Udmurtföld

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Udmurt Köztársaság


Udmurtföld zászlaja	Udmurtföld címere

autonóm köztársaság

Izsevszk

Legnagyobb város

Izsevszk

Köztársasági elnök

Alekszander Alekszandrovics Volkov

Terület

42,1 ezer km²

Népesség
- 2002. évi adat
- népsűrűség

1 568 000 fő
36,9 fő/km²

Időzóna

UTC +3 (NYISZ: van)

Államalapítás

1920. november 4.

Udmurtföld, hivatalos nevén az Udmurt Köztársaság (oroszul: Удмуртия / Удмуртская Республика -Udmurtszkaja Reszpublika-, udmurtul: Udmurt Kun) Oroszország európai részén, a Vjatka és a Káma folyók alsó folyása között fekszik, az Orosz Föderáció egyik tagköztársasága („szubjektuma”). Baskíriával, a Tatár Köztársasággal, továbbá a Kirovi területtel és a Permi határterülettel határos.

Területe 42,1 ezer km², fővárosa Izsevszk. Hivatalos nyelve az orosz és az udmurt.

[szerkesztés] Lakossága

Lakóinak száma az 1989-es népszámláláskor 1 622 000 fő volt: 58%-a orosz, 31%-a udmurt, 7%-a tatár, 4%-a egyéb nemzetiségű. (Megjegyzendő, hogy az udmurtok összlétszáma kb. 750 000 fő, közülük mintegy 250 000 fő él a köztársaság határain kívül.)

A 2002-es népszámlálás adatai szerint a lélekszám 1 568 000 fő (2005-ben 1 552 000 fő), a városi lakosság aránya 69,7%.

A népsűrűség 36,9 fő/km². A fővárosban él az összlakosság mintegy 40%-a (632 000 fő), 70%-uk orosz és csupán 17%-uk udmurt nemzetiségű (1989-ben).

[szerkesztés] Földrajz

A köztársaság felszíne enyhén dombos, legmagasabb pontja mindössze 332 m. Az összterület 10%-a legelő, 44%-a erdő, északon főleg tűlevelű-, délen inkább nyírfaerdő. Éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet −16 °C, a júliusi 19 °C, az átlagos csapadékmennyiség 500–600 mm.

Legnagyobb folyói a Káma, amely hajózható, de csak a délkeleti területeket érinti, valamint északon a Csepca és a főváros folyója, az Izs. Ásványi kincsei nem túl jelentősek. Kőolajban, tőzegben, szénben gazdag. Jelentősek gyógy- és ásványvizes forrásai is.

[szerkesztés] Története

A Káma és a Vjatka közötti vidéket már évszázadok óta udmurtok lakták, amikor a területre a 12. században orosz (novgorodi?) betelepülés kezdődött. A 16. század közepére, Kazány városának elfoglalásával az egész vidék a moszkvai nagyfejedelemség része lett. A jogfosztottság, a pravoszláv hittérítés és a kezdődő iparosodás ellenére, az udmurtoknak végig sikerült megőrizniük nyelvüket és részben ősi kultúrájukat is. Az általuk lakott vidékek a cári Oroszországban nagyrészt a Vjatkai és a Permi kormányzósághoz tartoztak.

Az 1917-es forradalom után létrejött szovjet hatalom elvben deklarálta a népek önrendelkezési jogát, és az ország új közigazgatását a nemzetiségi-területi szempontok figyelembe vételével alakította ki. Így jött létre 1920-ban a Votják (később: Udmurt) Autonóm Terület, melynek határain belül az udmurt népesség volt többségben, de képviselőinek a vezetésben aránytalanul kevés hely jutott. 1934-ben a terület neve Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságra változott. 1937-ben saját alkotmányt fogadtak el, több járást és várost csatoltak hozzá, így alakult ki mai területe.

Az 1920-as években udmurt nyelvű népiskolák nyíltak, könyvek jelentek meg, az orosz felsőoktatási intézményekben sok udmurt fiatal tanult. A fellendülés nem tartott sokáig: a sztálini korszakot többek között a nemzeti kultúra és oktatás visszaszorítása, kiemelkedő képviselőinek bebörtönzése, sőt fizikai megsemmisítése jellemezte. A köztársaság a szovjet hadiipar egyik központja lett, zárt területté nyilvánították, amit csak 1989-ban oldottak fel. Az erőteljes iparfejlesztés, a világháború alatt ide áttelepített gyárak más vidékekről is idevonzották a munkaerőt, emiatt az udmurtiai lakosság szociális és nemzetiségi összetétele lényegesen megváltozott.

A városi népesség aránya 1939-ben 26%, 1959-ben 44,5%, 1970-ben 57%.

1926-ban a lakosság 52,3%-a udmurt volt. Az akkori többség – saját autonóm területén – 1959-re 35,6%-os kisebbséggé változott.

[szerkesztés] Gazdaság, városok

Udmurtia gazdaságának meghatározója a nehézipar: kohászat, autó- és motorgyártás, nehézipari és vegyipari gépek gyártása.

Izsevszk (udmurt nevén: Izskar) az ipar, ezen belül a hadiipar központja. Első vasműhelyét 1760-ban alapították, 1925 óta a köztársaság fővárosa. Itt készülnek a híressé vált Kalasnyikov gépkarabélyok, autógyárában a Kamaz teherautók. Az 1970-es évek óta egyeteme van.

További ipari városok, 100 000 főt meghaladó lakossággal:

Glazov (udmurt nevén: Glazkar), 1925-ig az udmurt területek központja. Vegyipar, atomerőművek részegységeinek gyártása.
Votkinszk: vasmű, nehézipari gépek gyártása. Csajkovszkij szülőhelye, emlékét múzeum őrzi.
Szarapul: régi kereskedőváros, ma a kőolaj kitermelés központja.

Mezőgazdaság: a viszonylag gyengébb minőségű talajon a növénytermesztés fontosabb kultúrái a gabonafélék, a burgonya, a zöldségfélék.

[szerkesztés] Közlekedés

A helyközi közlekedés fő eszközei az autóbuszok, melyek gyakran rossz minőségű aszfalt-, illetve földutakon járnak. A vasúti hálózat fejlett. A köztársaság területét két országos jelentőségű, köztük a Moszkva-Urál-Szibéria-i vasúti fővonal szeli át. Az összes vasútvonal hossza 1007 km (1989). Izsevszk repülőtere Moszkvával és több oroszországi nagyvárossal biztosít állandó összeköttetést.

[szerkesztés] 1990 után

1990-ben az Orosz Föderáció az ország korábbi közigazgatási beosztását vette át, Udmurtia sem változott.

1990. november 4-én a terület új neve Udmurt Köztársaság lett.

1994 decemberében fogadták el alkotmányát, amely már tükrözte az utóbbi években végbement politikai változásokat. A köztársaság élén az Elnök áll, a törvényhozói hatalom szerve az Államtanács (Duma). Az alkotmány kimondja a köztársaságban élő nemzetiségek jogait és a helyi önkormányzatoknak az államhatalmi szervektől való függetlenségét.

A köztársaság elnöki tisztét 2000 óta Alexander Alexandrovics Volkov tölti be.