Északi-sark
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Északi-sark egy bolygó legészakibb pontja. A Földön többféle északi sarkpont is van, de mindegyik a Jeges-tenger területére esik. Ezt a területet Arktisznak nevezik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Sarkpontok fajtái
- A Földrajzi Északi-sark ahol a Föld forgástengelye a felszínnel találkozik az északi félgömbön.
- Az Északi mágneses sark A Föld mágneses terének erővonalai itt merőlegesek a felszínre, azaz függőlegesek. Ide mutat az iránytű.
- Az Északi földmágneses sark A Föld mágneses terét létrehozó elméleti "rúdmágnes" tengelyének döféspontjai a Föld felszínével az északi félgömbön.
A mágneses és a földmágneses sark a Föld forgása miatt nem esik egy pontba.
[szerkesztés] A földrajzi Északi-sark
A Földrajzi Északi-sark a lehető legközelebbi pont a Föld forgástengelyének és a felszínének a találkozásánál. Fix pontnak tekintjük, de a csillagászok rámutattak, hogy a forgástengely nem mozdulatlan, 435 napos ciklusokban folyamatosan mozog, és ezt a kis mozgást felfedezője után Chandler-ingásnak (Chandler-wobble) nevezték el.
A Földrajzi Északi-sark egyben az északi 90°-os hosszúsági kör. Ebből a pontból bármerre indul az ember, déli irányba fog haladni. Ez a pont a Jeges-tengeren található, mely ezen a ponton 4087 méter mély. A Föld koordinátáit (szélesség, hosszúság, magasságok) mindenképpen fix pontokhoz kellene rögzíteni,de mivel a kőzetlemezek mozgása a hegységképződés, a vulkanizmus és az erózió miatt nincs valójában mozdulatlan pont bolygónkon, ezért ez nem lehetséges.
A nemzetközi szervezetek egyelőre a Földrajzi Északi-sarkhoz igazítják a földrajzi koordinátákat, és nem számítják bele ennek elmozdulását.
Az Északi-sark jelenleg nemzetközi területnek számít, bár Kanada és az Egyesült Államok már többször megpróbálta sajátjaként elismertetni, pedig szárazföld nincs a területen, csak jégpáncéllal borított víz.
[szerkesztés] Expedíciók
Az első eltervezett expedíció a sarkponthoz Robert Edwin Peary mérnök-tengerész és alkalmazottja, az afro-amerikai Matthew Henson nevéhez fűződik. Négy Inuit segéddel indultak neki az útnak (Ootah, Seegloo, Egingway,és Ooqueah) 1909 április 6-án. Peary azt hitte, hogy elérte az Északi-sarkot, de a legújabb kutatások alapján úgy tűnik csak 40 km-re közelítette meg azt.
- 1926-ban megtörtént a sarkpont első vitathatatlan elérése, mely Roald Amundsen norvég felfedező nevéhez köthető.
- 1952. május 3-án az amerikai légierő főhadnagy-ezredese Joseph O. Fletcher és William P. Benedict főhadnagy repülővel leszálltak a sarkponton. Velük együtt leszállt Albert P. Crary tudós.
- 1958. augusztus 3-án egy amerikai tengeralattjáró (USS Nautilus (SSN-571)) keresztülhaladt a sarkponton alatt.
- 1959. március 17-én a USS Skate (SSN-578) felszínre emelkedett az Északi-sarkon áttörve a jégtakarót, így ez az első hadihajó mely elérte azt.
- 1968. április 19-én Ralph Plaisted először jutott el bizonyítottan légi segíség nélkül a sarkpontig.
- 1977. augusztus 17.: Az Arktika nevű szovjet atomjégtörő végrehajtotta az első felszíni hajós sarkpont elérést.
- 1992. április 6.: Robert Schumann lett a legfiatalabb ember, aki elérte az Északi-sarkot
[szerkesztés] Az Északi Mágneses sark
Az Északi Mágneses sark a másik Északi-sarknak nevezett pont a Földön. Ez az a pont, ahol a Föld mágneses mezeje függőlegesen lefelé mutat. Sir William Gilbert (I.Elizabeth királyné tudósa) dolgozta ki a Föld mágneses mezőjének elméletét 1600-ban, és máig is helytállóak megállapításai. Az Északi Mágneses sark az a pont, ahova az iránytű mutat.
Ez a pont nem azonos az Északi Földmágneses ponttal. A két pont a Föld forgása miatt különbözik egymástól.
A bolygók mágneses mezője időnként megfordulhat. A Földön ez kb. 500 ezer éve történt utoljára. Ekkor a déli mágneses sark kicserélődik az északival. Ez a Föld külső magjában lévő olvadt vas és nikkel áramlásának megszakadása, majd áramlás irányának megfordulása miatt következik be. Ennek a folyamatnak az oka egyelőre nem ismert.
