteget, és a téli hónapokban ózonlyuk kialakulásához vezet a Föld sarkai felett. Ezek az elemek főként a klórt és fluort tartalmazó szénvegyületekkel (CFC) kerülnek a levegőbe. A vegyületek a sztatoszférába feljutva az ultraviola sugarak hatására elbomlanak, így felszabadulnak belőlük az ózonrétegre veszélyes elemek, amelyek gyorsítják az ózon bomlását. Bár a CFC gázok a levegőnél nehezebbek és egy idő után leülepszenek, éppen elég idejük van a káros hatás kifejtésére. A klór, melynek mólsúlya az ózonénak körülbelül százezerszerese, különösen veszélyes.
Az ózon - mivel igen könnyen lebomlik - könnyen lép reakcióba más molekulatöredékekkel, így például a klórral, mely nagy mennyiségben szabadul fel a különböző ipari tevékenységek során. Az ilyen kémiai reakciók hatására alakult ki a téli hónapokban az ózonlyuk, ami az 1970-es évektől az Antarktisz, az 1990-es évektől az Északi-sark fölött jelenik meg időszakosan.
A Föld felületének körülbelül 4.6 százalékát nem borítja ózonréteg, itt találhatók az ózonlyukak.

[szerkesztés] Az ózonréteg védelme

Svédország volt az első ország, amely (1978. január 23-án) betiltotta az ózonréteget károsító aeroszol spray-k használatát.
Az ózonlyuk kialakulásának megelőzése érdekében született a montreali és a kyotoi egyezmény, melyben az aláíró országok vállalták, hogy csökkentik az ózonréteget romboló kémiai anyagok kibocsátását.
Egy 2003-as tudományos bejelentés szerint a CFC gázok nemzetközi betiltásának köszönhetően az ózonréteg pusztulása lelassult. A bejelentést földi és műholdas műszerek vizsgálataira alapozták.