Sazan-sziget
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sazan-sziget (albánul Ishulli i Sazanit, olaszul Saseno) stratégiailag jelentős albán sziget az Adriai- és a Jón-tenger találkozásánál, az Otrantói-szorosban, a Vlorë-öböl bejáratánál. Területe 5 km2. A sziget katonai terület, lakatlan.
[szerkesztés] Története
Az ókorban Saso néven ismert sziget stratégiailag kedvező fekvésénél fogva a középkor során került az egymással viszálykodó balkáni hatalmak látóterébe. Évszázadokon keresztül a Velencei Köztársaság birtoka volt, majd a napóleoni háborúkat követően, 1815-től brit protektorátus alatt a Jón-szigeteki Egyesült Államok része lett. 1864-ben Görögország része lett.
A balkáni háborúk végén, 1913-ban Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia nyomására Görögország evakuálta Dél-Albániát. Az olasz csapatok kevéssel utána, 1914. október 30-án megszállták a szigetet és a közeli Vlorë kikötőjét, ahol katonai parancsnokságot hoztak létre (december 26-án a várost is elfoglalták). 1915. április 26-án a titokban kötött londoni egyezményben a nagyhatalmak ratifikálták a Sazan-sziget és Vlorë feletti olasz protektorátust. Az I. világháborút követően, az albánok fegyveres harcok árán 1920. július 2-ára kiszorították az olaszokat Vlorë-ból, de szeptember 2-án Albánia formálisan Olaszország használatába adta a szigetet. Az olaszok hamarosan haditengerészeti és tengeralattjáró-bázist építettek ki, s egészen a II. világháborúig használták, illetve 1943 szeptembere és 1944 májusa között német megszállás alatt állt Sazan. Filatéliai érdekesség, hogy 1923-ban Olaszország felülbélyegzett Sazan-szigeti bélyegeket is kibocsátott. A II. világháborús bombázásokat a támaszpont erősen megsínylette. 1947. február 10-én albán fennhatóság alá került, s a Szovjetunió újjáépíttette, felszereltette és mint adriai haditengerészeti bázist használatba vette a szigetet. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok elhidegülésekor, 1960-ban Albánia ragaszkodott hozzá, hogy a Szovjetunió átadja a támaszpontot, amire Hruscsov Vlorë megszállásával fenyegetőzött, de 1961 áprilisában végül elhagyták Sazan szigetét. Szovjet pénzügyi, katonai és technikai segítség híján azonban Albánia nem volt képes kielégítően működtetni a tengerészeti támaszpontot.
A Sazan-sziget napjainkban is az albán hadsereg tulajdona, de az olasz vámhatóság is használja, innen csapnak le az Olaszországból vízi úton kereskedelmi cikkeket, fegyvert, drogot csempésző vlorë-i bandákra. A sziget ily módon ma még elzárt, de albán kormányszinten többször felvetődött már annak lehetősége, hogy Sazanon turistaparadicsomot alakítsanak ki hotelekkel, éttermekkel, kaszinóval, haditengerészeti múzeummal.
Based on work by 