Szent Margit legendája

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Szent Margit legendája a középkori magyar nyelvű irodalom igen értékes prózai nyelvemléke, amely Szent Margit királylánynak, IV. Béla leányának aszketikus életét és csodatételeit meséli el.

Tartalomjegyzék

1 A legenda forrásai
2 A mű jelentősége
3 A kódex története
4 Források

[szerkesztés] A legenda forrásai

A Margit-legenda kódex 55. oldala, Ráskay Lea kézírása

A mű a tárgyánál fogva mint tisztán magyar eredetű legenda is figyelmet érdemel. Az elbeszélés több, azóta elveszett mű emlékét őrizte meg. Elsősorban egy régebbi latin nyelvű beszámoló alapján készült, amelynek anyagául az V. Ince pápa küldöttjeitől, Umbertus Blancus és Magister de la Corre-tól gyűjtött anyagok szolgáltak. A pápai követek a legenda szerint azért jöttek Magyarországra, hogy, mint a legenda írja:

„Nyulak szigetében, másképpen Bódogasszony szigetében, hol nyugoszik Szent Margit asszonynak teste, hogy ott megtudakoznának nagy erős bizonság alatt Szent Margit asszonynak szentséges életéről, csodatételéről, kit ez jámbor doktorok és kananokok híven mind megtőnek és mend végig elvégezék és híven megírák, pápának bevivék, nékönk és írva hagyák, miképpen jól látjátok, az ő legendáját."

[szerkesztés] A mű jelentősége

A legenda irodalmi értékei, a magyar nyelv története, valamint a kor magyar történelme és művelődéstörténete szempontjából egyaránt kiemelkedő alkotás. A legenda hű képét adja a hajdani kolostori életnek, és bepillantást enged kora vallási felfogásába, ezenkívül érdekes ismereteket nyújt Budapest, ezen belül a Margitsziget történetéről is (amelyet abban az időben Nyulak szigetének neveztek).

[szerkesztés] A kódex története

A Margit-legenda kódexében fennmaradt magyar szöveg csak másolat, amint ez a törlésekből, elírásokból látszik. Valószínűleg az 1300-as években legyezték, majd az 1400-as években magyarra fordították. Ennek másolója 1510 körül Ráskay Lea, a szorgos margitszigeti domonkosrendi apáca, aki e legendán kívül a Cornides-kódex-et, Szent Domokos életét, a Példák könyve első felét és a Horvát-kódexet is másolta.

Ráskay Lea a legendának nem csupán egyszerű másolója volt. Kitűnik ez sajátos ortográfiájából, amelyhez hűségesen ragaszkodik, valamint abból, hogy több helyen is megjegyzéseket tesz munkája közben.

Maga a kódex nyolcadrét alakú, az elején csonka és a végén befejezetlen papírkódex, amelyen az eredeti kötés maradványai is komoly művészetörténeti értékkel bírnak. Elejétől végéig Ráskay Lea kézírása, aki a kódexet 1510 körül írta. A szöveg nyelvezete az „ö"-ző nyelvjárások körébe tartozik.