Az első expedíció amely ezt a sarkot akarta elérni 1831-ben indult James Clark Ross vezetésével. Június 1-jén Cape Adelaide-nél meg is találták Boothia Peninsula közelében.
1903-ban Roald Amundsen egészen máshol találta meg az Északi Mágneses sarkpontot. Harmadszorra a Kanadai kormány magbízásából Paul Serson és Jack Clark mérték fel a terepet, akik a mágneses sarkot az Allen-tónál találták meg (Prince of Wales Island). Azóta a kanadaiak több mérést végeztek, melyek szerint az Északi mágneses sark folyamatosan vándorol északra. 2003 a koordinátái 78°18' Észak, 104° Nyugat, Ellef Ringnes Island közelében, mely a Queen Elizabeth szigetek egyike Kanadában. A XX. században 1100 km-t mozdult észak felé, és 1970- óta a mozgási sebessége 9 km/év-ről(1970) 41 km/év-re nőtt (2001-2003 átlag). Ezzel a sebességgel és iránnyal 50 éven belül eléri Szibériát, de valószínűleg le fog lassulni, és irányt is fog váltani.
Ezenkívül a Nap mágneses mezejének változásai miatti elmozdulás is változtatja a mágneses sarkpont helyzetét. Emiatt az előző vándorláson kívül ellipszis pályán is mozog a pont, maximum 80 km-re eltávolodva a normális helyétől.
Ha a két mágneses sarkpontot összeköznénk egy vonallal nem menne át a Föld középpontján, hanem 530 km-rel elkerülné azt.
A szögbeli eltérést a Földrajzi Északi- és az aktuális Északi mágneses sark között mágneses elhajlásnak nevezzük.
[szerkesztés] Mágneses elhajlás
Az Északi mágneses sark, melyet a Föld mágneses mezeje határoz meg, nem esik egybe a földrajzi Északi-sarkkal, és helye nem is állandó. Jelenleg körülbelül 700 km-rel tér el a két pont egymástól, az Északi Mágneses sark jelenleg a kanadai Hudson-öböl környékén található. A térképek a földrajzi Északi-sark alapján készültek, mivel ez egy állandó pont. Az előbb leírt eltérés miatt viszont, ha elindulunk az íránytű alapján északnak, akkor hamarosan kiderül, hogy a térkép szerint nem pontosan észak felé megyünk.
Az, hogy a valódi északi irány és az iránytű által mutatott mennyivel tér el, attól függ éppen hol tartózkodunk a Földön. Ez eltérés mértéke arányos az Északi Mágneses sark hosszúsági körétől számolt távolságunkkal. Egyes térképeken a hosszúsági körök mellett ott van, mennyivel és merre kell korrigálni az iránytű által mutatott irányt.
[szerkesztés] Területi viták
1999-ig az Északi-sark és az Arktisz nemzetközi területté lett nyilvánítva. Mióta a sarki jég lassan elkezdett visszahúzódni, (globális felmelegedés), több ország is bejelentette az igényét a vízterületekre és a tengerfenékre. Először Oroszország jelentette be az igényét a Lomonoszov-hátságra, amely tengerfenéken fekszik jelenleg a jégtakaró alatt. Véleményük szerint a hátság Szibériához tartozik földrajzilag. Ezt az igényt megvétózta Norvégia, Kanada, az Egyesült Államok és Dánia 2004-ben. Az Északi-sarkponthoz legközelébbi szárazföld Grönland, amely Dániához tartozik, és a Lomonoszov-hátságot ők Grönland vízalatti folytatásaként értelmezve maguknak követelik. Kanada sajátjaként szeretné tudni az országtól északra fekvő vizeket egészen a sarkig, de egyelőre ezt sem ismeri el semmilyen szervezet.
A sarkvidéki vizek jelentősége azért ilyen nagy, mert feltehetően kőolaj és földgáz készletek rejtőznek a tengerfenék alatt, bár ezt a jelenlegi technikával sem felmérni, sem kitermelni nem lehet.
[szerkesztés] Északi-sark a kultúrában
A legenda szerint a Télapó műhelye az Északi-sarkon van.
[szerkesztés] Kapcsolódó témák
- Déli-sark
- Jeges-tenger
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az Északi-sark a térképen
- Arctic Council
- The Northern Forum
- North Pole scenery observed by Web Cams
- The short Arctic summer of 2004
- The puzzling Arctic summer of 2003
- FAQ on the Arctic and the North Pole
- Polar Controversies Still Rage article by Roderick Eime
A Föld régiói | |||
Afrika | Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat | ||
---|---|---|---|
Amerika | Dél · Észak · Karib-térség · Közép · Latin | ||
Ázsia | Dél · Délkelet · Délnyugat · Észak · Kelet · Belső · Közép | ||
Európa | Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat | ||
Óceánia | Ausztrálázsia · Melanézia · Mikronézia · Polinézia | ||
|
|||
Sarkvidékek | Antarktisz · Arktisz | ||
Óceánok | Atlanti · Csendes · Északi ·Indiai |